Felhasználónév: Jelszó: Elfelejtette a jelszavát?Regisztráció
Danube Institute
Magyar Fejlesztési Bank Zrt.
NKA
OTP Bank
Prima Prissima díj 2003
EEM
Príma-díj
Magyarország Barátai Alapítvány
Polgári Magyarországért Alapítvány
Batthány Alapítvány
NMI
Hungarian Review

Dr. techn. Becker Ervin okl. kohómérnök, a besztercebányai 16. honvéd gyalogezred tart. zászlósának harctéri naplója (1918. VIII. 11. – XI. 11.)

  

[...] (1918) Augusztus közepétől egyre fenyegetőbb jelei mutatkoztak annak is, hogy az olaszok a Brenta két oldalán is támadásokkal fognak kísérletezni. A hadvezetés tehát igyekezett megerősíteni az itteni arcvonalszakaszt. Augusztus 19-től a Brentától nyugatra a 39. kassai honvédhadosztály (a 9. kassai, a 10. miskolci, a 11. munkácsi és a 16. besztercebányai honvédezredek), közvetlenül balra pedig, a Brentától keletre [...] a 40. honvédhadosztály (a 6. szabadkai, a 19. pécsi, a 29. és 30. budapesti honvédezredek) foglalt védelmet. Az utolsó hónapokban a hadvezetés az addigiaknál is több magyarországi honvédcsapatot, vagy a hasonló közös hadosztályokat állította a veszélyes szakaszokra. [...] Az ellenség nem is késlekedett. Augusztus 15-én megszólaltak az olasz ágyúk...

(Szabó László: Piave, Kossuth Könyvkiadó 1986, Budapest, 201.)

 

 

 

Bevezető az unoka szemszögéből

 

120 éve, Selmecbányán, a temesvári születésű, „bánáti sváb” családból származó Becker Nándor gimnáziumi tanár és felesége, nemes cselkó-lehotai Cselkó Eszter házasságából született első gyermekként 1899. január 23-án anyai nagyapám, Becker Ervin Antal és kereszteltetett evangélikus konfesszióra. Elemi iskolát és gimnáziumot Selmecbányán végzett; 1916-ban már érettségizett, mivel öt évesen kezdte iskoláit. Ugyanaz évben a selmecbányai M. Kir. Erdészeti és Bányászati Főiskolán kohómérnök hallgatóként iratkozott be, de már 1917. márc. 17-én katonai szolgálatra kellett bevonulnia a 16. honvéd gyalogezred besztercebányai kiképző keretéhez. Az újonckiképzés után Jászberénybe vezényelték önkéntes iskolára, közben azonban még kapott tanulmányi szabadságot a 2. szemeszterének befejezésére. Mint önkéntes szakaszvezető került a román fronton álló ezredhez, mely a 39. honvéd hadosztályhoz tartozott. A fronton Unghureane-nél, Porco Slatinu-nál, az Ojtozi-szorosban álltak. 1917–1918 telén a kemény hidegben és az orosz–román front bomlásával elcsendesedtek a harci cselekmények; ezalatt kardos tiszti iskolára vezényelték Marosvásárhelyre. A román frontról a fegyverszünet beállta után ezredével – rövid „Retablierung” után – az olasz frontra került újból tűzvonalba. A Monte Grappa és a Monte Sasso környékén álltak nehéz harcokban 1918. október végéig. Kisezüst vitézségi érmet kapott, Nagyezüstre fel volt terjesztve. A fegyverszünet érvénybe lépésének különböző értelmezése révén a Bozen felé teljes rendben visszavonuló honvédezredet az olaszok fogságba ejtették. Trienten és Veronán át Milánóba és San Damiano d'Aosti-ba, végül Genuába került fogolytáborba, a San Benigno Inferiore tüzérlaktanyába. 1919 decemberében bocsátották el a hadifogságból. Budweisen keresztül Besztercebányára ment csapattestéhez; az átlépést a csehszlovák hadseregbe megtagadta, hűségnyilatkozatot nem volt hajlandó tenni. Így zászlósként leszerelték. Hazament a szülőkhöz Selmecbányára, a hűségnyilatkozat megtagadása miatt azonban 1920 márciusában kiutasították szülővárosából. Édesapja néhány hónappal később, édesanyja a kisebb gyermekekkel a következő évben kényszerültek elhagyni Selmecbányát.

Becker Ervin az áttelepült főiskola új székhelyére, Sopronba ment, és nehéz körülmények között folytatta tanulmányait. Rövidített eljárással pótolt két szemesztert három hónap alatt, így 1922-ben végzett a hallgatással, de sok vizsgája hiányzott még. Vitális professzor ajánlásával jelentkezett Budapesten a Weiss Manfréd cég tulajdonosánál, aki felvette csepeli üzemébe. 1922. augusztus elsején lépett a WM Művek kötelékébe, ahol a Fémmű laboratóriumába került. Vizsgarestanciáját fokozatosan pótolta és 1926-ban letette az államvizsgát. 1926. november 27-én Csepelen feleségül vette a r. kat. homoki Szabó Katalint. Az egyházi esküvőt ugyanaznap tartották a fasori evangélikus templomban. Házasságukból három leány származik: néhai édesanyám, Zsuzsanna és nagynénéim, Katalin és Judit.

Az 1930-as években Becker Ervin szakmai pályafutása mindinkább felfelé ívelt: 1934-ben a WM-Művek alumíniumgyárának főmérnöke lett és ezt az állást 1945-ig eredményesen betöltötte. Mérvadó szerepe volt a magyarországi alumínium-kohászat létrejöttében: az első hazai alumíniumot az ő műszaki vezetésével gyártották. 1934-35-ben felépült családi nyaralójuk Balatonőszödön, mely azóta is a család kedvelt nyári tartózkodási helye. A második világháború eseményei megsokszorozták Becker Ervin munkahelyi kötelességeit, viszont nem kellett bevonulnia a gyár hadiüzemi jellege miatt. Az 1944. évi bombázások különösen veszélyeztették az üzem területén belül lakó családot, ezért az őszödi nyaralóba költöztek ki, ahonnan 1944. december 3-án, közvetlenül a főváros körülzárása előtt visszatértek Budapestre. Itt érte a családot az ostrom minden borzalma. December 27-től február 12-ig a pincében kellett meghúzódniuk a tüzérségi tűz és a légitámadások miatt. Az ostrom során megszakadt a víz-, gáz- és villanyellátás, és megszűnt az élelmiszer-ellátás, ami újabb veszélyeknek és nélkülözéseknek tette ki a pinceóvóhelyek lakóit. A válságos hetek folyamán Becker Ervint katonának is kényszerítették, onnan azonban még sikerült hazaszöknie övéihez. Egy sebesült mentése közben maga is könnyebben sérült.

Az ostrom befejeztével ugyan megszűnt a közvetlen életveszély, mégis igen nehéz helyzetben volt a család. Az ingóságok nagy része elveszett a háború zűrzavarában, a csepeli évtizedes munka során szerzett pozíció pedig a társadalmi fordulat révén rendült meg. A WM Művektől nyugdíjazva, 1945-ben az elismert szakembernek kedvező elhelyezkedési lehetősége nyílt Ajkán, az ottani szovjet tulajdonba került alumínium-kohónál. 1948-ban Becker Ervint kinevezték iparági igazgatónak, majd egy évvel később a Könnyűfémipari Beruházó Vállalat igazgatója lett. Ez szükségessé tette a család visszaköltözését Budapestre. Becker Ervin a következő években a hazai és a szomszédos országok könnyűfémipari nagylétesítményei megteremtésében és fejlesztésében jelentős munkásságot fejtett ki, amiért több állami kitüntetésben is részesült. Ebben az időszakban több hivatali utat is tett Nyugat-Európában, Norvégiában, ami az akkori teljes elzárkózási politika mellett eseményszámba ment.

Lányai közül Zsuzsa és Judit építészmérnöki, Katalin vegyészmérnöki oklevelet szerzett, ami nemcsak a három hölgy céltudatosságáról tesz tanúbizonyságot, hanem arról is, hogy az egész család, nagyapámmal az élén világosan felismerte: a házasság hagyományos egzisztenciális biztonsági intézmény jellege megszűnt, a lányoknak is saját hivatással, saját lábukon kell állniuk.

1953-ban politikai és személyi természetű nehézségei támadtak a család fejének, ezeket magába zárkózottan viselte, így igazában alig ismerjük akkori súlyos gondjait. Ezek következtében megvált igazgatói munkakörétől és a Fémipari Kutató Intézetnél helyezkedett el, ahonnan különböző beosztások betöltése után 1969-ben, hetvenéves korban nyugdíjba vonult, de azután is még hosszú éveken át eredményesen tevékenykedett szakmájában az ALUTERV kötelékében. 1966-ban a Magyar Tudományos Akadémia a műszaki tudományok kandidátusa fokozatot adományozta Becker Ervinnek munkásságáért, a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem pedig doktorává avatta. 1987. augusztus 25-én, aggkori elgyöngülés után otthonában hunyt el. Utolsó időszakának még felemelő élménye volt, hogy a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem vasdiplomával emlékezett meg 60 éves mérnöki tevékenységéről, az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület pedig aranygyűrűjével tüntette ki jeles, sok évtizedes tagját.

Nagyapám az olasz fronton kis kockás noteszbe írta naplóját, amelynek itt közzétett szövege az eredeti szó szerinti leirata – ahol a szöveg nem volt olvasható, ott pontozás szerepel. A napló fedőlapján az 1918. IX. 19.-én történt jelentkezését erősíti meg a századparancsnok aláírásával – a tűzvonalban –, amiért a Kisezüst Vitézségi érmet kapta: „Becker Ervin t. zlós jelentkezett 5h 30'-kor a 10. ezr. 10. szd. parságánál. T.posta 425 1918. IX. 19. Tyll (?) hdgy. szd. parnok”.

A Kisezüst vitézségi érem több mint megérdemelt volt, ha meggondoljuk, hogy mindössze 19 éves fiatalember volt, bár nyilván már akkor is karizmatikus vezetői képességekkel, melyek később a civil életben is jellemezték. Későbbi éveiben is természetes tekintélyt sugárzott, anélkül, hogy – néha rakoncátlan – unokáival szemben akár csak a hangját is megemelte volna. Visszagondolva saját 19 éves koromra, majdnem biztos vagyok abban, hogy ezzel az életre-halálra menő vezetési kihívással zöldfülű ifjúként nem birkóztam volna meg és őszintén remélem, hogy se jómagam, se rokonaim nem fognak olyan helyzetbe kerülni, hogy hasonló képességeket kelljen bizonyítani.

Befejezésül köszönetet mondok unokatestvéremnek, Pálossy Miklós okl. mérnöknek, aki nem eléggé dicsérhető módon vette magának a fáradságot és elkészítette a napló szövegének digitális változatát, azt illusztrációkkal és saját kommentárokkal a család rendelkezésére bocsátva. Köszönet jár néhai édesapámnak, Dr. Brenner János egyetemi tanárnak, akinek a fenti bevezető alapjául szolgáló szövegét használtam fel, és nem utolsósorban nagyszüleimnek, édesanyámnak és nagynénéimnek azért a rengeteg családi szeretetért, amelyben tőlük részesülhettem.

Brenner János

 

 

A napló szövege

 

1918. VIII. 11.

Reggel jókor indultunk Barcóból[1], 11-re érkeztünk „al Fra”-ba. Olletól[2] délre egypár szétlőtt viskó. A 11-eseket váltottuk fel, mert mi vagyunk a h.o. tartalék, a 11-esek a vonalba mentek. Állítólag 2 hét múlva mi megyünk utánuk. Az őrnagy úr megbeszélést tartott.

 

1918. VIII. 12.

Ma megkezdtük az utálatos sémaszerű kivonulást. Hál' Istennek az olasz repülők egész délelőtt szemtelenkedtek, s így folyton a fák alatt hevertünk. Csak kivonulás ne volna! Undorító.

 

1918-VIII-13.

Lövészet. A zlj. tiszti étkezde megszűnt. A századnál van már a tiszti konyha. Perichta (?) zls. elment egy tanfolyamra, a szakaszt én vettem át. Tiszti megbeszélés délben, sajnos de való este is. Póstám nem jött.

 

1918. VIII-14.

Kivonulás. Rengeteg olasz repülő jött. Érdekes hangja van a leeső srapnel hüvelyeknek. Este megjöttek a hiányzó felszerelési cikkek. Éjjel 11-ig nem tudtuk befejezni a szétosztást. Kb. fél 9-kor egy időzített olasz ballonból százával jöttek lefelé a lázító röpiratok. Vadásztunk rájuk még esés közben. A legnagyobb részük románul volt írva. Mindössze két magyar cédulát sikerült elfogni. Valamennyit be kellett szolgáltatni. A bakáknak legszigorúbb büntetés terhe alatt tilos maguknál tartani. Hazafelé menet nem messze tőlem bevágott egy gránát, de befúlt. Délután vázlatokat rajzoltam az elhelyezési körletekről. Nehéz hegyi bakancsot kaptam.

 

1918-VIII-15.

Reggel fél nyolckor Istentisztelet. Szerelés, állítólag este fél nyolckor indulunk. Castelnuovoba kellett volna mennünk, de a szálláscsiná1ók visszajöttek, hogy a helység teljesen szét van lőve: lehetetlen a zljt. elhelyezni. Tegnap este a térdem megdagadt és minden lépésnél sajog. Elmentem az orvoshoz. Valószínűleg megfáztam. Nem vonulok ki. Erdődi kórházba ment.

 

1918. XIII. 16.

Az alezr.úr szemlét tart. Hál' Istennek elblicceltem, a lábam jobban van. Délután megint a zljnál rajzoltam. Tiszti megbeszélés. Végre tisztességes gázmaszkot kaptam.

 

1918. VIII. 17.

A király születésnapja. Istentisztelet. Utána rajzoltam a zljnál. A törzsőrmesterrel volt egy kis összekoccanásom. Délután 1-kor egy kicsit megünnepeljük Őfelsége születésnapját és este megyünk Grigno[3] felé, valahová a hét község fennsíkjára a tartalék állásokba. A legénység 200 élest visz fejenként. Ostalla Baricata.[4] Holnap reggel 6-ra Grignoban kell lennünk. Éjjel fél kettőkor indulunk. Temesvárral és Schröttertől kaptam lapot.

 

1918. VIII. 18.

Rettenetes fáradt vagyok. Éjjel 12-kor felzavartak, fél 2-kor indultunk Grigno felé. Reggel 8-ra értünk Grignoba. Ma éjjel megint nem alszom, 1850 méter magasra kell felmásznunk egy bolond szerpentinen. Hál’Istennek a szerelvényt sodronyon vitték fel. Hogyan fogom majd megtalálni a sötétben. Nem tudok írni mert nem tudom leadni. Ide belő az olasz. Eddig hadtest tart. voltunk. Most már h.o.t. leszünk.

 

1918. VIII. 19.

Este 9-től reggel 5-ig gyalogoltunk folyton felfelé. Víz nincs. D.után 3 és ebéd még nincs. Kinn vagyunk az erdőben szabad ég alatt. Anyutól két lapot kaptam.

 

Ostalla Baricata, 1918. VIII. 20.

Ma éjjel megyünk be a 2. vonalba.

 

Monte Melitta[5], 1918. VIII. 21.

Éjjel 1 órától reggel negyed 9-ig folyton mentünk. Már korábban ott kellett volna lennünk, de a marha vezető küldönc eltévedt és rettenetesen meghurcolt bennünket. Majdnem összeestem a fáradtságtól. Valószínűleg ma este bemegyünk a második vonalba, felváltani a 9-eseket akik az elsőben vannak.

 

1918. VIII. 23. Monte Spiel[6] 1827

Tegnapelőtt jöttünk be ide a második vonalba. Egész éjjel dolgozunk, nappal alszunk, mozdulni sem szabad. Körülöttünk 600-800 méternyi körzetben folyton vereti az olasz az ütegállásokat. 3 napja nem mosdottam. Tegnapon 2 deci vizet kaptunk. Valami Spiegel ... ezredes volt ma szemlélni. Megfogadtam, hogyha ilyen nagy kutyák jönnek, nem tudok németül.

 

Monte Spiel, 1918.VIII. 24.

Este 10-tő1 fél 1-ig támadta az olasz az első vonalat. Messziről gyönyörű a sok rakéta meg fényszóró. Anyukától és édesapától lapot kaptam.

 

M.Sp.,1918. VIII. 25.

Az elő vonal Asiago[7] felé eső szakaszát megint pergőtűz alatt tartja az olasz. Az alezredes úr szemlét tart. Úgy látszik meghűltem, mert két napja erős hasmenésem van. Nem is csoda, meleget sohasem eszik az ember. Két géppuskát osztottak be a szakaszomhoz.

 

1918. VIII. 26.

Nagyon rosszul érzem magam. Olyan a székletem, mint a víz, félek, hogy vérhas lesz belőle. Pedig az rettenetes. Darlaitól lapot kaptam.

 

1918. VIII. 27.

Tegnap egy neveletlen önk.őrvez. kaptam. Még be sem mutatkozott, majd megtanítom tisztességre. Koszka hdgy úr azt mondta, hogy elsején valószínűleg előlépek. Az ezred kéri a szd.parancsnok véleményezését. Hát nem ártana. Azután majd lehet lesz lógásról csevegni. Így még nem érdemes. A gyomrommal tudj’Isten, mi van, talán nem lesz baj. E1sején zászlós leszek. Ma jött le az ezredtől a szolgálati jegy, hogy alkalmas vagyok-e? A főhadnagy úr gratulált, egyszóval minden rendben van.

 

1918. VIII. 28.

Minden éjjel dolgozunk, egy állásból kaparjuk ki a köveket és kavernákat ásunk. Még mindig hasmenésem van. Ha nem múlik el, csak az előléptetésemet várom be, megpróbálok kórházba kerülni vele. Nem is csoda, ha megbetegszik az ember abban a bolondul hideg, nedves kavernában. Sok mindenfélét beszélnek. 3 napja járok a zlj. segélyhelyre ópiumot szedni. Anyutól lapot kaptam. Rettenetes pergőtűz és támadás volt az éjjel tőlünk jobbra a Col de Rossin[8], később Asiagonál. Mikor a mi tüzérségünk adta le a zárótüzet a fejünk felett, egyszerűen rettenetes volt. A piszok digó nekünk is küldött egy pár nehezet.

 

1918. VIII. 29.

Esett az eső, nem mentünk dolgozni, a főhadnagy úr nagy patáliát csinált érte. Még mindig rosszul érzem magam. Az összes csuklóm fáj a meghűléstől. Nem is csoda, egész éjjel csöpög a víz az emberre abban a rohadt kavernában. Aludni úgyszólván egyáltalán nem alszik az ember.

 

1918-VIII-30.

Nem tudom, miért nem kapnak tőlem otthon póstát, pedig mindennap írok.

 

1918. XIII. 31.[9]

Semmi különös újság. A hasmenésem még mindig nem múlt el. Ma süt a nap hál'Istennek, mert már eddig is sokat szenvedtünk a hidegtől. Lőtte a digó az állást, úgy látszik megszagolt valamit.

 

1918. IX. 1.

Zászlós lettem végre-valahára. 640 K-t kaptam. holnap hazaküldök belőle 500 K-t. 20 K-m még volt, így 160 marad nálam, azt hiszem elég lesz. Ilitől levelet, Pubótól lapot kaptam, válaszoltam is. Nem tudom, miért nem kapnak otthon hírt felőlem. Írtam Temesvárra is. Lenn jártam a riadóállásunkban; rengeteg temetetlen hulla, irtózatos bűz. Csak innen szabadulhatna meg az ember. Kelder és Tatár holnap megy tiszti iskolába, olyan boldogok. Szívesen cserélnék velük. A főhadnagy úr egy napra lement Gnignoba[10].

Nagyon puskaporos a levegő, valami lesz alighanem. Én nem törődöm már semmivel. Aludni nem lehet, a marha talján folyton lő, de a mieink is nyugodtan maradhatnának. - Még mindig tart a hasmenésem.

 

1918. IX. 2.

Egy kgéppuskás raj múlt éjjel nem akart kijönni dolgozni. Ma reggel nekem kellett őket megrendszabályozni. Disznó egy társaság, bőrig áztam miattuk. Ma éjjel nekem kell megint lemenni a riadóállásba dolgoztatni. Rettenetes ez a köd meg eső. Illaván lenni vagy itt ugyan mindegy, sőt ott talán még jobb, nem nyaggatják folyton az embert. Köröm visszajött, az öccse ment szabadságra, avval találkozott. A koszt gyenge, 3 napja zwibackot kapunk már. Csak felváltanának már. Vagy előre, vagy hátra mert ezt már nem lehet kitartani. Egy csomó lapot írtam.

 

1918-IX-3­.

Ma leváltanak, de hiszen 2 hét elég is ebből a rettenetes kavernaéletből. A gyomrom még mindig nincs rendben, bár már annyi ópiumot, bizmutot, tannint (?) beszedtem, hogy már egész patika tőle a gyomrom. Az emberek rettenetesen néznek ki, csupa sár meg piszok az egész társaság. A kosztjuk is gyalázatos. Csak az a kis rum tartja az emberben a lelket.

 

1918. IX-4.

Ma hajnalban 3 órakar leváltottak ugyan, de engem 4 altiszttel ott hagytak az állást átadni a II.zlj. századának. Délelőtt 10-ig átadtam mindent; részletesen tájékoztattam Höffl (?) fhgyot, majdnem az első vonalig mentem be vele. 11-kor indultunk. Zorkóczy hdgy jelentkezett Dezső alezrnél, de az visszazavart, hogy legalább egy napig kint kell maradnunk. Az még hagyján, hogy vissza kellett mennünk, de kenyeret illetőleg zwibackot 2-ikán este kaptam utoljára, enni meg csak éppen annyit adtak, hogy neve legyen. Csúnya az idő, rettenetes a köd.

 

1218. IX. 5. Baricata.

Ma reggel 7-kor otthagytuk a vonalat, 11-re értünk Baricatara.

 

Baricata, 1918. IX. 8.

Meglehetős itt a helyzet, igaz, hogy ki kell járni a legénységgel dolgozni, de csak akkor, ha szolgálatban vagyok. Tisztességes jó fedezékem van, kályhával, asztallal, székkel, egyszóval szecessziós kényelemmel berendezve. Igaz, hogy kihajíthatnak belőle, mert nem volt kiutalva, de a kiutalt barakban úgy össze vannak zsúfolva a tisztek, hogy az botrány. Amíg lehet mindenesetre maradok. Schrötter meg Pörmbuky (?) visszajöttek. Most éppen fordított a helyzet, mint amikor én jöttem vissza. Barlaitól meg Jarcsáktól (?) lapot kaptam.

 

Baricata, 1918. IX. 8.

Semmi újság, délig aludtam, póstám nem jött.

 

Barícata, 1918. IX. 9.

Kinn vagyok az erdőben. Ma én jöttem ki a századdal a barakképítéshez. Póstám megint nem jött.

 

Baricata, 1918. IX. 10.

Ma reggel mentek ki a vonalat megszemlélni, Néhány nap múlva valószínűleg bemegyünk. Anyutól, Barlaitó1 és Klinézkitől lapot kaptam.

 

Baricata, 1918. IX. 11.

Napokban megyünk már innen is.

 

Baricata, 1918-IX.13.

Holnap este indulunk Stelarba (?), a 9-eseket váltjuk. Vége a gyöngyéletnek.

 

Saricata[11], 1918. IX. 14.

Ma este kellett volna kimennünk, de lefújták. Úgy látszik, máz1ink van, a Brenta völgyben állítólag támad az olasz. Rettenetesen lövi az utat, azért nem lehet kimenni. De ki tudja, nem lesz-e pech belőle.

 

Baricata, 1918. IX. 16.

Este 7-kor megyünk, kevés ideig tartott a gyöngyélet.

 

Stellar[12], 1918. IX. 18.

Lő a marha digó, mint a bolond. Tegnap kinn voltam a vonalban. Nem rossz hely.

 

Stellar, 1918. IX. 19.

Ezt a napot sohasem felejtem el, míg élek. Hajnali fél 4-kor rettenetes dörgésre ébredtem, lőtt az olasz, mint a bolond. Szinte nevetséges volt, amint a többiek félig felöltözve, bakanccsal, gázmaszkával mezítláb rohantak a kavernába. Csak Csillikkel maradtunk már benn, de csak azért mert mind a ketten teljesen le voltunk vetkőzve. Sietve lámpát gyújtottam és amilyen gyorsan csak lehetett felöltöztem. Összeszedtem a szükséges holmim, közben csak úgy rengett a fedezék a gránát nyomásoktól. Zavartuk a legénységet a kavernákba; közben megsebesült egy géppuskásom szilánktól a jobb lábán. Mire én is bekerültem a kavernába, alig fújtam egy-kettőt: jön egy küldönc a zászlóaljtól, hogy Becker zls 3 önként jelentkező emberrel jelentkezzék a zászlóaljnál. Az igazat megvallva, úgy begyulladtam, hogy elakadt a lélegzetem. Önként jelentkezésről szó sem volt, úgy kellett 3 embert fülinél fogva kirángatni a kavernából. Nem is csoda, én is úgy féltem, hogy majd az ördög vitt el. Jelentkezem Szidonnál a három emberrel. Azt mondja, szétlőtték a telefonvonalat, nem tud beszélni senkivel, teljes tájékozatlanságban van afelől, hogy mi történik a vonalban. Nekem kell kimenni összeköttetésbe a 10.III.zljhoz és jelentést hozni. A hegytetőt olyan pergőtűz alatt tartotta az olasz, hogy azt hittem, hogy arra még egy légy sem mehet keresztül. Szidon kezet ad: Isten vele édes fiam, jöjjön vissza szerencsésen. Gondoltam magamban valamit. - Indultam, hogyan értem fel a tetőre, nem emlékszem. Azt tudom, hogy a gránát kétszer betemetett, ha sisakom nincs, nem igen jövök vissza. A derekam majd összetörte egy kő. Alig ment az ember 3 lépést, már megint a földön találta magát. Az embereim jajgattak, alig tudtam lelket verni beléjük. Aztán végre beértem a vonalba. Jelentkeztem a vonalban a 10/10nél. Ott teljes nyugalom, a tábori őrsökből nem jelentettek semmit. Kipihentem magam, bevettem egy kis rumot és másztam vissza. Az isten csodája, hogy nem történt semmi bajunk. - Azonnal jelentkeztem, nagyon megdicsért, hogy már nagyon aggódott értem. Azonnal felterjesztett embereimmel együtt kitüntetésre. Valószínűleg kisezüstöt kapok.

 

1918. IX. 20.

Semmi különös újság. Schrötter zászlós lett.

 

1918. IX. 21.

Ma megint megzavart délelőtt az olasz, 21-esekkel lőtt a disznó.

 

Stellar, IX. 22.

Múlt éjjel megint megzavart az olasz, változatosság kedvéért srapnelozott. Megint fel kellett öltözni. Tegnap este megjött a kis csomag, mindjárt el is fogyott.

 

1918. IX. 25.

Már megint kétszer voltam kinn. Tegnap Szidonnal. Ugyancsak megdolgoztatnak azért a kis ezüstért. Az olasz állandóan lő.

 

1913. IX. 26.

Rettenetes itt. Belőtt minket az olasz. Máma egy telitalálatunk volt. 2 ember meghalt, 4 megsebesült. Horváth hadnagy úr szegény Palija éppen mellettem állt, mikor a halálos sebet kapta. Én a fedezék ajtajában álltam: engem behajított a fedezékbe a légnyomás, a szegény ember az ajtóban esett össze. Fél oldalát elvitte a szilánk. Borzalmasan jajgatott, folyton a gazdáját hívta. Fél óra múlva meghalt. A másiknak a nyakát meg a hátát zúzta össze a szilánk.

 

1918. IX. 27.

Minden este anyagért járunk Lazarettibe és kivisszük a vonalba. Úgy látszik, támadni akar az olasz. Nagyon puskaporos a levegő. Schrötter szabadságra ment, cigarettát és dohányt küldtem általa édes Apának. Rendesen jön a póstám.

 

1918. IX. 28.

Állandóan lő bennünket a digó. De most már óvatosabbak vagyunk. Ha kerülgetni kezd gránátokkal, ész nélkül szaladunk a kavernába. Csak innen kerülnénk el, akár előre, akár hátra. Mert ha innen kell pergőtűz alatt ellentámadásra menni, az rettenetes lesz. Rendesen jön a póstám.

 

Stellar, 1918. X. 1.

Tegnap éjjel dolgozni kellett volna a Sasso Rosso[13] tetején, de borzasztóan esett, nem mentünk ki. A szigorú készültség megszűnt tegnap du. 2-kor. Ma este jön a főhdgy úr. Az öccse már két napja itt van. A kavernánk hál’Istennek rövidesen kész lesz. A fedezékbe nyílik a második kijárata. Egész éjjel nem aludtam. Állítólag 10-ikén váltanak le.

 

Stellar, 1918. X. 4.

Tegnapelőtt kinn voltam a Sasso Rosson a támpontnál. Rettenetes hideg volt. Reggelre összefagy minden. Tegnap fizették a gázsit. 70 k-t szerencsésen elvesztettem. Igaz, hogy a múltkor meg 150-et nyertem. A főhadnagy úr visszajött. 5 napja nem kaptam póstát hazulról.

 

Stellar, 1918. X. 7.

Csak mennénk már innen valahova. Ma vagyunk itt harmadik hete. Nyaggatják az embert rettenetesen. Kíváncsi vagyok, megkapja-e édes Apa a trafikot amit küldtem.

 

Stellar, 1918. X. 8.

Ma délelőtt lehívattak a zlj-hoz. Istók hdgy úr tudomásomra hozta, hogy délután egykor induljak az ezredparsághoz. Oda vezényeltek, a sebesülési érmeket én fogom referálni. Hát bizony majd kiugrottam a bőrömből örömömben. Jelentkeztem, az alezredes úr azt mondta, hogy addig leszek itt, míg a százados úr visszajön. Hát pedig az csak nov.18-án jön majd vissza. Hát bizony nem árt.

 

1918. X. 9.

Hozzáfogtam a munkához. Mesés helyem van. Külön szoba az ezredparnoki fedezékben. Bakay fhdgy úr most a segédtiszt.

 

1918. X. 10.

Dolgozom. A koszt mesés, bizony a századbeli gyatra koszt után ég és föld. Pl. ma ebéd rántott leves volt pirított zsemlével, azután őzfilé tarhonyával és paprikás krumplival, céklával, három darab túrós rétes, kitűnő fekete és 2 dl. bor. Reggelire 2 szelet vajas kenyér a kávéhoz. Hát itt bizony elháborúskodnék jó darabig.

 

1918. X. 11.

Ma délután kinn voltam tájékozódni [Sturmbataillonnál?]. T.i. leváltás után oda kellene mennünk. De bizony ott nincs semmi. Még az ezredparnoki fedezék sincs készen. Tegnap éjjel alig aludtam valamit, mert rettenetes ágyúzás volt. Még a Sasso Rossót is támadta az olasz kisebb járőrökkel. Természetesen semmire sem ment. A Monte Cismonon[14] az olasz betört vagy két helyen az állásba, de kizavarták.

 

1918. X. 14.

Tegnap kinn voltam a Badeneckén[15] (?) és a Godonában[16] (?) forrásokat szemrevételezni.

 

1918. X. 15.

Ma kaptam meg a kisezüstöt. Még hivatalosan nem kaptam ki az érmet, de az írnoktól már kaptam egyet.

 

1918. X. 16.

Semmi újság. Sneck fhdgy úr meghalt szabadságon spanyollázban. Rettenetes. - Várjuk a békét. - Most mondta a főhadnagy úr, hogy kint Stellarban megint becsapott egy gránát két fedezék közé. 1 halott 8 sebesült. Rettenetes. Bizony jó volt onnan elkerülni, csak adná az Isten, hogy itt maradjak.

 

1918. X. 21. Baricata.

Tényleg leváltottak.

 

1913. X. 24.

Tegnap támadott az olasz, ki kellett jönni a Meletta di Galliora[17], még az ezredparság is. Az öreggel órák hosszat voltam az állásban irtózatos tűzben. Megsebesült könnyen a bal csuklóján, én kötöttem be. Másodsegédtiszt vagyok.

 

Monte Sborbatal[18](?), 1918. X. 26.

Nem tudom mért nem megyünk vissza Baricatára. Hiszen az olasz véres fejjel ment vissza a támadás után. - Az öreget most kérték be kitüntetésre. Én sem haragudnék meg egy bronzért. Kíváncsi vagyok meddig leszünk itt.

 

Mte Sborbatal(?), 1918. X. 28.

Még mindig itt rostokolunk; máma egész nap alatt nem lőtt az olasz. Fenn voltam Köstler százados úrnál a Melettán.

 

Mte Sb., 1918. X. 29.

Megtudtuk, hogy a [?] ki fogjuk üríteni. Borzasztó most éjjel lejöttünk Baricatára. A 3.zlj. fenn maradt.

 

Baricata, X. 30.

A III. zász1óaljat felváltó 53-sok zlja megtagadta az engedelmességet, nem akarta az állást megszállni. A mi III. zljunk sem engedelmeskedett. Lejött Baricatára. Az első vonalat feladtuk, holnap a másodikat is. Úgy látszik valami disznóság történt.

 

Verona, 1918. XI. 7.

Nem írhattam pár napig. Borgón[19], Levicón[20], Perginén[21], Lavison[22] keresztül futottunk egészen San Michele-ig[23]. Ott azután 4.-ikén dut. 1h30-kor elfogtak. Nekünk úgy hirdették ki, hogy fegyverszünet van, nem is álltunk ellent. Lovas járőrök és géppuskákkal felszerelt autók jöttek. Lefegyvereztek, visszavittek Trientbe, onnan azután 5.-ikén dut. autón hoztak ide Veronába. Rettenetes a rumli. Van itt vagy 500 tiszt. Csajkával mennek még a törzstisztek is ebédért. Mi lehet otthon, nem tudják, hogy mi van velem. Egészséges vagyok. Tegnap írtam, ki tudja megkapják-e. Kíváncsi vagyok, meddig leszünk itt.

 

Verona, 1918. XI. 9.

Még mindig itt vagyok ebben a ronda lövöldében. Tegnap elmentek valami San Pietro[24] erődbe az összes szdsok, fhdgyok és hdgyok, csak mi maradtunk itt zászlósok. Állító1ag ma megyünk utánuk mi is, de éjjel megint egy új transzport is jött. Rengeteg mennyien vagyunk. A koszt ellen nem lehet kifogás. Gondoskodnak rólunk eléggé. Még éhes egyszer sem voltam. Mi lehet otthon? Anyuka biztosan nagyon odavan. Írtam már, de ki tudja megkapják-e. Valahogy majd csak megleszünk azért. Nem bánnám, ha lejjebb is vinnének, hiszen úgyis mindegy már és legalább világot látnék. Minden holmim odaveszett, pedig sok szép dolgom van.

 

Verona, 1918. XI. 10.

Még mindig itt rostokolunk. Csak vinnének már valahova. Tetves vagyok. Borzasztóan köhögök.

 

Verona, 1918. XI. 11.

Az éjjel megint vagy 100 tiszt jött, rengetegen vagyunk. Délután elvisznek megint… [?]. Jó volna már menni innen, fürdetni is akarnak.

 


 

Jegyzetek:

 

 

[1] Barco ma Levico Terme trentino-i községhez tartozik, lásd https://it.wikipedia.org/wiki/Levico_Terme (valamennyi Internet-hivatkozás 2017. okt. 2-i állapotot tükröz)

[2] Olle ma Borgo Valsugana trentino-i községhez tartozik, lásd http://italia.indettaglio.it/ita/trentinoaltoadige/trento_borgovalsugana_olle.html

[3] Grigno: ma trentino-i község, közel Belluno és Vicenza tartományok határához, lásd https://de.wikipedia.org/wiki/Grigno

[4] Helyes írásmód: Barricata, lakott hely Grigno-tól délnyugatra Trentino tartományban a régi oszták-olasz határon Veneto tartomány felé, csak a térképen azonosítható, lásd pl. https://www.tourist-online.de/ferienhaus-ferienwohnung/italien/lazzaretti

[6] Lásd http://www.europeana.eu/portal/de/record/9200291/BibliographicResource_3000073493367.html, a magyarázat szerint “Dolomitenfront, Veneto, Grenze zum Trentino“.

[7] Asiago: város Vicenza tartományban, lásd https://de.wikipedia.org/wiki/Asiago_%28Venetien%29 – „Die von bis zu 2336 m hohen Bergen umgebene Kleinstadt ist das Zentrum der auf der Hochebene über Vicenza und Bassano del Grappa angesiedelten Sieben Gemeinden (italienisch Sette Comuni)“.

[9] Elírás, helyesen: 1918. VIII. 31.

[10] Helyes írásmód: Grigno, lásd 3. lábjegyzetet.

[11] Elírás: helyesen Barricata.

[12] Teljes néven Pra de Stellar, a Cimirlo-hágó közelében, Trient (Trento) tartomány közigazgatási területén, lásd http://www.moesslang.net/monte_chegul_pra_de_stellar.htm - a honlap közli az osztrák-magyar állások helyszínrajzát és több fotót a még viszonylag jó állapotban található állásokról.

[13] Lásd https://it.wikipedia.org/wiki/Sasso_Rosso: «Il Sasso Rosso (2.645 m s.l.m.) è una montagna delle Dolomiti di Brenta nelle Alpi Retiche meridionali.»

[14] Lásd https://mapcarta.com/28575190, hegy Ospedaletto-tól keletre a Brenta völgye fölött

[16] Nem sikerült beazonosítani.

[17] Teljes nevén: Monte Meletta di Gallio, lásd https://it.wikipedia.org/wiki/Melette - «Le Melette sono un gruppo di rilievi montuosi situati nella parte centro-orientale dell'altopiano dei Sette Comuni», ezek egyike a nevezett hegy.

[18] Nem sikerült beazonosítani.

[19] Teljes nevén: Borgo Valsugana, lásd https://de.wikipedia.org/wiki/Borgo_Valsugana - „Borgo Valsugana (deutsch veraltet Burg im Suganertal) im Trentiner Dialekt Al Bòrgo, ist eine italienische Gemeinde in der Provinz Trento mit 6927 Einwohnern (Stand 31. Dezember 2016).“

[20] Teljes nevén: Levico Terme, lásd https://de.wikipedia.org/wiki/Levico_Terme - „Levico Terme (deutsch veraltet Löweneck) ist ein Kurort im Valsugana (Suganertal), dem Tal der Brenta im Trentino im Norden Italiens mit 7919 Einwohnern (Stand 31. Dezember 2016).“

[21] Teljes nevén: Pergine Valsugana, lásd https://de.wikipedia.org/wiki/Pergine_Valsugana - „Pergine Valsugana (deutsch veraltet Persen oder Fersen im Suganertal) ist eine Stadtgemeinde mit 21.363 Einwohnern (Stand 31. Dezember 2016) in der Provinz Trient.“

[22] Lásd https://de.wikipedia.org/wiki/Lavis - „Lavis (...) ist eine italienische Gemeinde mit 8901 Einwohnern (Stand 31. Dezember 2016), am Avisio im Trentino in Italien, nördlich von Trient.“

[23] Teljes nevén: San Michele all’Adige, lásd https://de.wikipedia.org/wiki/San_Michele_all%E2%80%99Adige - „San Michele all’Adige (deutsch St. Michael an der Etsch) ist eine Gemeinde im Trentino (Italien) mit 3092 Einwohnern (Stand 31. Dezember 2016).“

[24] Castel San Pietro, Piazzale Castel S. Pietro, 37129 Verona VR – volt osztrák, majd olasz katonai létesítmény, szép kilátással Veronára, ami az akkori hadifoglyokat azonban valószínüleg hidegen hagyta.



« vissza