Felhasználónév: Jelszó: Elfelejtette a jelszavát?Regisztráció
Danube Institute
NKA
OTP Bank
Prima Prissima díj 2003
EEM
Príma-díj
Magyarország Barátai Alapítvány
Polgári Magyarországért Alapítvány
Batthány Alapítvány
Hungarian Review

Jaruzelski, a nemzetmentő diktátor?

 

Orosz vélekedések a lengyelországi hadiállapotról

 

AZ OROSZ SAJTÓBAN IS MEGJELENTEK különböző értékelések annak kapcsán, hogy 1993 nyarán ünnepelte 70. születésnapját WOJCIECH JARUZELSKI, akinek a nevéhez a lengyel történelem egyik legdrámaibb pillanata fűződik — a rendkívüli állapot 1981. december 13-i bevezetése. Az egykori tábornok-elnök személyével, a korabeli politikai összefüggésekkel foglalkozott például a Nyezaviszimaja Gazeta című tekintélyes moszkvai napilap is.

Jó adag iróniával említi a szerző, hogy az 1991. augusztusi moszkvai „operett-puccs” szervezőinek lett volna mit tanulniuk Jaruzelskitől, hiszen ő igazi profi módjára hajtotta végre a rendkívüli állapot vezetésének igencsak kényes feladatát. Személyét, s az általa irányított 400 ezres lengyel hadsereg tevékenységét a legapróbb részletekig átgondolt gyorsaság és pontosság jellemezte, s emellett gyakorlatilag vér nélkül sikerült az akciót lebonyolítani.

A lengyelországi hadiállapot bevezetése első látásra meglehetősen szigorú intézkedésnek tetszett, más megközelítésből viszont egyfajta belső összeesküvésnek tekinthető, amelynek célja az volt, hogy megmutassa a Nagy Testvérnek: „minden rendben van nálunk, saját problémáinkkal magunk is megbirkózunk”. Ezáltal, 1956- hoz, 1970-hez és 1980-hoz hasonlóan, a lengyeleknek ismét csak sikerült elhárítaniuk a Kelet felől érkező „internacionalista segítséget”. Mind a mai napig nem szűnnek a viták arról — bár az utóbbi időben kezdenek akadémikussá válni —, hogy vajon eme kétes segítségnek mekkora volt a reális esélye.

Az orosz lap véleménye szerint kétségtelen tény, hogy Moszkva részéről 1980-ban s a későbbi időszakban is erős morális-politikai — helyenként gazdasági — nyomás nehezedett Varsóra. Sokkalta kérdésesebb az esetleges katonai intervenció ügye. „Minden valószínűség szerint Lengyelországot Afganisztán mentette meg, mivel két Afganisztánt a birodalom — saját végzete megkockáztatása nélkül — nem bírt volna el” — vélekedik a moszkvai újságíró 12 évvel a történtek után. Egyúttal arra a meggyőződésre jut, hogy a Kreml józanabb gondolkodású politikusainak be kellett látniuk — annál is inkább, mivel erre utaló jelzéseket kaptak —, hogy Lengyelország nem Csehszlovákia, s a lengyelek, belső ellentéteiket is félretéve, szembeszállnak egy esetleges agresszióval. Akárhogyan is, a hadiállapot bevezetése után Jaruzelski, valamint a hivatalos, de még az ellenzéki propaganda egy része is elsősorban a honfitársakhoz fordult, a szovjet veszély (amelyről a tábornok az eufémizmusok nyelvén beszélt) inkább csak argumentként szolgált.

A KÉSŐBBIEKBEN JARUZELSKI MAGÁRA VÁLLALTA a decemberi lépések minden felelősségét, s nyilatkozataiban többször is próbálta motiválni, sőt megmagyarázni a kiváltó okokat. Például a II. JÁNOS PÁL pápához tíz esztendeje intézett levelében így írt: „Mondják, Lengyelország szenved. De ki mérte fel vajon azoknak a lehetséges emberi szenvedéseknek, könnyeknek a súlyát, amelyeket sikerült elkerülni.” TADEUSZ KOSCIUSZKO, lengyel nemzeti hős szavait idézte védelmében a tábornok-elnök: „Vannak idők, amikor mindannyiunk megmentése érdekében sokak áldozata szükséges.” Végkövetkeztetésként Jaruzelski úgy vélte, hogy „nem félünk az utódok ítéletétől, igazságos lesz. Bizonyára kiegyensúlyozottabb lesz, mint sok kortárs értékelése.”

Az ellenzék, a lengyel társadalom egy része, a nyugati politikusok és a sajtó örömest elfogadta a Jaruzelski személyes felelősségét felvető verziót. Éveken keresztül „orosz tisztként, Moszkva zsoldosaként” ábrázolták, és még az enyhébb gúnynevek közé tartozott a „hegesztő”, amelyet a háborús szilánk-sérülése miatt állandóan viselt sötét szemüvege miatt ragasztottak rá. A moszkvai lap emlékeztetett arra is, hogy a szintén Lengyelországban neki címzett „Pinochelski” elnevezés a későbbiekben meglehetősen pontosnak bizonyult. Hiszen — véli a Nyezaviszimaja Gazeta — a Jaruzelski-korszak meglepően sok hasonlóságot mutatott a chilei tábornok uralkodásának esztendeivel. A Lengyelországban hagyományosan komoly megbecsülésnek örvendő hadseregre támaszkodva visszafogta a polgári indulatokat, megfékezte a saját pártján belüli szélsőségeket, ezáltal elvezette az országot egy olyan szakaszba, amelyben meg lehetett kezdeni a szocializmus bástyáinak lebontását. Legalábbis így vélekedik a moszkvai lap újságírója, aki szerint Jaruzelski az elsők között ismerte fel a gorbacsovi peresztrojkában fejlő esélyeket Lengyelország számára.



« vissza