Felhasználónév: Jelszó: Elfelejtette a jelszavát?Regisztráció
Danube Institute
NKA
OTP Bank
Prima Prissima díj 2003
EEM
Príma-díj
Magyarország Barátai Alapítvány
Polgári Magyarországért Alapítvány
Batthány Alapítvány
Hungarian Review

Ökológiai filozófiai iskolák

VANNAK-E MA OLYAN FILOZÓFIAI TANÍTÁSOK, amelyek képesek választ adni korunk, az ökológiai válság korának kérdéseire?

Létezik-e olyan általános, bolygói vagy kozmikus etika, amelyik megszabja, hogy miként kell éreznünk, gondolkodnunk és cselekednünk? Kapunk-e választ a vallásos hagyománytól, régi vagy mai prófétáinktól? Él-e köztünk ma egy Lao-Ce, Buddha, JÉZUS, Assisi Szent Ferenc, Tolsztoj, Gandhi vagy Albert Schweitzer? Ha nem találunk rájuk, ki mutat számunkra utat?

A mindenki által ismert válságjelenségek szerint kultúránkat pusztulás fenyegeti. Ezen válság tünetei: egyik oldalon a jólét, a habzsoló fogyasztás, a másikon a nyomor és az éhhalál, életfeltételeink pusztítása, forrásaink fölélése, vizünk-levegőnk-talajunk szennyezése, az élő fajok életterének elvétele, az igazságtalan és elviselhetetlen társadalmi és gazdasági különbségek és ellentétek, az erőszak egyre fokozottabb terjedése stb.

Lehetséges-e jövője az emberiségnek, kultúránknak? Lehetséges-e kiút a válságból? Kétféle megoldást szoktak ajánlani, a két kultúra egyik vagy másik oldalát. (C. P. SNOW1 1959-ben fejtette ki, hogy e két kultúra, a természettudományok és szellemtudományok nem értik meg egymást, a közöttük lévő űr áthidalhatatlan).

A műszaki-tudományos megoldás annyit jelent, hogy a tudomány képes (lenne) a válság megoldására, a szerencsétlenség elhárítására. A földfelszín fölmelegedése ellen például — úgymond — elég a Föld körüli pályára vinni egy nagy tükröt, visszaverendő a Nap sugarait; vagy az ózonlyukat megfelelő űrrepülőgépekről egyszerűen be lehet foltozni gázpalackokból. A tudományvallás papjainak mindenre akad valamiféle, rendszerint a fantasztikus irodalomba illő, a gyakorlatban mit sem érő ötletük, amelyek megvalósítására a Föld összes energiakészletei sem lennének elegendőek. Ez a taoista jelképrendszer szerinti yang út, az úgynevezett ésszerűség, logika, elemzés és fölaprózás útja, amelynek ugyan sokféle, az életet kényelmesebbé tevő és hasznos tárgyat köszönhetünk, azonban öncélúságában és egyoldalúságában pusztító erővé változott.

A másik a yin, a tudati, szellemi, bölcseleti, esetleg vallásos (ki)út. (Hadd értelmezzem itt kicsit áttételesen Snow írását.) Az első, pozitivista út hívei szerint a világ megismerhető, a másik szerint megismerésünk erősen korlátozott, inkább csak a részletekre terjed ki. Az első létrehozta az ipari forradalmat, a robotikát, a számítógépet, a géntechnológiát, az adattovábbítás forradalmát, a második nézet szerint mindezek semmivel sem teszik boldogabbá az embert.

Az első fölfogás szerint az élet és tudat kialakulása, az egész evolúció véletlen jelenség, s az ember feladata, hogy rendet csináljon a kozmikus káoszban. A másik nézet is hangsúlyozza, hogy matematikailag valóban kicsi volt a valószínűsége annak, hogy az ősrobbanás után az energiaviharból létrejöjjenek az ismert elemek, a csillagrendszerek, bolygók, a vegyületek, szerves vegyületek, az élet. Ha csak igen csekély mértékben, akár ezrelékekkel eltért volna a Mindenség ősrobbanás utáni tágulási sebessége, vagy kevéssel mások lennének egyes fizikai erők, akkor a Mindenség a mai alakjában, s benne az ember nem létezne. Ebből szerintük az is következik, hogy ha mindennek a valószínűsége ennyire csekély, akkor nem beszélhetünk véletlenről. Szükségszerű az evolúció, a Kozmoszban és az életben szükségszerű a rend, legyenek a Kozmosz törvényei belülről adottak, vagy Isten által meghatározottak. Tovább folytatva a gondolatsort: a Kozmosznak vagy Istennek célja van az evolúcióval, az emberrel. Ezt igen különböző hitű és meggyőződésű emberek vallják, legyenek akár keresztények, vagy hinduisták, buddhisták, esetleg panteisták. (Az antropikus elvről alább lesz szó.)

A yang fölfogás szerint az ember nem része, hanem tulajdonosa, ura és parancsolója, leigázója a Mindenségnek. Ennek a leigázásnak voltak fokozatai. Az ember félt a természettől, de uralni is akarta. Szánalmas csatanyerései még beképzeltté is tették. Ennek a folyamatnak a kezdeti lépcsőfokain fegyvereket készített, csapdákat állított, tüzet rakott és fölhasználta azt, vadászott és halászott, majd állatokat tenyésztett. Később egyes növényeket kiirtott, másokat betelepített, megtanulta a földet művelni, a fémeket kivonni az ércekből stb.

A modern, fogyasztani és birtokolni akaró ember számára csak a tudományos-műszaki út létezik. Tanulmányomban arról szeretnék képet adni, hogy az átvitt értelemben vett másik kultúra egyes mai képviselői hogyan látják a kiút lehetőségeit, az ember helyét a Mindenségben.


 

*


 

FONTOS FELADAT VOLNA KIELEMEZNI, miként alakult ki a másik (yin) kultúra, de erre itt nem kínálkozik lehetőség. Tudatunk mélyén, ha elnyomva is, de jelen volt egy olyan ökológiai késztetés, hajtóerő, amely lehetővé tette más fajokhoz hasonlóan az ember evolúcióját, fönnmaradását. Már a természeti népek választ igyekeztek adni a lét legfontosabb kérdéseire, arra, hogy mi az ember helye a világban, milyen az ember viszonya a többi élőlényhez, és megalkották a maguk elképzeléseit a Mindenség rendjéről és törvényeiről. A sámánvallásokban is jelen volt az ökologikus világnézet, a vallásos gondolkodás alapja.

Nem kívánok visszanyúlni ennyire távoli időkbe, csupán — teljességre nem törekedve — a fentebb fölvetett kérdésekre válaszolni kívánó néhány gondolkodó bölcseleti rendszerét, nézeteit ismertetem. Említést teszek Teilhard de Chardin gondolatairól, a Gaia-elméletről, a mély ökológiáról, az erősen filozofikus alapú amerikai Earth First mozgalomról, SKOLIMOWSKI munkásságáról, és arról, hogy ezek miként vélekednek a szükségszerű és véletlen kérdéséről, az evolúcióról. A tanítások nemcsak cselekedeteink rugóit és céljait tárják fel, hanem keresik a helyes cselekvési módokat is. Mit kell megváltoztatnunk? A világot, életmódunkat, módszereinket, vagy a tudatunkat? Van-e kapcsolat a bölcseleti iskolák elvei, tanításai és a gyakorlat, esetleg a mozgalmi gyakorlat között?


 

PIERRE TEILHARD DE CHARDIN


 

AZ ÖKOLÓGIAI FILOZÓFIAI ISKOLÁK több ponton igen szorosan kapcsolódnak a francia Pierre Teilhard de Chardin2 (1881-1955) gondolataihoz, fölismeréseihez. A jezsuita paleontológus és filozófus tanai az egyházon belül már életében a viták középpontjába kerültek, részben azért, mert elfogadta és továbbfejlesztette az evolúcióelméletet. Szerinte a világ minden részecskéje (monádja) szoros kapcsolatban van a világegyetem egészével, s az evolúció folyamán egyre bonyolultabb, összetettebb részek jönnek létre. Teilhard monista, szerinte nincs külön anyag és lélek, hanem csak szellemanyag. A világ szükségszerűen, visszafordíthatatlanul és megismételhetetlenül előre halad egy úgynevezett Ómega pont felé, egy belső hajtóerő, a radiális energia révén keletkezik a magasabb rendű létező.

Az evolúció a tudati, pszichés tartalom növekedését jelenti. Kialakulóban van Földünkön az ún. nooszféra: a közös emberi értelem egyszer betölti majd a Földet s ez minőségileg több lesz az egyes tudatok összegénél. Elkezdtünk bolygói szinten gondolkodni és egymást segíteni.

Teilhard úgy véli, Isten nem mozdulatlan, hanem Ómegaként, elölről, vonzza magához a világot. A teremtés nem egyszeri történés, esemény, hanem ma is zajló folyamat, amely csak az Ómega pontban ér véget. Ha az ember fölismeri saját szerepét az evolúcióban, akkor saját kezébe veszi sorsának irányítását. Az Ómega pontban lesz nyilvánvaló, hogy minden jó, amit Isten alkotott. Ma még ezt a folyamatot belülről szemléljük, magunk is részesei vagyunk, benne vagyunk és nem fogjuk fel a célt. (Teilhard úgy halt meg, hogy egyetlen filozófiai műve sem jelent meg nyomtatásban, de halála után huszonhat évvel, születésének századik évfordulóján CASAROLI bíboros a pápa nevében, üzenetében méltatta érdemeit.)

Teilhard de Chardin írásaiból kiderül, hogy a maga korában még nem látta a természet- és a műszaki tudományok által létrehozott veszélyeket és ártalmakat. Az első kultúra művelőjeként elfogadta annak előnyeit, nem írt korlátairól. Mégis, az evolúció tanának új, filozófiai irányú kiterjesztésével olyan mértékben lépte át a két kultúra határát, mint korunkban igen kevesen, s tanításai világfölfogásunk, kozmológiánk alapjait képezik. Több filozófiai iskola vissza-visszatér Teilhardhoz, sokat merítve tanításaiból — erről az alábbiakban még számot adunk.


 

A GAIA-ELMÉLET

 

Az elődök

 

Az alább ismertetett Gaia-elmélet JAMES LOVELOCK alkotása. Érdekes, hogy maga az alkotó is csak könyve megírása után kezdett foglalkozni saját elméletének előtörténetével.

A görög mitológia része volt az életet hordozó, megóvó földistennő, Gaia tisztelete. Sok nép hitében megtalálható az a gondolat, hogy a Föld — él. JAMES HUTTON skót orvos közel kétszáz évvel ezelőtt úgy fogalmazott, hogy „a Föld élő világ, amely fenntartja az élő állatok és növények rendszerét.” A bioszféra fogalmát EDUARD Suess, osztrák geológus alkotta meg, 1875-ben, s ezt a kifejezést Teilhard de Chardin tette ismertté.

Teilhard megismerkedett Vladimir Vernadszki orosz természettudóssal, aki 1922-1925 között Párizsban élt és dolgozott. Föltételezzük, hogy hatottak egymásra. Mindketten élő, evolválódó, hatalmas élőlénynek tartották a Földet. Vernadszki, ez a széles látókörű, zseniális tudós kifejtette: a bioszféra, az élővilág teremtette meg saját bolygói környezetét, és folyamatosan ellenőrzi azt.

VERNADSZKI INTUITÍV, és a negyvenes évek elején még kevéssé bizonyított megérzéseit James Lovelock nem ismerte. Az angol analitikus vegyész az amerikai Űrhajózási Hivatal tanácsadójaként segítséget nyújtott a Mars felszínének műszeres vizsgálatához, megállapítandó: van-e, volt-e ott élet? A feladat késztette arra, hogy elgondolkodjék, mi is az élet, hogyan viszonyuk az élő a nem-élőhöz?

Lovelock jelentős mértékben hozzájárult a gázkromatográfia fejlesztéséhez, sok természetes eredetű vegyületet határozott meg a Föld légkörében, óceánjaiban. Sokat elmélkedett azon, miként jött létre, és miként maradt fenn a földi élet. Vernadszkitól függetlenül jutott arra a felismerésre, hogy bolygónkon nem azért van, és van éppen ilyen élet, mert a környezet ennek kialakulásához nyújtott lehetőséget, hanem fordítva: a földi élet alakította és alakítaná ma is a saját maga számára legkedvezőbbé földi környezetét.

Lovelock Gaia-elmélete szerint a bioszféra több, mint az élőlények és a környezet együttese: döntő fontosságúak a benne működő kölcsönhatások. Az élő anyag, a levegő, az óceánok, a talaj együttvéve összetett, önszabályozó kibernetikai rendszert képeznek, s mindez együtt egyetlen élőlény! Ezen élőlénynek WILLIAM GOLDING lett a keresztapja, ő ajánlotta számára a Gaia nevet. Gaia szabályozza a légkör összetételét, a földfelszín hőmérsékletét, a tengerek sótartalmát: önmaga és az ember életföltételeit.


 

Lovelock munkássága


 

LOVELOCK RÉSZÉRE NAGY nehézséget jelentett elméletének tudományos lapokban való kifejtése, sok visszautasításban volt része. Mint könyvében írta: „a szakterületek határait féltékenyen őrzik professzoraik”. Később, első könyve megjelenése után, különféle tudományos értekezleteken sokan vitatták elméletét. Az idő múlásával azonban mind több és több szakember fogadta el azt munkahipotézisként. A szabályozás lényegét alkotó negatív visszacsatolási folyamatok néhány esetben kétségtelenül bizonyítottak. Lovelock és munkatársai pl. egy jelentős tudományos folyóiratban, a Natureben írták le, hogy a tenger egysejtű élőlényei a szulfátsókból dimetilszulfidot állítanak elő, ami fölszabadulva a levegőben újra szulfáttá alakul. Ezek a szulfátok a levegőben kicsapódási magot képezve növelik a felhőképződést, csökkentik a napsütést és a víz hőmérsékletét, ezzel az élőlények tömegét is; így csökken a kibocsátott szulfát, újra nő a fölmelegedés, s az egysejtűek száma. Teljes hőszabályozó kör, a számtalan szabályozó kör egyike.

Lovelock3 1979-ben, első könyvében, három dologtól óvott: a sekély vizű szárazföldi talapzatok élővilágának megbolygatásától, a környezetbe kibocsátott, módosított génszerkezetű mikroorganizmusok kiszámíthatatlan hatásaitól és a forróégövi fajgazdag területek tönkretételétől. Újabb könyvében4 a gépkocsi, a láncfűrész és a szarvasmarha-tenyésztés (a három C: cár, chain-saw, cattle) ellen emelt szót.


 

Az elmélet alkalmazása


 

A Gaia-elmélettel kapcsolatban világszerte sok tudományfilozófiai összejövetelt, kerekasztal-beszélgetést rendeztek az elmélet alkalmazásáról5. Néhány példán át érdemes bemutatni, hogy ez mit is jelent? Az antropikus elv alapján fejtették ki, hogy Gaia céltudatosan hozta létre önmagát — Gaia önmagát teremti és alkotja. Edward GOLDSMITH6 szerint az ökológia Gaia szerkezetének és működésének a tudománya, vizsgálata. Gaia maga az evolúció, illetve az evolúció az a folyamat, amely során a gaiai rendszer eléri legnagyobb állandóságát, alkalmazkodva a változó (pl. kozmikus) környezethez. Gaia igyekszik a minimumra csökkenteni a véletlen elrendezést. Alwyn K. JONES7 kifejti, hogy a Gaia-elmélet szemben áll a jelen társadalomelmélet fő áramlatával — az indusztrializmus erkölcse Gaia-ellenes.

Lovelock 1988-ban fölveti a kérdést, hogy miként élhetünk együtt Gaiával? Nyilvánvaló, hogy kudarcra van ítélve minden olyan szervezet, aki/ami károsítja környezetét. Vonatkozik-e mindez miránk, mai emberekre? Bár Gaia nem eredendően antihumánus, de ameddig mi folytatjuk vele szemben a környezet megváltoztatását, arra késztetjük, hogy bennünket egy környezethez jobban illő fajjal helyettesítsen.


 

MÉLY ÖKOLÓGIA


 

A nyolcvanas években a mély ökológia irányzatának megalkotói Bill Devall és George Sessions, valamint Arne Naess8 norvég filozófus. E filozófia rokon a természetvédelmi szemlélettel, szemben áll a technokrata gondolkodással. Szerintük az élet önmagában értékes. Elhatárolják magukat a felszínes (sekélyes) ökológia szemléletétől, amely aszerint értékeli az élőlényeket, hogy azok mennyire fontosak az ember számára. (NORMAN MYERS szerint pl. azért kell óvnunk a természetet, mert az szolgálja az embert; pl. a leprával az emberen kívül csak az armadill fertőzhető, ezért kell vigyáznunk rá: ha kipusztul, nem lesz állat, amelyen lepra elleni gyógyszereket ki lehetne vizsgálni.)

A Mély Ökológia tanítását Naess így foglalja össze:

1. A földi emberi és nem-emberi élet benne rejlő értékekkel bír. A nem-emberi értékek függetlenek attól, hogy azok mennyire hasznosak az emberiség számára.

2. Az életformák gazdagsága és különbözősége szintén önmagában való értéket jelent és hozzájárul a földi emberi és nem-emberi élet virágzásához.

3. Az embernek nincsen joga ahhoz, hogy csökkentse ezt a gazdagságot és különbözőséget, kivéve, ha az életfontosságú a számára.

4. Az emberi élet és kultúra virágzása összeegyeztethető az emberi népesség csökkenésével. A nem-emberi élet virágzása megkövetel egy ilyen csökkenést.

5. A jelenlegi emberi beavatkozás a nem-emberi világba túlzott és a helyzet egyre romlik.

6. Az ideológiai változás lényege az élet minőségének értékelése, az életszínvonal állandó növelése helyett. Tudatosítani kell a big és a great közötti különbséget.

HENRYK SKOLIMOWSKI, akinek nézeteiről alább részletesen szólunk, egyik tanulmányában9 vitába száll Naess-szel: szerinte bölcseleti alapja nem kielégítő; nem törekszik arra, hogy megfelelő kozmológiát adjon korunk számára. Hiányzik belőle a spiritualitás, s nem veszi a bátorságot, hogy megkérdezze: mi a Mindenség szándéka? A Mély Ökológia ugyan nem kételkedik az evolúcióban, de nem is hangsúlyozza annak fontosságát. Skolimowski végül a mély ökológiai filozófia hibájául rója föl, hogy elveti Teilhard de Chardint, mint antropocentrikus filozófust.

Arne Naess Skolimowskinak adott válaszában kifejti: a mély ökológia nem merev dogma, hanem alap, nincsen meghatározott filozófiája, vallása, hiszekegye, nincs szüksége a monolit ideológiákra, Gleichschaltungra. Szerinte szerencsétlenség volna, ha egyféle vallás

vagy egyféle filozófia uralná a földet, s ugyancsak az volna, ha egy zöld társadalom gátolná a kulturális különbségek kialakulását.


 

EARTH FIRST! (ELSŐ A FÖLD!)


 

E TANULMÁNY NEM AD SZÁMOT a zöld mozgalom sokféle csoportjáról, de az Earth First!10 több ok miatt kivételt érdemel. Az érdekes és harcos amerikai természetvédő mozgalom alapja ugyanis a mély ökológia filozófiája, emellett közeli rokonságban áll a bio-regionalitással. (Ez utóbbi a biológiailag meghatározott területek, tájak, régiók együttes, önálló életét hirdető tanítás.) Bírálja a növekedésalapú társadalmat, s előtérbe helyezi a helyi, önálló, ökológiailag fenntartható és nem központosított rendszert. Az Earth First! szerint az ipari társadalomnak össze kell omlania, a rövidesen bekövetkező ökológiai szerencsétlenség után az emberek kénytelenek lesznek másként élni.

A természeti területek megmentése érdekében polgári engedetlenségi fellépéseket, rongálásokat (ökotázst) szerveznek.

A mozgalomnak két szárnya van, s köztük viták folynak. Például mi a hatékonyabb taktika: a polgári elégedetlenség vagy az ökotázs? Tömegmozgalmat kell-e csinálni, vagy csak meggátolni a fogyasztói társadalom behatolását az érzékeny területekre? A jámborok tömegmozgalmat akarnak, s ennek érdekében a polgári engedetlenségi akciókat kedvelik, de elítélik például, hogy a kivágásra kiszemelt fákba szögeket verjenek, mert ezzel megsebezhetik a munkásokat. Táborukat ki akarják terjeszteni a fehér középosztályon túlra.

A vadak (vadonpártiak) azért is ellene vannak a polgári engedetlenségnek, mert az Earth First! mozgalom tagjai szegények, nehezen viselik a letartóztatást és pénzbüntetést.

Mindkét szárny erőszakmentességet hirdet, de a vadak szerint az erőszakmentesség alapja egy olyan pacifista humanizmus, ami ellentétes magával a természettel. A New Age mozgalommal szemben is eltérnek álláspontjaik: a vadak kinevetik a New Age szellemiségét annak emberközpontúsága és az embert illető derűlátása miatt. A jámborok derűlátóbbak: szerintük az ember képes megváltoztatni életmódját, s ők kevésbé ellenségesek a New Age-dzsel szemben, mint a vadak. Az utóbbiak inkább embergyűlölők, Bari szerint individualisták, mások szerint fasiszták. Nem szeretik a reformokat. A vadak úgy vélik, az ökológiai összeomlás elkerülhetetlen, ez Föld-Anya önvédelmét jelenti, amivel képes eltávolítani az ipari ember rákos burjánzását, s megteremti az emberiség számára a megfelelő életmód kifejlesztésének a lehetőségét.

A mozgalom mindkét szárnya korlátozni akarja az emberiség szaporodását. Chim Blea így ír: „Minden középosztályhoz tartozó, nálunk születő gyermek 40 harmadik világbeli gyermeknek felel meg — ha arányosan kiszámítjuk a reájuk eső erdőirtást, növekvő legeltetést, sivatagosodást. Elmélkedj, mielőtt gyermeket nemzenél. Köttesd el a petevezetékedet, végeztesd el a vazektómiát.”

Fontosnak tartják a vallást. Elutasítják az intézményes egyházakat, s — úgymond — spirituális kapcsolatban vannak a természettel, mélyen átélik minden élő szentségét és a velük való kapcsolatot. Rokonságban vannak a taoizmussal, buddhizmussal, hinduizmussal, földimádattal, de vannak köztük keresztény misztikusok is. Legfontosabb csoportjuk valamiféle amerikai indián spiritualizmus alapján áll.

Rendszeresen megrendezik az Összes Élőlény Tanácsa nevű összejöveteleiket. Ezeken kapcsolatot akarnak létesíteni a nem-emberi világgal, akár sziklákkal, folyókkal, s szavakkal adnak kifejezést azok emberek okozta sérelmeinek. Éjszakába nyúló, eksztatikus szertartásos táncokkal fejezik ki a többi fajokkal való egységüket. Egyik mitikus eszméjük ALDO LEOPOLDTÓL származik, aki tanulmányt írt arról, hogy milyen módon lehet „hegy módjára gondolkodni”.


 

HENRYK SKOLIMOWKI ÖKOFILOZÓFIÁJA


 

HENRYK Skolimowski11 a két kultúra mindkét oldalát ismeri: Lengyelországban végezte mérnöki tanulmányait, majd filozófiát tanult Oxfordban. Hosszú ideig élt az Egyesült Államokban, most az év egy részében ott, a másikban Lengyelországban dolgozik és tanít.

Vallásos világnézete közel áll a buddhizmushoz, anélkül, hogy magát buddhistának vallaná (számunk 530. oldalán közölt Kulcs a Boldogsághoz című írása nyilvánvalóan keleti szellemiségű). Keleti eszményeket hordoz ama megállapítása, hogy ne beszéljünk például egészséghez való jogunkról, mert a Kozmosz iránti kötelességünk, hogy egészségesek legyünk. Skolimowski keresztény is, foglalkozik a katolicizmussal, fontosnak tartja a vallás, az egyházak megújulását, úgymond zöldülését.

Döntő fontosságú kérdés számára az evolúció. Sokat tanult Teilhardtól, ismeri művét, korlátait, (pl. hogy távol állt a keleti gondolkodás megértésétől), mégis csodálatosnak ítéli. Szerinte Teilhard túllépett DARWINON, tisztázta és egyesítette világnézetünket. Az evolúció útja az egyre nagyobb komplexitás, a tudat felé vezet, minden élet a tudati kifejeződés felé tapogatódzik. Egy helyen így ír: „Az evolúció összes ajándéka közül a tudat a legértékesebb. Mégis megengedtük, hogy mássá legyen, mint amit érdemelt volna. Nézz magadba! Mennyi szennyet töltesz naponta a tudatodba? Figyeld meg, mennyi közhelyet engedsz belé jutni. Ez nem a tudat helyes ökológiája. A tudatodban lévő hulladék jelentéktelenné tette a létedet, aggaszt és zavarodottá tesz, nem engedi, hogy helyesen gondolkodj, s megfelelően cselekedj. Ha törődsz életed ajándékaival, ha törődsz tudatod ajándékaival, akkor ne engedd meg, hogy tudatod szeméttárolóvá legyen. Ez a tudat helyes ökológiájának első törvénye.”

Skolimowski — más bölcselőkkel együtt — következetesen állítja, hogy az evolúció nem a lehetséges változatok között botladozó véletlen folyamat. Az evolúció istenivé tesz, szellemiséggé alakítja az anyagot. „Könnyen elfogadom azt az állítást, hogy az Isten — evolúció, és az evolúció — Isten.”

Teilhardi gondolat, hogy a Mindenség lényegében befejezetlen, mi magunk is befejezetlenek vagyunk. Világosan következik ebből, hogy — miként a Kozmosz — mi emberek is tovább fogunk evolválódni.

A TUDATOSSÁG EGYESEK SZERINT BENNE VAN AZ ANYAGBAN, de Skolimowski szerint az anyag fejlődésének egy bizonyos pontján, valamelyik életformánál jött létre. Eleinte bizonytalan, homályos tudat volt ez, majd mind tisztább tudatalakok, és az éntudat is megjelent. Az evolúció az istenivé válás finom folyamata, amely során az anyag szellemmé, a tudat éntudattá, az éntudat szent tudatossággá alakul át. Skolimowski elfogadja az antropikus elvet: a világegyetem azért olyan, amilyen, mert intelligens életet akar létrehozni. Összetétele, szerkezete, dinamikája tökéletesen kiegyensúlyozott az élet keletkezéséhez. Létezik kozmikus evolúció, a véletlenek nem is annyira véletlenszerűek.

Részletesen ír a tudás és a bölcsesség viszonyáról: szerinte tudásunk növekedésével bölcsességünk korántsem nő, sőt csökken. Foglalkozik e tanulmány elején ismertetett kérdésekkel. Szerinte létezik technológiai és ökológiai tudatosság. Az előző jellemvonásai: tárgyiasító, atomizáló, elidegenítő, erő révén uralkodó, deszakralizáló, a fogyasztás eszkatológiájától függő.

Kifejti, miként vált közvetett módon a fogyasztás a megváltás egyik lehetséges alakjává. Új játékokat, újfajta kukoricapelyhet, új kocsikat, új tévét, kozmetikai cikkeket és számítógépeket fogyasztani önmagában nem veszélyes dolog. Pszichikai létünkre nézve azonban veszélyes, ha ez a fogyasztási folyamat valamiféle vallásos ösztönzéssé válik, amelyik boldogságot, beteljesülést, üdvözülést jelent.

Skolimowski számára kulcsfontosságú az ökológiai tudat terjedése. Úgy látja, a tudat zöldülése folyamatban van, de az nem megy önmagától, nagy energiát kell rá fordítanunk. A boldog cél, az Ómega Pont felé való evolúció sem jön létre önmagától és erőkifejtés, segítségünk nélkül. Van evolúció-tudatunk, és az erre való ráeszmélés hatalmas és gyönyörű terhet ró ránk — felelősek vagyunk mindenért, a jövőnkért, az evolúció jövőjéért.

Tagadja, hogy az evolúció gyorsan elvezet bennünket valamilyen ígéret földjére. Nem hisz abban, hogy olyan áttörést hoz létre, amely néhány év alatt az emberiség nagy részét eljuttatja a megvilágosodáshoz és ezáltal a helyes ösvényen leszünk. Az ilyen nézeteket túlságosan derűlátónak találja.


 

ÖSSZEGZÉS


 

MIT TANULHATUNK AZ ÖKOLÓGIAI FILOZÓFIAI ISKOLÁKTÓL? Hogyan vélekednek a válságból kivezető út lehetőségéről? Milyen eszközöket javasolnak az emberiség, a kultúra (a kultúrák) megmentésére? Szerintük műszaki eszközeink nincsenek, azokat már bevetették, azokban legfeljebb a tudományvallás néhány vakbuzgó híve bízik. Vannak-e jogi eszközök? Önmagukban elégtelenek, az emberek nem engedelmeskednek a jogszabályoknak. Gazdasági eszközök sincsenek, ha a hatalom a nemzetek feletti vállalatok kezében van. Az egyházak sem képviselik következetesen a teremtés érdekeit, a világ ügyét: képviselőik megáldják a fegyvereket, gyakran céljuk a hatalom és a birtoklás. Ezért — válaszolva a bevezetőben föltett kérdésre — elsősorban a tudatunkat kell megváltoztatnunk, csak új tudati forradalom segíthet, egy új szellemi tömegmozgalom.

Bemutattunk egy filozofikus alapokon álló, különös mozgalmat. Ezen túl azonban világszerte nagy számban léteznek vallásos (vagy nem vallásos) közösségek, magvak, Keleten és Nyugaton egyaránt. Vannak igaz emberek, karizmatikus próféták. Ma is élnek köztünk ilyenek. Léteznek olyan csoportok is, amelyek egy bolygói (ősi, hagyományos, esetleg be nem vallottan vallásos) etika alapján nemcsak saját közösségük üdvét, hanem minden ember és minden élőlény testi és lelki javát, üdvözülését-megvilágosodását akarják szolgálni.


 

 

Irodalom:


 

1. Snow, C. P.: The Two Cultures and the Scientific Revolution — The Rede Lecture — Cambridge University Press, 1960.

2. Teilhard de Chardin, Pierre: Az emberi jelenség — 1955 — Gondolat, 1973. Lásd még: Végh László: Az emberarcú világegyetem — Liget, 1989/3, ősz, 62-68. Unger Zsuzsa: A modern világkép Teilhard látomásában — Vigilia, 1993:12: 821-825.

3. Lovelock, J.: GAIA — A New Look at Life on Earth — Oxford University Press, 1979.

4. Lovelock, J.: The Ages ofGaia — A Biography of our Living Earth — Oxford University Press, 1988.

5. Bunyard, Peter-Goldsmith, Edward (editors): GAIA, The Thesis, the Mechanisms and the Implications (GAIA, a tétel, a működés és az alkalmazás) — Wadebridge Ecological Centre, 1988.

6. Goldsmith, Edward: The Way: An Ecological World-view ('Az Út: ökológiai világnézet') — The Ecologist, 18, 4/5,1988, p. 160-185.

7. Jones, Alwyn K.: Social Symbiosis: A Gaian Critique of Contemporary Social Theory ('Társadalmi együttélés: A jelenkori társadalomelmélet gaianus bírálata') — The Ecologist 20/3, május, június, 1990., p. 108-113.

8. Naess, Ame: Deep Ecology and Ultimate Premises ('Mély Ökológia és a végső előtételek') — The Ecologist 18/4-5, 1988. p. 128-131.

10. Taylor, Bron: The Religion and Politics of Earth First! ('Az Earth First! hitvallása és politikája') — The Ecologist 21:6:258-266, 1991.XI.-XII.

11. Skolimowski, Henryk további művei: Eco-Philosophy — Designing New Tactics for Living — Marion Boyars, New York — London, 1981.; Ecological Values as the Foundation for Peace ('Ökológiai értékek mint a béke alapja') — The Theosophy Science Study Group — Silver Jubilee Souvenir, 1987, p. 51-54; Eco-Philosophy and Deep Ecology ('Ökofilozófia és Mély Ökológia') — The Ecologist, 18:4/5, 124-127, 1988.; Ecological Consciousness as the Next Stage ofEvolution ('Ökológiai tudatosság, mint az evolúció következő szakasza') Előadás 1989. májusában — Teilhard Review: J. of Cosmic Convergence.


 

HENRYK SKOLIMOWSKI: KULCS A BOLDOGSÁGHOZ


 

Ne küzdj a boldogságért. Csak akkor éred el a boldogságot, ha más dolgokra törekszel. A boldogság nem a létezés állandó állapota; az az örökös valamivé válás állapota. A boldogságot nem lehet megtervezni. Ha eljön a boldogság, már nem vagy többé annak tudatában, hogy küzdöttél érte.

Mire törekedj? Az élet értelmére, céljára, a megvalósulásra, amely túlmegy egyéni, önző éneden. Te magad akkora vagy, mint amekkorák a célok, amelyeket el akarsz érni. A nagy célok felemelnek téged és lehetővé teszik, hogy túllépd kicsiny énedet. A nagy célok tisztelettel töltenek el és méltóságot adnak, amely egy értékes élet szükséges összetevője. Erőltesd magad mások legnagyobb szolgálatára, az önzetlenséged érdekében. Olvadj össze a dolgok nagy távlataival, megértve, hogy az ember sorsát a csillagok szabják meg és nem a közönséges anyag. És akkor fog életed kiteljesedni, kibontakozni. És akkor, talán, mint melléktermékhez — eljutsz a boldogsághoz is.

Mi a boldogság? Léted egyensúlya, amelyet mások sugalmazó, fölemelő derűként, nyugalomként észlelnek; amit te magad belső nyugalomnak érzel, amely erőt és elhatározást ad; nem érzéki (szenzuális) elégedettség vagy fizikai jólét állapota, hanem belső sugárzás. Ezt egyre inkább tudatosítani fogod, amint közelebb és közelebb kerülsz hozzá. A boldogság: önmagaddal békében élni, mialatt az ész egyesül a dolgok nagyobb rendszerével.

A valóban szent emberek, az emberi gondolkodás és lét óriásai, a Gandhik és Schweitzerek nem keresték a boldogságot, de mi sugárzónak és sugalmazónak találjuk életüket, amely csordultig tele volt a nagy célok szolgálatával, s az ember rendeltetését megmutató nagy eszmék szolgálatával.

A boldogság fogalmát el kell vetni, mivel az rendszerint az ÉN botlásait elrejtő csapda. A boldogság kulcsa: elveszíteni ÉN-edet és becsvágyadat, és elnyerni a látást és küldetést.



« vissza