Felhasználónév: Jelszó: Elfelejtette a jelszavát?Regisztráció
Danube Institute
NKA
OTP Bank
Prima Prissima díj 2003
EEM
Príma-díj
Magyarország Barátai Alapítvány
Polgári Magyarországért Alapítvány
Batthány Alapítvány
Hungarian Review

Egy nagyvállalat eredményei és gondjai

Ezzel a címmel tartott konferenciát szeptember 30-án a Magyar Polgári Együttműködés Egyesület. A VI. Polgári Gondolán Martonyi János külügyminiszter A gazdaság makromutatói és a társadalmi közérzet című nyitóelőadása után egy nagy- és egy kisvállalat vezetője számolt be cégének fejlődéséről. Az alábbiakban ezek szövegét közöljük. A záró előadást A siker tényezői és kerékkötői címmel Bod Péter Ákos egyetemi tanár tartotta.

 

Sugár András (Westel Mobil Rt.): Egy nagyvállalat eredményei és gondjai


 

Martonyi János már elmondta, hogy gazdaságunk ma már sikeres, magam pedig, hála Istennek, egy sikeres gazdasági vállalkozás vezetőjeként kaptam a szíves meghívást.
Jó hírrel kezdem: Szeptember 27-én Isztambulban az Európai Minőségi Fórumtól mintegy 20 vállalkozás kapott kitüntető oklevelet. Köztük két magyar nagyvállalat: a szentgotthárdi Opel és a budapesti Westel, valamint két kisvállalat: egy tiszaújvárosi és egy hódmezővásárhelyi kft. Hozzáteszem, hogy például Hollandiából senki sem kapott ilyen elismerést.
Ezek - és a korábbi hasonló - elismerések komoly eredmények. Azt jelentik, hogy az ember hajlandó tanulni, hajlandó megmérettetni magát, kész szembenézni a gyengeségeivel és azokat kijavítani, ugyanakkor állandó fejlesztésre kötelezi el magát. Gondolom, az egész gazdaságra is ez kell, hogy igaz legyen. Szeretnénk, hogy ez a sikertörténet tartós és hosszú távú legyen. Ehhez tudnunk kell, hogy mivel kell szembenéznünk, ha rövid vagy hosszú távon értékeljük önmagunkat.
Rövid távon a növekedésünk, exportunk, sok mutatónk rendkívül jó.
A versenyképességünkkel már vannak problémák. A hatékonyság és a vállalkozások kultúrája területén még javítanunk kell. Elmaradott a kutatás, egészségügy, környezetvédelem, noha ezek rendkívül fontosak. Igaza van Károly brit trónörökösnek, amikor azt mondja, hogy jó üzletet csak egészséges társadalommal lehet megvalósítani.
Ezek a lemaradások komoly versenyhátrányt jelentenek.
Ezekkel a kérdésekkel azonban nem csak mi foglalkozunk. Amikor jöttem haza az olimpiáról, arról olvastam az ausztrál újságokban, hogy az országban az ausztrál aranysikerek mellett nagy megdöbbenést okoz az ausztrál dollár árfolyamának zuhanása.
Lázasan elkezdték vizsgálni, hogy mi történt a gazdaságukkal.
Miért ítéli meg a pénzügyi piac negatívan a dollárjukat éppen az olimpia idején. Arra jöttek rá, hogy relatíve keveset költöttek az utóbbi időben fejlesztésre és kutatásra. Azt mondják magukról - ami azért nekünk is üzenet -, hogy azok az országok, amelyek lekerekítik, csökkentik ezeket a költségeket, azok egyszerűen meghívják a versenytársakat, hogy jöjjenek és rabolják el a piacukat.
Nálunk is erről van szó. Ha a kutatásra, fejlesztésre nem költünk eleget vállalati és nemzetgazdasági szinten, és nem fejlesztjük hatékonyan a gazdaságot, akkor a versenyképességünk romlik, szabad prédává válik ez a piac. A kialakulóban lévő európai társadalmakban szabad gazdálkodás lesz abból a szempontból, hogy ki hova megy, ezért a versenyképességünket nagymértékben fejleszteni kell.
Ezt a kérdést abszolút és relatív módon is, más országok értékeihez, mérőszámaihoz képest is állandóan napirenden kell tartanunk, és vizsgálnunk kell, hogy ki merre megy. Ezért nagyon fontos például az üzleti kiválóságban elért eredmény, amiről az elején beszéltem. Mert mi magunkról szívesen mondjuk, hogy igen, itt vagyunk Európa szívében, mi regionális vezető szerepre törekszünk. De csak akkor lehet vezető szerepre törekedni, ha mások is úgy érzik, hogy jók vagyunk. Ebből a szempontból az, hogy négy magyar vállalkozás az üzleti kiválóság terén, európai szinten az élre kerül, már figyelemre méltó eredmény. Különösen, ha tudjuk, hogy egy ukrán cég kivételével a környezetünkből, a szomszédos országokból senki sem volt ott.
A technológiai fejlődés középpontjába kerülnünk és ezt elismertetnünk a világgal nagyon nehéz. Következetes, hosszú távú elkötelezettséget, munkát igényel. Olyan programok kellenek, amelyek adózással, szabályozással, oktatással, képzéssel a vállalkozások fejlődését segítik. Ezért fontos az ipar, a szolgáltatás és a kormányzat közötti együttműködés kialakulása és fejlődése, ami segíthet abban, hogy a helyes döntéseket megtaláljuk.
Persze gyors eredmény nincs. Nagyon sokszor neki kell futnunk egy-egy probléma megoldásának, hogy eredményt érjünk el. A Westelnél 1993-ban kezdtünk a minőség kérdésével foglalkozni, három év múlva nyertük meg a magyar nemzeti minőségi díjat. De attól kezdve is folyamatosan dolgoztunk azon, hogy még előbbre lépjünk, és újabb négy év kellett ahhoz, hogy Európában is dobogósak legyünk.
Az út tehát nagyon hosszú, de megvan hozzá az erőforrás.
Ausztráliáról mondják, hogy jelentős természetes erőforrással és szellemi energiával rendelkezik. Ha azonban az üzleti és adózási környezet nem megfelelő, olyan országok fogják ezeket a tehetségeket kihasználni, amelyek jobban megértik az üzleti valóságot. Ezt elmondhatjuk itt, Magyarországon is. Elismerve, hogy fantasztikus talentumaink és lehetőségeink vannak, következetesnek kell lennünk ezek kihasználásában. Olyan szervezetekre, vállalkozásokra és olyan kormányzati magatartásra van szükség, ami hajlandó változni és megújulni.
Mindig vannak úgynevezett divatos szavak. Most Isztambulban az a szó járta, hogy diversity, sokszínűség. A sokszínűséget ki kell használni, mint tartós versenyelőnyt. Az emberi erőforrásban rejlő sokszínűséget tolerálni kell. Felszínre kell hozni minden kreatív ötletet, és valahogy be kell építeni a vállalkozásról, a gazdaságról alkotott víziónkba. A változás készségét, a tanulás készségét ki kell aknázni, mert ez fog segíteni üzleti koncepciók kidolgozásánál, a tudás megosztásánál. Magyarországon olyan fafejűek vagyunk, hogy nem vagyunk hajlandók egymásnak segíteni.
Mindenki ül a maga kis szemétdombján és kukorékol. Ez a vállalaton belül is így van. A legnehezebb dolog, hogy készek legyünk megosztani egymással a tudást, vagy készek legyünk azt mondani, hogy nem tudom.
Nekem is ez volt a legnehezebb. ’92-ben azt mondták nekem az amerikaiak, hogy András, téged szeretünk, csak ne mondd mindig azt, hogy tudom. Mert az idegesít minket. Ha állandóan azt mondod, hogy tudom, én meg tudom, hogy te nem tudod, akkor állandó feszültség lesz köztünk, és ha nem engeded meg, hogy segítsünk neked, akkor le fogunk váltani. Tehát vállalaton belül is meg kell osztani a tudást, és alázattal közeledni a témákhoz, mert abból sok jó származhat.
A stratégiai kapcsolatok kiépítésénél is nagyon gondosan kell eljárni. Kis ország vagyunk, kicsi a piacunk, nem tudunk meglenni nyitottság nélkül. Stratégiai kapcsolatokat kell építenünk, és ki kell használni a bennük rejlő lehetőségeket. Olyan szervezeteket kell létrehozni, amelyek növelik az innovatív tartalékainkat.
Ehhez sok minden kell, de az nagyon fontos, hogy az informatika mindenütt jól működjön, mert ez mai szemléletünk szerint döntő kérdés. Ehhez informatikusok kellenek, amivel megint visszakanyarodunk az oktatáshoz. Az európai országok felismerték, hogy rengeteg informatikusra van szükségük. Ehhez a legegyszerűbb, ha keletről importálják a tudást, ahogy ez napjainkban zajlik. Adnak a keletről érkezőknek zöld kártyát és akkor majd "boldogok lesznek". Meg kell teremtenünk a lehetőséget, hogy a szakemberek Magyarországon jól éljenek, itt hasznosítsák a tudásukat, tapasztalatukat. És ez a mi felelősségünk. Fejlesztési centrumokat kell kialakítani, amelyek vonzzák ezeket a fiatalokat. Ha az indiaiak meg tudják csinálni Bangalore-ban, akkor mi is meg tudjuk csinálni Magyarországon. Azt a tudást, amink van, itthon kell tartani vagy villámgyorsan újratermelni.
Végül néhány gondolat arról, hogy a dolgozókkal hogyan kell vagy lehet foglalkozni. Még ’96-ban az amerikai tulajdonosoktól hazahoztam egy modellt a dolgozói elégedettség mérésére - meg is mosolyogtak érte a kollégáim. Aztán addig finomítottuk, hogy most már nálunk is alkalmazzuk. Évente egyszer megmérjük, hogy az 1300 dolgozónknak mi a véleménye a saját munkahelyi szervezetükről, a saját céljaikról, életükről, a kettő összeegyeztethetőségéről.
Nagyon sok probléma merül fel ebben az évi 900-920 válaszban, amivel foglalkoznunk kell, mert a vállalatok belső elégedettsége az a tartalék, amivel a munkát javítani lehet. A belső elégedettségnek mindig magasabbnak kell lennie, mint az ügyfelek elégedettségének, aminek viszont mindig növekednie kell. Ezt pedig csak a tartalékainkból tudjuk elérni. Az európai minőségi kritériumrendszer rendkívül nagy súlyt helyez a dolgozói elégedettségre is. Tehát megint visszakanyarodtunk ahhoz az alapgondolathoz, hogy az emberi erőforrás mennyisége, minősége fogja meghatározni a jövőnket.



« vissza