Felhasználónév: Jelszó: Elfelejtette a jelszavát?Regisztráció
Danube Institute
NKA
OTP Bank
Prima Prissima díj 2003
EEM
Príma-díj
Magyarország Barátai Alapítvány
Polgári Magyarországért Alapítvány
Batthány Alapítvány
Hungarian Review

Mit tett a Magyar Közösség a magyar zsidóságért? (Részlet)

 
Részlet Soos Gézának Auer Pál volt párizsi követhez írt leveléből

 
Mihelyt az első zsidóellenes intézkedések napvilágot láttak, a Magyar Függetlenségi Mozgalom (MFM), illetve a Közösség azonnal kiküldött engem és Saláta Kálmánt, hogy az üldözöttekkel a kapcsolatot felvegyük és segíteni próbáljunk. Mindketten az egyházak zsidómissziói szerveivel (Szentkereszt-Egylet, Cavallier József, P. Jánosi, Prot.: Jó Pásztor alapítvány, Éliás József, Bereczky Albert, Muraközy Gyula), valamint a különféle zsidó szervezetek ( Zs. Tanács, stb.) tagjaival (Komoly Ottó, Kemény György) vettük fel és tartottuk rendszeresen a kapcsolatokat. Így léptem érintkezésbe a legendás hírű Wallenberg Raoullal, aki Budapestre érkezve az elsők között keresett fel, majd én töltöttem nála és Anger barátjánál egy hosszú estét. Vele, és főként Éliás Józseffel beszéltük meg és dolgoztunk ki terveket. Éliás Józsefet rendszeresen értesítettem mindarról, amit a Külügyben, a Kormányzóságon és az egész MFM-hírszolgálatunk révén megtudtam és a zsidókat érintette.
A prot. és kath. egyházi akciók (tiltakozások, küldöttségek, pásztorlevelek, stb.) a már említett Szent Kereszt és Jó Pásztor gyakorlati segítőszolgálata mellett a Magyar Közösség emberei voltak a legagilisabb mozgatói nyílt színen és háttérben egyaránt. A legnagyobb szolgálatot azonban a Magyar Közösség, ill. MFM a budapesti zsidóság megmentése körül fejtette ki. Június második felében a titokban elkezdett vidéki zsidódeportálásokból világbotrány fejlődött ki. Június 23-án a magyar protestáns püspökök tiltakoztak, 25-én érkezett a svéd király tiltakozó távirata, majd a pápai nuncius és Serédi hercegprímás, valamint Roosevelt elnök tiltakozásai. A félrevezetett kormányzó végre rájött, hogy mi történik és letiltotta a zsidók „munkáltatás céljából való kiszállítását”. Ezt azonban a németek nem akarták annyiban hagyni és magyar ügynökeikkel megbeszélve, puccsra készülődtek. Július elején váratlanul Budapestre rendeltek több SS- és Gestapo-különítményt és két csendőrzászlóaljat, hogy ezek puccsszerűen szállítsák el a budapesti zsidókat, és ha kell, fogják el a kormányzót is. Az MFM hírszolgálata ezt felderítette és két vonalon adott ki ellenintézkedéseket: a) A polgári vonalon nekem volt kötelességem, hogy Éliás Józseffel védelmi tervet dolgozzak ki. Ez a következő volt: megszerveztük a 2600 budapesti zsidó ház „hírszolgálatát”, minden tíz háznak volt egy „összekötője”, a 260 összekötőnek 13-15 „főösszekötője”, akik Éliás Lázár-utcai központjával tartották a kapcsolatot. Az elgondolás ez volt: Ha a katonai vonalon nem tudnánk idejében eredményesen cselekedni, és megtudjuk, hogy valamelyik éjszaka a zsidó-házak megrohanása és a deportálás megkezdődik, akkor én ezt azonnal közlöm Éliással, s ő emberei révén az összes zsidó házat értesíti és a megadott időpontban a zsidó lakosok kiözönlenek az utcára, nyílt botrány lesz és valószínűleg annyi időnyerés, hogy a deportálás végül is megakad. – b) Katonai vonalon az esztergomi páncélosokkal próbáltunk egy tervet végrehajtani: Koszorús vk. alezredes önhatalmúlag – senkinek felfelé nem jelentve – az esztergomi páncélosokat az éjszaka leple alatt Budapestre felrendelte s ezek körülvették a várat. Ezután Koszorús jelentette a kormányzónak önhatalmú lépését, melyet azért tett, mert értesült a német-nyilas tervekről, s tudta, hogy ha a kormányzónak tényleges karhatalom nem áll majd rendelkezésére, a zsidókat és a kormányzót egyaránt elhurcolhatják. Most a kormányzó a helyzet ura: tegyen, ahogy jónak látja, csapja el őt, vagy éljen a lehetőséggel. – A kormányzó ezután azonnal hívatta az MFM-hez tartozó Faraghó altábornagyot és a vele összedolgozó Lázár tábornokot. A csendőrséget visszaparancsolta Budapestről és a másnap délben megtartott koronatanácson Baky és Endre bukott emberek lettek. (Később Jaross, Imrédy és Kunder is). A budapesti zsidóság ezzel a deportálástól megmenekült. Így az egyházi és a nemzetközi intervenciók révén végre tisztán látó, de tényleges hatalommal nem rendelkező kormányzót de facto az MFM, illetve a Magyar Közösség segítette hozzá, hogy a budapesti zsidóságot megmentse, melyet most „fasiszta-fajvédelemmel” akarnak besározni.
A Magyar közösség egyes kiemelkedő tagjai olyan nagyjelentőségű, több ezerre menő zsidómentést vittek véghez, melyet Lévai Jenő is kiemel munkájában. (Neveket személyesen készséggel adok). Kisebb, de szintén nem jelentéktelen segítséget jelentettek azok az egyéni mentőakciók, melyeket Saláta Kálmán és barátai katolikus részen, Döbrössy Lajos, Hőgye Mihály, Nagy Gyula, Vatai László és énmagam protestáns részen szerveztünk meg és hajtottunk végre. (A Soli Deo Gloria budapesti, szárszói, szilicei otthonai, titkárainak magánlakásai tele voltak „eldugottakkal”. – Jellemző, hogy mikor az „összeesküvés” leleplezése alkalmával Saláta Kálmán Budapesten bujkált, számos zsidó védence küldött hozzá biztató üzeneteket és ajánlott fel részére bármikor menedéket. Nekem Kemény György államtitkár és Éliás József aláírásával ellátott bizonyítványom van arról, hogy általában mit tettem a zsidóságért.)
Ez volt a Magyar Közösség „fajvédelme”. Emelt fővel állítjuk, hogy igenis igyekeztünk minél több fontos helyre olyan tisztességes magyarokat kinevezni, megválasztani, akik a fentiek szerinti, szeretetre és nem gyűlöletre, becsületre és nem becstelenségre építő magyar hivatást vállalták, és a legkritikusabb időkben üldöztetést, Gestapo-börtönt, kínzásokat, mindent elviselve, családjukat feláldozva védték az üldözött zsidókat, lengyeleket, franciákat, hollandokat, angolszászokat s természetesen az ugyancsak üldözött baloldaliakat, németellenes magyarokat… Hogy a Magyar Közösségnek is voltak tagjai, akik „eltévedtek”, nem ilyen értelemben munkálkodtak, az lehet. De ilyen eset a legkiválóbb tömörüléseknél, családoknál, stb-nél is megesik (akadtak zsidószármazású nyilasok is). Hogy rosszul fogalmazott „írásokat” is találtak, ez is lehetséges (a ködösítésért készített írásokon kívül többen sokszor kifogásoltunk fogalmazványokat), de ha mégoly vétkek történtek volna is (amiről nem tudunk), a fenti tények nem homályosítanak-e el minden vádat, s nem igazolják-e ma otthon börtönben meghurcoltak és külföldön megvádoltak valódi szándékait?
 
1947. szeptember 25.
 
Soos Géza: A Magyar Közösségről (Levél Auer Pál volt párizsi követnek), in Evangéliumot Magyarországnak! Soos Géza emlékkönyv 1912-1953, A Ráday Gyűjtemény kiadása, 1999


« vissza