Felhasználónév: Jelszó: Elfelejtette a jelszavát?Regisztráció
Danube Institute
Magyar Fejlesztési Bank Zrt.
NKA
OTP Bank
Prima Prissima díj 2003
EEM
Príma-díj
Magyarország Barátai Alapítvány
Polgári Magyarországért Alapítvány
Batthány Alapítvány
NMI

Látkép a konyhából

Elvünk, hogy egy folyóirat nem önmagáról kell szóljon – ezért ritkán lépünk elő a kulisszák mögül, vagyis a szerkesztőségi szobából, gyűrötten, zaklatottan, vagy éppen bizalmaskodva, hogy megveregessük az olvasó hátát. Maradunk a konyhában, ahol jól-rosszul kifőzzük-kisütjük lapszámainkat. Eszményi olvasónk, az ínyenc vendég tudja, hogy a fogások élvezetét megzavarhatja, ha bevezeti őt a konyhába vacsora előtt a házigazda.

De vannak pillanatok, amikor kinézünk a konyhából. Lapunknak, amely immár több mint 21 éve jelenik meg, vannak korszakhatárai. Voltak szerkesztőségünknek olyan karakteres tagjai, akik hozzáadtak egy-egy erős árnyalatot e korszakok színéhez. Miközben a főszerkesztő és a lap tágabb auráját fenntartó szerkesztőbizottság és alapítványi igazgatóság Granasztói Györggyel az élén fenntartotta a lap stílusát és karakterét a változások során, e több mint két évtizedben ezek a munkatársak is hozzátették a személyiségükből a maguk lenyomatát a Magyar Szemléhez. Ilyen szerepet játszott mindenekelőtt a főszerkesztő helyettes Czakó Gábor barátunk az alapítástól az 1997 őszéig terjedő időszakban, majd Mátis Lívia 1997 őszétől haláláig, 2006 tavaszáig, és ilyen hatással van tartalmi kérdésekben Gróh Gáspár 1996-tól a mai napig. Így határozta meg a lap jellegzetes vizuális arculatát a lapot tervező Banga Ferenc, majd a képszerkesztőként helyére lépő Csejdy Virág, aki több pragmatikus esztétikai módosítást tett a lap külsején.

Ilyen meghatározó egyéniség Sebestyén Ilona, aki most, 2014 elején lépett ki a szerkesztőségből, hogy a jövőben minden energiáját a saját, mostoha időkben is gyarapodó kiadója, a Nap Kiadó igazgatására fordíthassa. 2007-es belépésekor Sebestyén Ilona nemcsak az olvasószerkesztői munkát vette át jellegzetes ambícióval és munkakedvvel, de a háttérben lépésről lépésre racionálisan újjászervezte a lap ügyviteli, produkciós és terjesztési rendjét is.

A lap ebben a kevésbé látható de fontos szférában megőrzi az ő keze nyomát – s mi ezúttal kívánunk neki sok örömet és sikert a kiadói munkában. Nem kétséges, hogy Ilona szellemi szövetségesünk marad továbbra is.

Szeretnénk szólni ezúttal röviden a lap tartalmi kérdéseiről is – különösen 1% metafizika című rovatunkról, amelyet Szabados György zeneszerző és gondolkodó barátunk – szerkesztőbizottsági és igazgatósági tagunk - talált ki és gondozott oly sok éven át. Emlékét ápolva, és ötletét méltón becsülve, e rovatot megtartottuk az ő 2011-es halála után is, és gyarapítani is igyekszünk terjedelmét és skáláját. A közelmúltban szerettük ezt a rovatot arra is használni, hogy egy-egy rövid mű újraközlésével megemlékezzünk szellemi és irodalmi életünk évfordulós nagyjairól.

A 2013-as év különösen gazdag volt nagy évfordulókban. Így fordulhatott elő, hogy néhány nekünk kedves alkotó emlékének megünneplése átcsúszott 2014-es számainkra. Adósságaink sorában először, e februári számunkban, a múlt század közepének, második felének, eszmélésünknek két nagyszerű költőjéről emlékezünk meg egy-egy vers közlésével: Jékely Zoltánról és Rónay Györgyről. Utóbbi verse egyben a mi elkésett megemlékezésünk is a Születésről: benne a csoda, az isteni újszülött és világrajövetelének esendő, szerény, mostoha körülményei szövődnek disszonánsan szép modern képpé. Jékely Zoltán verse viszont a magyar értelmiség apokaliptikus lelkiállapotát örökíti meg a világháborús pusztulás után s az új diktatúra elején: kozmikus romlás vihara zúdul benne a bensőséges szeretet, a szerelem törékeny csodáira, páratlan erővel. Legyen ez a vers is antológia-darabunk!

Görget maga előtt a Magyar Szemle ennél nagyobb adósságot is 2013-ból. Ebben felelősek vagyunk, úgy érezzük, az egész magyar szellemi élettel együtt. Míg folytak színes-zajos irodalmi évforduló-kampányok 2013-ban, szinte egy pisszenés sem hangzott el a közgondolkodásban arról, hogy 200 éve született Eötvös József – aki, hogy éppen csak ennyit mondjunk, a modern magyar regény és korszerű iskolarendszerünk megalapítója volt. Az elfelejtés ez utóbbi vonatkozásban különösen kínos. Mert helyes felmutatni a sokáig agyonhallgatott Klebelsberg Kunó oktatásszervezési érdemeit – de azt nem szabad elfelejteni, hogy ő olyan nagy elődök nyomában haladt, mint Eötvös József, Trefort Ágoston és Wlassics Gyula.

Hogy mi mindenben alkotott nagyot Eötvös József, a magyar korszerű államiság és a magyar eszmetörténet alapító atyáinak egyike, arról a mostani év során kívánunk többször is szólni a Magyar Szemlében. Meggyőződésünk, hogy végzetesen elszegényül a közösségi képzelet, ha száz évnél korábbi alkotásokat nem őriz meg emlékezetében. Óriásbébikké válunk: büszkén fedezünk fel régi evidenciákat, és megismételjük dédszüleink tévedéseit. Akár nagyszüleinkét is.


« vissza