Felhasználónév: Jelszó: Elfelejtette a jelszavát?Regisztráció
Danube Institute
NKA
OTP Bank
Prima Prissima díj 2003
EEM
Príma-díj
Magyarország Barátai Alapítvány
Polgári Magyarországért Alapítvány
Batthány Alapítvány
Hungarian Review

Horthy kormányzó küzdelme a hatalom visszaszerzéséért (Részlet)

Bárczyt szoros baráti szálak fűzték a kormányzóhoz, emellett pozíciójából eredően számos előnyt is élvezett. Miniszterelnökségi államtitkárként kivonhatta magát a belső harcokból, és politikai támadások céltáblájául sem szolgált. A királyi palota és a Sándor-palota elhelyezkedése nagyban megkönnyítette számára, hogy feltűnésmentes, diszkrét kapcsolatot tartson fenn a kormányzóval. A két palota közel volt egymáshoz, ráadásul Bárczy két fontos kulccsal rendelkezett: az egyikkel bejuthatott a királyi palota kertjébe, a másik pedig a Sándor-palotából a kormányzói lakosztályba vezető titkos föld alatti átjáró kapuját nyitotta.(1) Ekképp Bárczy anélkül kereshette föl a kormányzót, hogy erről bárki is tudomást szerzett volna. Míg gróf Károlyi Gyula, gróf Esterházy Móric, Kánya Kálmán és más tanácsadók kénytelenek voltak megritkítani látogatásaikat, nehogy a németek gyanút fogjanak, Bárczy úgyszólván mindennapos megbeszéléseket folytathatott a kormányzóval, akinek így a legbizalmasabb tanácsadója és barátja lett.

[…] Kétség nem fér hozzá, hogy 1944-ben Gyöngyi (Saint-Genois grófnő) mellett én voltam Bárczy legközelebbi barátja és szövetségese: egyetlen nap sem telt el, hogy ne találkoztunk volna.

Barátságunk felbecsülhetetlenül hasznos volt mind a Magyar Függetlenségi Mozgalom tájékoztatási szolgálata, mind maga Bárczy számára. Rendszeresen kicseréltük egymással értesüléseinket és elképzeléseinket, s nyugodtan állíthatom, hogy pontos információkkal rendelkeztünk a kormányzó, a kormány, valamint a németek tevékenységéről. Tegyük még hozzá, hogy továbbra is működött a királyi palotában a „kiugrási iroda”, magam pedig tovább folytattam vizsgálódásaimat a háborúba lépés felelősségéről – vagyis elmondhatjuk, hogy az MFM megbízható és hatékony hírszerző szervezetként dolgozott. […] Az információszerzés mellett az MFM igyekezett befolyást gyakorolni a magyar közvéleményre is, s ennek érdekében megpróbálta mind szélesebb körben terjeszteni a fontosabb értesüléseket. Az MFM befolyással volt Horthyra, Bárczyra, tanácsadóikra, valamint a hatalmi hierarchia csúcsán elhelyezkedő más személyekre, s ily módon jelentős szerepet játszott a magyar politika fő vonalainak alakításában.

Horthyt és Bárczyt már a korábbi években is szoros barátság fűzte össze, ami 1944. március 19-e után alapvetően befolyásolta a kormányzó döntéshozatalait. Barátságuk később, ha lehet, még szorosabbá vált, miután a június 28-áról 29-re virradó éjszaka merényletet követtek el Bárczy ellen. A teljes kudarccal végződő kísérlet mögött jobboldali szélsőségesek politikai szándékai rejlettek. Hadd idézzek ennek kapcsán néhány sort III. számú kéziratomból:

[…] Bárczyt joggal tekintették Horthy kormányzó egyik legközelebbi barátjának és tanácsadójának, a nácizmus rendíthetetlen ellenségének és Nagy-Britannia elkötelezett barátjának. Később az a hír terjedt el Budapesten, hogy a királyi palotát és a Sándor-palotát titkos föld alatti alagút köti össze, s a bejárat kulcsait Bárczy őrzi, aki „esténként felkeresi Horthyt, s igyekszik németellenes irányban befolyásolni”. Sokakat nyugtalanított, hogy a kormányzó mindenről tendenciózus tájékoztatást kap, s a miniszterelnökségi államtitkár személyét gyanították a dolog mögött. A szélsőségesek úgy vélték, ha sikerül eltenniük láb alól Bárczyt, akkor elhárul a legfőbb akadály „a szélsőjobb diadalmenete” elől. (III. kézirat, II. köt., 667–668.)

A merényletkísérlet éppen ellenkező hatást ért el: Horthy és Bárczy barátsága tovább mélyült, s növekedett a kormányzó eltökéltsége. Macartney így ír:

A nemzeti szocialisták elszánták magukat a kormányzó közeli barátjának, Bárczy István miniszterelnökségi államtitkárnak a meggyilkolására, aki mintegy harminc éve őrizte az összes koronatanácsi és minisztertanácsi jegyzőkönyvet […].

Szélsőjobboldali körökben sok szó esett arról, hogy mindaddig lehetetlen a kormányzó közelébe jutniuk és számukra kedvező irányban befolyásolniuk, amíg »szövetséges-párti és zsidóbarát tanácsadók klikkje« veszi körül. […] Ennek a ténynek […] is szerepe volt abban, hogy megkeményedett Horthy magatartása.” (Carlile Aylmer Macartney, October Fifteenth. A History of Modern Hungary, 1229–1945, University Press, 1957, II. köt., 303–304.)

Másnap, június 30-án Horthy kormányzó fogadta Bárczyt. A kormányzó rendkívül szívélyes volt, a keblére ölelte Bárczyt és kijelentette, hogy akárkik lettek légyen is az elkövetők, méltó büntetés sújtja majd őket.

Az MFM nem csak az államfőre és tanácsadóira igyekezett befolyást gyakorolni, hanem a tömegekre és a meglévő haderőre is. Jóllehet 1944 nyarán a szervezet mindössze négy-ötszáz tagot számlált, élvezte a Magyar Testvéri Közösség támogatását (melynek létéről ekkoriban még nem volt tudomásom), s ily módon mintegy kétszázezer emberre lehetett befolyással. A Közösség ekkoriban mintegy ötvenezer taggal rendelkezett, s természetesen ezek mindegyikét – az MFM tagjaihoz hasonlóan – család és bizalmas barátok köre vette körül. Ily módon az előbb említett kétszázezer fő helyett valószínűleg ötszázezerről kell beszélnünk, akik mindegyike becsületes, megbízható, hazafias magyar ember volt. Információszerzési és tájékoztatási tevékenységük jól szervezett keretek között, szünet nélkül folyt, s így jelentős hatással voltak a magyar közvélemény alakulására.

 

*


1944 májusa és augusztusa között a Magyar Függetlenségi Mozgalom erőfeszítései elsősorban a Lakatos-kormány létrehozására, a Második Hadsereg Dálnoki Veress Lajos parancsnoksága alatt megvalósuló újjászervezésére és a szövetségesekkel való fegyverszüneti tárgyalások előkészítésére irányultak.

1944 márciusában és áprilisában az MFM ekképp értékelte az általános politikai és katonai helyzetet:

1. Az államfő,(2) számos kormánytag, köztük a Miniszterelnök, a Parlament mindkét Házának tagjai, több tábornok és nagyszámú más személyiség letartóztatásával maguk a németek mentesítették Magyarországot minden Németországgal szembeni erkölcsi és jogi kötelezettsége teljesítése alól.

2. Alkotmányos szempontból a Kormányzónak jogában áll a Kormány előzetes hozzájárulása nélkül fegyverszünetet kötni. Az MFM tehát az 1920-as törvény Ambrózy Gyula és más jeles jogtudósok által elvégzett értelmezését fogadta el. Ily módon az előkészületeket titokban lehetett tartani, s maga Lakatos miniszterelnök is csak az utolsó pillanatban értesült a küszöbönálló fegyverszüneti tárgyalásokról, amikor Faragho tábornok bizalmasan tájékoztatta őt a tervről.

3. A Kormányzó életben maradt és cselekvőképes, noha tevékenysége csak rendkívül korlátozott lehet. Személye a kísérlet (a Harmadik Kísérlet) sikerének elengedhetetlen feltétele.

4. A Kormányzó személye és együttműködése mellett a siker második előfeltétele az, hogy az MFM befolyása érvényre jusson a magyar fegyveres erők vezetésében. Ez a cél meg is valósult augusztusra, amikor is az Első Hadsereg, a Második Hadsereg, az egyesített csendőri és rendőri erők, az Erdélyi Hadosztály és más egységek az MFM tagjai vagy erdélyiek ellenőrzése alá kerültek.”

Az MFM fő célja Magyarország függetlenségének és szuverenitásának visszaállítása és a németektől való elszakadás volt. E cél elérése esetén az MFM kimondta volna saját föloszlását.

 

A Magyar Függetlenségi Mozgalom cselekvési tervének főbb elemei

 

Az MFM a kormányzó, a fegyveres erők és saját tagjai teljes és hatékony együttműködésére alapozta terveit. A megvalósítási terv a következő fő pontokat foglalta magába:

1. Gondoskodni kell a Kormányzó és családja biztonságáról. Az MFM elképzelése szerint a kormányzónak röviddel az akció megkezdése előtt titokban el kellett volna jutnia az Erdélyben állomásozó, Veress Lajos tábornok parancsnoksága alatt álló Második Hadsereghez. E hadsereg, valamint Atzél Ede »szabadcsapatainak« védelmében és Bethlen gróf mint politikai tanácsadó támogatásával a kormányzó teljes biztonságot élvezett volna, és rendelkezett volna a németekkel való szakításhoz szükséges fegyveres erővel. Macartney meglepő hasonlóságot lát a királyi palotában márciusban kidolgozott elszakadási terv és a Harmadik Kísérlet során készített szeptemberi terv között [lásd II. kötet, 218.]. Magától értetődik, hogy mindkét tervet MFM-tagok dolgozták ki, nevezetesen Dálnoki Veress Lajos, Horváth Ferenc és Faragho Gábor tábornokok, Szent-Iványi segédpüspök, báró Atzél Ede, Padányi Jenő és Kudar Lajos ezredesek, Gyulai Tibor, valamint jelen kézirat szerzője.)

2. Fel kell készülni minden eshetőségre, így a Kormányzó elrablására vagy hirtelen halálára. Az MFM arra törekedett, hogy találjon egy olyan személyt, akit ki lehet nevezni kormányzóhelyettessé vagy homo regiusszá, s akinek a megbízatása automatikusan életbe lép, ha a kormányzó meghal, súlyosan megbetegszik, vagy a németek fogságába esik.

Az MFM azon tagjai, akik bejáratosak voltak a kormányzóhoz, szüntelenül hangsúlyozták előtte e lépés elodázhatatlanságát. Horthy tengernagy végül elfogadta a tervet, és titokban kinevezte homo regiusszá Dálnoki Veress Lajos tábornokot, a Második Hadsereg parancsnokát, aki a helyébe lépett volna, ha valami történik vele.

3. Meg kell várni, amíg az Első Hadsereg eléri a Kárpátokat és kiépíti állásait a megerősített Hunyadi Védelmi Vonal mentén, hogy közreműködhessen a Harmadik Kísérlet végrehajtásában.

4. Meg kell várni, míg a Második Hadsereg teljesen újjászerveződik és teljes harcértékkel rendelkezik.

5. Elő kell készíteni a fegyverszüneti delegációk felállítását. Mivel elkerülhetetlen volt, hogy valamiféle fegyverszüneti tárgyalásokat kezdjünk a Vörös Hadsereggel vagy közvetlenül Moszkvával, az MFM már 1944 januárjától igyekezett felkészíteni Faragho tábornokot arra, hogy a kormányzó megbízottjaként fegyverszüneti tárgyalásokat folytasson Szovjet-Oroszországgal. Az MFM szerint Faragho tűnt a legalkalmasabbnak erre a küldetésre, lévén, hogy beszélte a szláv nyelveket és személyes kapcsolatokkal rendelkezett Moszkvában.

6. A németekkel szembeni fegyveres ellenállás kilátástalan volna. Ennélfogva a szövetséges erők közeledése Magyarország területe felé fontos tényezőként esett latba az MFM terveinek kialakításakor. Így egy újabb időhatárt kellett figyelembe vennünk: a szövetséges erőknek megfelelő közelségben kell lenniük ahhoz, hogy a katonai akció sikerrel járjon.

7. Meg kell várni a Lakatos-kormány beiktatását.”

Július 10-én Horthy minden köntörfalazás nélkül tudatta Lakatossal, hogy miniszterelnökként az lesz a legfontosabb feladata, hogy gyors lépéseket tegyen a tengelyhatalmakkal való szakítás érdekében. Ezt azonban Lakatos kivihetetlennek tartotta, s mivel a németek mereven ellenezték, hogy Sztójayt kevésbé szolgálatkész és kevésbé németbarát miniszterelnök váltsa föl, a tervet – azaz Lakatos kinevezését – egy időre félre kellett tenni.

Időközben azonban a zsidók kérdése vált a legégetőbb problémává Magyarország és Németország között, s Horthy ismét Sztójay menesztését latolgatta, mivel a miniszterelnök nem állt ellen kellő eréllyel a német követeléseknek. A végső döntésre az után került sor, hogy augusztus 23-án megérkezett Budapestre a hír: Románia szakított a tengelyhatalmakkal.

(A részleteket Sújtó László fordította. Forrás: Domokos Szent-Iványi: The Hungarian Independence movement 1936–1946, szerk.: Kodolányi Gyula–Szekér Nóra, Hungarian Review Books – Magyar Szemle, 2013, Budapest. 492–497.)


Megjegyzés

 

Az angolszász orientáltságú diplomata Szent-Iványi (1898–1980) Teleki Pál megbízásából titkos náciellenes dokumentációs és hírközpontot szervezett a Miniszterelnökségen. Teleki halála után a munkát különféle külügyminisztériumi pozíciókban folytatta, majd 1944 januárjában Horthy fedett Kiugrási Irodájának tényleges vezetője lett ifj. Horthy Miklós mellett. 1944 őszén a kormányzó titkos fegyverszüneti küldöttségét vezeti Moszkvában. 1946 decemberében letartóztatják, és a Magyar Közösség perében tíz év börtönre ítélik. 1973-ban emigrál, és haláláig angol nyelvű emlékiratait fejezi be, a birtokában levő hatalmas kicsempészett dokumentumanyag alapján.

Bárczy István miniszterelnökségi államtitkár valóban nap mint nap tájékoztatta a világtól elzárt Horthyt a történésekről és bizalmas hírekről – a Sándor-palotából titkos földalatti járat vezetett Horthy lakosztályáig a Királyi Palotában.

 

Jegyzetek:

 


1 A miniszterelnök dolgozószobájának falába rejtett ajtó mögötti lépcsőkön leereszkedve lehetett eljutni a titkos átjáróhoz. Ezt az átjárót használta 1944 márciusában Bethlen István, hogy elkerülje a letartóztatást. (
Kodolányi-Szekér)

2 1944 márciusában Klessheimben Horthy kényszer alatt belement Magyarország német megszállásába. Jogi szempontból a kormányzó úgy tekintette, hogy letartóztatásban van, s ezért – valamint amiatt, hogy hatalmi bázisát erőszakkal eltávolították az államigazgatásból – minden Hitlerrel szembeni politikai kötelezettségét semmisnek tekintette. (Kodolányi-Szekér)



« vissza