Felhasználónév: Jelszó: Elfelejtette a jelszavát?Regisztráció
Danube Institute
NKA
OTP Bank
Prima Prissima díj 2003
EEM
Príma-díj
Magyarország Barátai Alapítvány
Polgári Magyarországért Alapítvány
Batthány Alapítvány
Hungarian Review

Helyreigazítás

Tisztelt Főszerkesztő Úr!

Az Internet Google rovatában figyeltem fel az Az első interjúk – Antall József Bécsben 1988-ban című utalásra, melyet lehívva azután, őszinte megdöbbenésemre, Haas György tollából, személyemről súlyos rágalmakat találtam, melyek az Új Folyam XXI. 5-6. számában jelentek meg.

Kérem ezért, hogy ezt a cáfolatot lapja következő számában megjelentetni szíveskedjék.

Le kell szögeznem, hogy sohase voltam tagja a kommunista pártnak. (Bár nem értek egyet azokkal, akik most elítélik azokat, akik az MSZMP-be – akár ideológiai meggyőződésből, akár életpálya-viteli ambícióktól vezettetve – beléptek.)
Én életem során (most 93 éves vagyok) más pártnak mint a Független Kisgazdapártnak tagja nem voltam. Az FKgP Budapest II. kerületi szervezetének örökös tiszteletbeli dísztagja vagyok, bár a párttevékenységben néhány éve – mozgásbeli nehézségeim miatt – nem veszek részt.

Ami az egyes vádpontokat illeti:

) Kétlem, hogy a negyvenes évek elején a kommunista pártnak lett volna titkos katonai bizottsága. Én 1943 nyarától jártam az FKgP polgári tagozatába, mely Nagymező utca 51. szám alatti helyiségében találkozott (24 év alatti személyek az akkori törvények szerint nem lehettek párttagok). Ott ismerkedtem meg Pálfy György szolgálaton kívüli századossal, akinek az irányítása alatt vettem részt 1944. március 19. után az ellenállási mozgalomban. (Erről részletek találhatók számos történelmi munkában.) Pálfy kommunista volta nyilvánvalóvá vált a felszabaduláskor. Hívott az általa vezetett katonapolitikai osztályra, de én ezt elhárítottam.
) Középiskolás korom óta törekvésem volt a külügyminisztériumi szolgálat. 1945 őszén felvételi vizsgát tettem a külügyminisztérium fogalmazói tanfolyamára, majd 1946 tavaszán letettem a fogalmazói vizsgát, és a KÜM politikai osztályára osztottak be. Onnan helyeztek ki előbb Pozsonyba, majd Prágába – nem konzulnak, ahogy a cikk értelmetlenül írja, hanem II. oszt. követségi titkárnak.
) Nem sokkal Nagy Ferenc lemondatása után hazahívtak, és a KÜM gazdaságpolitikai osztályán dolgozhattam 1948. december elejéig, amikor is elbocsátottak. Minthogy elhelyezkedésre lehetőségem nem volt, kiszöktem Ausztriába, és bécsi, majd oxfordi tanulmányok után az Egyesült Nemzetek Nemzetközi Menekültügyi Szervezeténél (IRO) sikerült elhelyezkednem Salzburgban. (Vajon onnan próbáltam „a megjelenő emigráns sajtón keresztül az emigráció helyzetét gyöngíteni”?)
) Több barátomat követve 1951-ben kivándoroltam Ausztráliába, ahol 12 évet töltöttem. Való igaz, hogy egy – 1956 után érkezett és általam korábban nem ismert – bevándorló többek között engem is feljelentett, hogy szovjet ügynökök vagyunk. Minthogy állampolgárság iránti kérelmem folyamatban volt, a bevándorlási minisztérium két tisztviselője meghallgatott. Ezután az ausztrál állampolgárságot megkaptam. Most is van érvényes ausztrál útlevelem, és második állampolgárságomat a legutóbbi népszámlálási ívbe is beírtam.
) Miután honvágyam arra indított, hogy a hazatérésre felszólító felhívásnak eleget tegyek, először hazalátogattam. Végleges hazatérésem tárgyában megbeszélésre fogadott Erdélyi Károly, aki akkor Kádár János titkára volt, és beszélgetésünk során szóba került Kéthly Anna, akivel én még Ausztráliából több levelet váltottam, és Erdélyi megkért, hogy keressem fel és kérdezzem meg, hogy nem akarna-e hazajönni. Ez volt a Haas György cikkében említett „ráállítás”.
) Azt már nem tudom, hogy miért lett volna az a célom, hogy a Kisgazdapárt „előbb vagy utóbb szétessen”, ami a cikk utolsó velem név szerint foglalkozó állítása.

Különben nem feladatom vagy célom, hogy a cikket minősítsem.
Levelem közlését elvárva, azt megköszönöm, és vele az ügyet lezártnak tekintem, ahelyett hogy rágalmazási pert indítanék.

Teljes tisztelettel
  Dr. Ravasz Károly

 



« vissza