Felhasználónév: Jelszó: Elfelejtette a jelszavát?Regisztráció
Danube Institute
Magyar Fejlesztési Bank Zrt.
NKA
OTP Bank
Prima Prissima díj 2003
EEM
Príma-díj
Magyarország Barátai Alapítvány
Polgári Magyarországért Alapítvány
Batthány Alapítvány
NMI

Milyen lesz a televíziózás?

Az audiovizuális elektronika - amelynek ma már csak egy részterülete a televíziózás - forradalmat él át az utóbbi tíz évben. A médiaguruk, itthon és külföldön, nap mint nap figyelmeztetnek, hogy új korszak kezdődik a történelemben, „életünk teljesen átalakul”, s aki ebben az átalakulásban tevőlegesen nem vesz részt, „végleg lemarad”.

Az ilyen nagy szavakhoz az újságolvasó hozzászokott. De nem kétséges, hogy érdemes áttekintenünk és értékelnünk ezeket az audiovizuális fejleményeket, amelyek nem pusztán, egyszerűen „történnek”, hanem gerjeszti és gyorsítja is őket az a hatalmas konzorciumokká összeálló tőke, amely belőlük, a történésekből, az újításokból, a „fejlődésből” él.

Az elektronikus világháló témáját ezúttal félretéve, a televíziózásnál, a „nyitott televíziónál”, a televíziós kínálat robbanásánál szeretnénk maradni. Némi távlatból nézve valószínűleg megkockáztathatunk egy megállapítást, amelyet e forradalom apologétái és apokaliptikus ellenzői esetleg rossz néven vesznek. Mégpedig azt, hogy ami most zajlik, az - a sok különbség ellenére - nem más, mint ami a harmincas években a rádiózásban ment végbe. Megjelentek a többsávos világvevő készülékek, és az állomások úgy elszaporodtak, hogy nemzetközi hatállyal kellett a frekvenciákat szétosztani az országok között.

Ma senki sem gondolja, hogy volna valami különös abban, hogy a rádión szabadon keresgélhetünk az állomások tucatjai között - de nálunk még az ötvenes években is megpróbálták visszaforgatni az idő kerekét a vezetékes rádió kampányszerű elterjesztésével, amelyen csak Rákosi Mátyás propagandája volt hallható. A társadalom önállóbb, szabad tájékozódásra vágyó része a háborút és a kommunista fordulatot túlélt világvevőkön hallgatta titokban a Szabad Európa, a BBC, az Amerika Hangja recsegő, zúgó, mesterségesen zavart adásait.

A rádión ma rutinosan keresgélünk az állomások közt, autóban, konyha- és műhelyasztalon. Lemezjátszó, CD-lejátszó, magnó is kapcsolódhat hozzá. Felvehetünk és lejátszhatunk tetszésünk szerint. S ami igen fontos: ha meguntuk, ha csöndet akarunk, elzárhatjuk, teketória nélkül elzárjuk. A televízió most, hatvan évvel később érkezett el ebbe a korszakába. Természetesen, más ez a mostani „forradalom”, mint a rádiózásé volt hatvan éve, hiszen az audiovizuális médium hatásának pszichikailag jobban ki vagyunk szolgáltatva, a rádió viszont mindenképp könnyebben kezelhető, olcsóbb médium marad.

OKTÓBERBEN MI MAGYAROK IS KILÉPÜNK a televíziózás nyitott terébe, alig néhány évvel a kádári „vezetékes televízió” kőkorszaka, majd a Duna TV-vel, a műholdas külföldi adókkal, a kábelszolgáltatásokkal és a helyi adókkal történt első nagy nyitás után. A két új kereskedelmi adóval, az MTM-SBS tv2-jével és az RTL Klubbal ötre bővül az országos földi és műholdas csatornák száma, és a nagyközönséghez való eljutás technikai lehetősége műholdon vagy kábelen mások számára is adott. Akinek saját parabolaantennája van, az akár száz csatornát is vehet a világ minden tájáról.

A bőség - vagy látszólagos bőség - egy időre bizonyára meg fog zavarni bennünket, s az értelmiség körében megszólalnak a hisztérikus, szélsőséges hangok - a televízió teljes elutasításától a számi tógép-telefon-műhold-kábel tévé paradicsom nyújtotta áldások parvenü imádatáig.

Az igazság valószínűleg most is a végletek közti középen található meg. Az itt közölt írások - első összeállításunk az új helyzetről - a „nyitott televíziózás” világkereteiről, az új oktatási és tájékoztatási lehetőségekről, a közszolgálatiság fontosságáról szólnak, és arról, hogy milyen legyen, milyen lehet egy minőségi televíziós csatorna, hogyan válaszoljon magas színvonalon az új kihívásra a filmszakma és hogyan a televíziózás eszközeivel élni akaró más művészek és értelmiségiek.

Az itt megszólalók célja az, hogy lehessen valódi választék, hogy a beköszöntő bőség ne a két azonos minőségű mosópor közti választás jogát jelentse, hogy a magyar - vagy a francia - kultúra ne sértődött vesztese, hanem alkotó részvevője legyen e választásnak. A későbbiekben, egy másik összeállításban, a globális és a helyi megoldásokról is szólunk majd - a drága és az olcsó televízióról.



« vissza