Felhasználónév: Jelszó: Elfelejtette a jelszavát?Regisztráció
Danube Institute
NKA
OTP Bank
Prima Prissima díj 2003
EEM
Príma-díj
Magyarország Barátai Alapítvány
Polgári Magyarországért Alapítvány
Batthány Alapítvány
Hungarian Review

Még egyszer az alvajárókról – Vita Jeszenszky Gézával

A Magyar Szemle hasábjain érdekes eszmecsere alakult ki az első világháború kitörésének körülményeiről (Jeszenszky Géza: Közép-Európa veszte: az I. világháború. Új folyam, XXIII. 9-10. szám; Miskolczy Ambrus: Az első világháború. Viták, paradoxonok, átértelmezések, uo., és további szerzők). Az a megtiszteltetés ért, hogy Jeszenszky Géza esszéjében saját cikkemre hivatkozik (Alvajárók és áldozataik. Új folyam, XXIII. 5-6. szám), ami nekem, mint bevallottan nem professzionális történésznek, hanem csupán személyes motiváció – a mindkét frontot megjárt nagyapám életrajzával való foglalkozás – alapján nyilatkozó érdeklődőnek felér a lovaggá ütéssel.
Jeszenszky nem ért egyet cikkem egyik valóban sarkított mondatával, amelynél – velem ellentétben valóban nagy tekintélyű, profi történészként – azonnal „kiszúrta” a vitatható pontot. írás közben magam is hosszan gondolkoztam a mondat fogalmazásán, de úgy látszik, ennek ellenére félreérthető- re sikerült: „Ma már felelősen állíthatjuk: világos, hogy az antant a Monarchiát a szerb provokáció kiváltotta konfliktusban ki akarta ütni a nagyhatalmak sorából, aminek legcélszerűbb módja a Monarchia teljes felszámolása volt.” Jeszenszky replikája: „(...) nem tartom helyesnek, hogy a rég meghalt politikusoknak olyan szándékokat tulajdonítsunk, ami eszük ágában sem volt, a végeredmény ismerete alapján pedig ne gondoljuk, hogy az 1914-ben könnyelműen (vagy gondterhelten) a háborúba menetelő politikai vezetők szeme előtt nagyhatalmak teljes legyőzése és legalább egy-kettőnek a felosztása lebegett mint cél. Könyvek és tanulmányok százainak az ismeretében e tételnek csak az ellenkezőjét állíthatom, és az egykorú források alapján bizonyítani is tudom: amikor Anglia és Franciaország augusztus elején hadat üzent a Monarchiának, ezt csak diplomáciai szükségszerűségnek tekintették, nem volt előre kitervelt ördögi céljuk sem a Habsburg-birodalom, sem a történelmi Magyar Királyság megsemmisítése."
Jeszenszky Gézának nyilvánvalóan igaza van abban, hogy Angliának és Franciaországnak a háború kitörésekor valóban nem volt „ördögi célja” vagy terve a Monarchia megsemmisítésére. Ugyanakkor szövetségesükért, a cári Oroszországért már nem tenném a tűzbe a kezemet, ha figyelembe vesszük annak pánszláv céljait, amelyek megvalósítása - ha nem is szükségszerűen a Monarchia teljes elpusztításával, de nagyhatalmi státusának megszüntetésével, legjobb esetben a magyar és német ajkú területek közös kis államban való továbbélésével járt volna. A „mi lett volna, ha” kérdésfeltevés természetesen ahistorikus, de ha szabad ezen a ponton spekulálni: a többségükben szláv lakosságú területek távozása után, ilyen végkifejlet esetén – ami pedig nyilván érdekük lett volna az oroszoknak – a német-osztrákoknak és a magyaroknak milyen érdeke lett volna egy közös állami konstrukció fenntartásában? Valószínűtlen, hogy gyors orosz katonai sikerek esetén, amelyek a Monarchia de facto összeomlásával jártak volna, a nyugati hatalmak megtették volna a Monarchiának azt a szívességet, hogy visszafüttyentsék orosz szövetségesüket pont Ausztria-Magyarország érdekében. Az orosz vezetés éppen a gyors osztrák-magyar katonai összeomlással számolt, és szemlátomást őszintén meglepődött azon, hogy ellenfele (igaz, hathatós német segítséggel), Hötzendorf katasztrofális hibái ellenére is, viszonylag milyen jól tartotta magát. Olyannyira, hogy végeredményben Oroszország omlott össze 1917-ben és nem a Monarchia. Ismét Clark szavait idézem a háború kitörése előtt sok döntéshozónál kialakult mentalitásról: „A feltehetően legfontosabb narratíva az Ausztria-Magyarország történelmileg szükségszerű hanyatlásáról szóló legenda volt. Miután ez a legenda kiszorította Ausztria mint a közép- és kelet-európai stabilitás szavatolójának régebbi képét, Bécs ellenfeleinek még az utolsó gátlásait is eltörölte, és aláásta azt az elképzelést, hogy Ausztria-Magyar- országnak is, mint minden más nagyhatalomnak, érdekei voltak, melyeket teljes joggal erélyesen védett.” Az antant részéről tehát a háború elején, ha nem is aktívan, de afféle „kollaterális haszonként” be volt kalkulálva Ausztria-Magyarország lehetséges összeomlása és ennek minden következménye, a döntéshozóknak legalábbis egy része mentálisan szinte megelőlegezte a lehetséges végeredményt. Ezzel a kissé árnyaltabb értelmezéssel fenntartom álláspontomat, természetesen igazat adva Jeszenszky Gézának abban, hogy a mondat éppen sarkítottsága miatt vált félreérthetővé.


« vissza