Felhasználónév: Jelszó: Elfelejtette a jelszavát?Regisztráció
Danube Institute
NKA
OTP Bank
Prima Prissima díj 2003
EEM
Príma-díj
Magyarország Barátai Alapítvány
Polgári Magyarországért Alapítvány
Batthány Alapítvány
Hungarian Review

Humán ökológia - tudomány vagy erkölcstan?

A HUMÁN ÖKOLÓGIA kifejezés az utóbbi néhány évben egyre jobban terjed: több egyetemen rendszeresen meghirdetnek ilyen című tanfolyamokat hallgatók és végzett szakemberek számára, összejöveteleket rendeznek a hazai humán ökológiai oktatás feladatairól. Az Ökológiai Kultúra Fejlesztéséért Alapítvány május elején Kecskeméten rendezett jól előkészített megbeszélést a humán ökológiáról, ahol érdekes vita alakult ki arról, hogy mi is a humán ökológia, s vajon ki nevezhető jogosan humán ökológusnak. A vita során eszembe jutott egy régi, a marxistákra vonatkozó humoros megfogalmazás, s azt alkalmazva úgy tűnt a számomra, hogy „az a jó humán ökológus, aki egyre több humán ökológust szorít ki a humán ökológiából". Mielőtt kitérnék a vitára, szeretném igen röviden áttekinteni a humán ökológia fogalmának a fejlődését.
Maga az ökológia görög kifejezés, ami tükörfordításban az élőhely tudományát jelenti, s egyszerűen fogalmazva az ökológia, mint tudomány az élő szervezetek és környezetük kölcsönhatásait vizsgálja. (Bonyolultsága miatt nem kívánom itt néhai JUHÁSZ NAGY Pálnak, kiváló hazai ökológusunknak lényegesen bővebb, alaposabb meghatározását ismertetni).
A fogalmak, szavak élnek és jelentésük — szövegkapcsolatuktól függően — változik. A fenti meghatározással nem sokra megyünk, ha olyan — egyes tudósok által elítélt — fogalmakat használunk, mint az ökológiai katasztrófa, ökológiai mozgalom, ökologikus gondolkodás, vagy akár Bokor Ökocsoport. Ezekben rendszerint nem a tudományra gondolunk, hanem a kifejezést a természetvédelmi, környezetvédelmi, zöld stb. kifejezések helyett használjuk. Lépjünk tovább: mi is hát akkor a humán ökológia? Valójában annyira új ez a fogalom, mint sokan gondolják? A Webster amerikai értelmező szótár szerint már 1933-ban ismert volt, s jelentése:
1. a szociológia egy ága, amely az ember és a társadalmi, gazdasági, politikai szervezetek közötti kölcsönhatásokkal foglalkozik.
2. Az ember, az emberi közösségek és a népesség ökológiája, amely kapcsolatos a környezet (levegő vagy víz) minőségének, a természetvédelem és az építőmérnöki gyakorlat helyes alkalmazása révén való megőrzésével.”
Ugye érezhető, hogy a Webster szócikke mennyire óvakodott minden fogalmi beszűkítéstől? A humán ökológiáról P. R. EHRLICH, ismert amerikai ökológus az Amerikai Zoológusok Társasága 1984. évi denveri tanácskozásán a következőképpen fogalmazott:
Szélesebb értelemben a humán ökológia az egyes emberek közötti, az emberek és a környezet közötti kölcsönhatásokkal foglalkozó tudomány. Ez látszólag magában foglalja az emberi tudás egészét, a történelmet, nyelvészetet, gazdaságtant, műszaki tudományokat stb. Egy ilyen széles meghatározás azonban nyilvánvalóan nem lehet egy összefüggő rendszer alapja. Ezért a humán ökológia általában négy fő területre összpontosít: 1. az emberi népesedés dinamikájára, 2. az emberek forrásfelhasználására, 3. az emberek környezetre gyakorolt hatásaira és 4. ezen három közötti kölcsönhatásokra.”
Ehrlich megfogalmazásában az erkölcs kérdése nem szerepel, holott mind az erkölcs, mind az ideológia fogalma már jóval korábban megjelenik William OPHULS doktori értekezésében:
A humán ökológia szemben áll a természet legyőzésének eszméjével; a növekedéssel; a gondolkodás és cselekvés elszigetelésével; az individualizmussal, mint ideológiával; és olyan abszolút erkölcsi törvényekkel, mint az ember elidegeníthetetlen jogai.”
Ophuls Idézi Paul SEARS-t, aki még 1964-ben magát az ökológiát fölforgató tudománynak nevezte.
ARRETT HARDIN szerint a humán ökológia óvni kívánja a természeti forrásokat, és egyszerre fölforgató és konzervatív tudomány. Konzervatív, mert meg akarja őrizni a jövő nemzedékek létalapját, azonban nem a régi nézeteket, a mai elavult politikai és társadalmi intézményeket, nem a társadalmi előjogokat! Sok, magát konzervatívnak nevező ember ezzel nem ért egyet, az ő számára látszik fölforgatónak a humán ökológia, fejti ki Hardin.
Hardin hangsúlyozza a humán ökológia rendszerszemléletű, interdiszciplináris voltát és több dologra figyelmeztet. Ezek közül néhány: „Sosem cselekedhetsz pusztán egyetlen dolgot. — Nincsen „mellékhatás". — Egyetlen rendszer sem tudja túlélni a megfékezetlen pozitív visszacsatolást. — A negatív visszacsatolás pozitív jótétemény lehet. — Nem léphetsz át az eltartóképességen. — Az "élet szentsége" alapelv utat kell, hogy adjon az "eltartó képesség szentsége" elvének." stb.)
A kecskeméti tanácskozás előkészítő anyagában több meghívott nézeteit olvashattuk a humán ökológiáról. A legtöbben tudománynak tartják, de fontos idézni ZELNIK Józsefet, aki kifejti, hogy „a természettudományi terület képviselői az ökológia szót természettudományos kifejezésként ismerik ... és sértésnek vesznek minden humán-tudományi megközelítést."
VICTOR András hangsúlyozta, hogy őt a tárgykör erkölcsi, vallási, filozófiai és pedagógiai szempontjai foglalkoztatják.
A vita során hallottunk olyan nézetet, hogy a humán ökológia természettudományos diszciplína, hogy a mély ökológiai filozófiai irányzat közeli rokona, STALLER Tamás azt hangoztatta, hogy semmi esetre sem filozófia, hanem határozott tudományterület, elsősorban társadalomtudomány.
Az előkészítő anyagot olvasva és a vita során az a meggyőződésem alakult ki, hogy a humán ökológia nem csak tudomány. Az is, de annál jóval több. Szerintem egy teljességre törekvő, mindent felölelő látásmód, szemlélet, értékrend, erkölcs, amely több ponton találkozik a vallási tanokkal. Ha mégis egy szóval kellene jellemeznem, akkor talán azt mondhatnám, hogy erkölcstan.
MI, A HUMÁN ÖKOLÓGIÁVAL FOGLALKOZÓK keveset sajátítottunk el az említett látásmódból. Az egész elsajátítására egy emberi élet nem elégséges, hacsak valaki nem rendelkezik emberfeletti képességekkel. A részletek képzett, jót akaró művelői sokszor vitatkozunk egymással, hogy csak a saját területünk az igazi, az értékes, a tudományos, de nem elég határozottan törekedünk arra, hogy egymástól tanuljunk, és nem közeledünk a teljességhez.
 
A fentiek alapján úgy vélem, hogy a humán ökológiának foglalkoznia kell a legalapvetőbb filozófiai kérdésekkel, mint
a kozmológiával,
azzal a kérdéssel, hogy mit jelent a Mindenség illetve a Természet rendje (pl. ha az ősrobbanás utáni tágulási sebesség hallatlanul kis mértékben más lett volna, mint a jelenlegi, egészen másfajta Világegyetem keletkezett volna: csillagrendszerek, bolygók élet, az ismert tudatformák, ember nélkül.)
 
A humán ökológiának föl kell ismernie, hogy
az evolúció szükségszerű és nem véletlen jelenség, és hogy
az evolúciónak célja és iránya van (tudatosodás — Teilhard de CHARDIN).
 
A humán ökológia a rend és az evolúció fennmaradása érdekében tanulmányozza a vallások ökológiai üzenetét,
    - a bennünk meglévő, de társadalmaink és nevelésünk által elfojtott ökológiai tudattalant (T. ROSZAK),
    - az érett, társadalmi rendszerek, elsősorban a természeti népek életét (az érett természeti rendszerekre E. ODÚM szerint jellemző a takarékosság, a sokféleség, az együttműködés és a jó belső szabályozás — érett társadalmi rendszer mások szerint talán csak a törzsi társadalom).
    - SZÜKSÉGES, HOGY A HUMÁN ÖKOLÓGUS tudomásul vegye: az ökológiai válság vagy szerencsétlenség nem a jövőben fenyegető dolog, hanem az már hétköznapjainkban valósága. Tudatosítania kell azt is, hogy ezen a válságon semmiféle tudományos, műszaki, jogi vagy gazdasági eszközzel nem segíthetünk — mert az okok tudatiak, erkölcsiek, magatartásbeliek.
 
Tudatosítani kell, hogy bolygónk rendszerének fölborult egyensúlyát kell helyreállítani
a szeretet javára a hatalom ellenében;
az együttműködés javára, csökkentve a vetélkedést;
a bölcsesség javára, a tudás ellenében (T. S. ELIOT);
a közösség javára szemben az Énnel;
a létezés javára és a birtoklás rovására;
a belső, szellemi értékek javára az anyagiakkal szemben;
a kicsiny javára szemben a hatalmassal;
a helyi javára a központ ellenében (Wendel BERRY szerint ha egy közösség fenn akar maradni, akkor meg kell hogy védje magát a globális gazdaságtól. Ennek révén egész társadalmunk nyerne. Fölbátorodnának a helyi kultúrák, fejlődne a kulturális sokféleség);
a belső szabályozás javára;
a szellemtudományok javára, a természet és műszaki tudományok uralmának csökkentésére (C. P. SNOW és Zelnik József);
a tudati-szellemi-lelki fejlődés javára és az anyagi növekedés visszafogására;
a lényeges javára és a lényegtelen rovására, (a válság valódi, alapvető okait kell megkeresni, pl. a nemzetek- feletti vállalatok tevékenységében, a pénzrendszerben stb.);
de nem akar egy másfajta aránytalanságot, egyensúlyhiányt teremteni.
Itt befejezem a világválságból való kijutásunk módjainak fölsorolását. Kifejthetném mindegyik sort több oldalon át, de nem teszem: egy rövid írást talán többen elolvasnak. A fölvetett gondolatok arra utalnak, hogy a humán ökológiának nem csak a helyzet elemzése, vizsgálata a feladata, hanem tudatunk és erkölcsünk, egész életmódunk megváltoztatása.


 
Irodalom:


Berry, Wendell: Conserving Communities — Resurgence, No. 170 — May-June, p. 6-11. 1995.
Ehrlich, P. R.: Humán Ecology for Introductory Biology Course: An Overview, Amer. Zool. 25:379-394,1985.
Eliot, T. S.: Choruses from the Rock, rit. Magyar Szemle, III/4/394, 1994. április.
Hardin, Garrett: Human Ecology: The Subversive, Conservative Science — Amer. Zool. 25:469476,1985. '
Odum, E. P.: The Strategy of Ecosystem Development, Science 164:262, 1969.
Ophuls, W.: Ph.D. Diss., 178-179, Yale Univ., New Haven, Conn. 1973. cit. Garrett Hardin, 1984
Roszak, Theodore: The Voice of the Earth, Simon and Schuster, New York, 1992.
Sears, P.B.: Ecology — a subversive subject. BioScience 14(7):11,1964, cit. G. Hardin, 1984
Snow, C. P.: The Tűm Cultures and the Scientific Revolution — The Reile Lecture — Cambridge University Press, 1960.
Teilhard de Chardin, Pierre: Az emberi jelenség — 1955 — Gondolat, 1973.
Vidor András — Az Ökológiai Kultúra Fejlesztéséért Alapítvány Körlevele, p. 13., 1996. május.
Zelnik József — Az Ökológiai Kultúra Fejlesztéséért Alapítvány Körlevele, p. 14.-15., 1996. május.


« vissza