MEGNYITÓ BESZÉDEK
Kulcsár László, szervező, a Zöld Gerilla Mozgalom alapítója megnyitó beszédében úgy fogalmazott, hogy Balaton a közeli jövőben egy "feszített víztükrű medencévé" válhat, ha nem cselekszünk – a tó élővilágának további elsivárosodására, sőt kihalásának valós veszélyére figyelmeztetve. Polikrízisről beszélt, melyet csak a megfelelő döntéshozói rendszerrel, a szakemberek és a helyiek minden eddiginél hatékonyabb együttműködésével lehet megoldani a Balaton jövője érdekében.
A megjelenteket Farkas Tamás, Balatonfenyves polgármestere, Pali Róbert, Vonyarcvashegy polgármestere, a Balatoni Szövetség elnöke, valamint Keresztes László Lóránt, szakpolitikus, geográfus doktor, a Vízválasztó Mozgalom elnökhelyettese köszöntötték. Farkas Tamás és Pali Róbert mindketten a különböző ágazatok és különböző szereplők szorosabb együttműködésének és folyamatos közös munkájának jelentőségét hangsúlyozták, a helyi önkormányzatok nyitottságát és a balatoni települések közös érdekképviseletét, érdekeltségét is kiemelve. Keresztes László Lóránt a feladat sürgető voltáról, valamint a kormányzati struktúra és koncepció megújításának szükségességéről beszélt.
SZAKMAI ELŐADÁSOK
Németh Zsolt, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Víz és Környezetbiztonsági Tanszékének docense előadásában a Balaton élővilágának sérülékeny ökológiai rendszeréről beszélt. A tó viszonylag sekély vízmagassága és kis víztérfogata miatt rendkívül érzékeny minden külső tényezőre. A kereken 600 km2-es felszíni terület mindössze 1,5-2 km3, a szinte ugyanekkora felszínű Genfi tó ezzel szemben közel 90 km3-es víztömegű. Németh Zsolt a tó történetének egyik legkorábbi sikeres társadalmi összefogásáról is említést tett: Mária Terézia uralkodásának idején a helyi nemesség akadályozta meg, hogy a korabeli tervek szerint mezőgazdasági célra lecsapolják a Balatont. A természettudós a több mint 50 invazív faj megjelenésére is felhívta a figyelmet, melyek komoly veszélyt jelentenek az őshonos balatoni fauna életképességére nézve.
Horányi Tibor a Nagy Tavak és Vizes Élőhelyek Szövetség elnökhelyettese a Velencei tó és a Balaton közös jövőképét, párhuzamos tendenciáit hangsúlyozta. A Velencei tó jelenlegi rekordalacsony vízállása egyrészt figyelmeztető jelzés a nagyobb tavak jövőjét illetően, másrészt a Velencei tó válságállapotának kezelésében felhalmozott tapasztalatok előnyhöz juttathatják a Balaton ügyével foglalkozó helyieket, szakembereket és döntéshozókat. A klímaváltozással kapcsolatban Horányi Tibor egyértelműen fogalmazott: nem igaz, hogy az váratlanul jelent meg Magyarországon, a szakértők már évtizedek óta figyelmeztetnek a jelenség várható veszélyeire. A Balaton jövőjét csak proaktív cselekvéssel biztosíthatjuk, ezzel szemben az utóbbi évtizedekben lassú, nagyobb tehetetlenségű reaktív rendszereket üzemeltettünk – hosszú, évtizedes semmittevést kell pótolni. A környezetgazdálkodási agrármérnök pozitív példaként említette a Fertő tó melletti sikeres civil összefogást.
Fülöp Bence az MTA-BME „Fenntartható Technológiák Nemzeti Labor” programjának kutatójaként a Balaton vízszintjével foglalkozik. A szakértő rámutatott arra, hogy jelenleg Magyarországon nem létezik olyan szervezet, amelynek egy felelős vízstratégia megalkotása lenne a feladata. Franciaországban 2007 óta működik az „Ökológiai Átmenetért, Biodiverzitásért és Nemzetközi Éghajlat- és Természetvédelmi Tárgyalásokért Felelős Minisztérium”. Magyarországon ezzel szemben a döntéshozatal évtizedes fáziskésésben van, „20 évvel ezelőtti valóságban élünk” – fogalmazott a kutató. A 77 cm-es vízszintállással közelebb kerültünk a Balaton katasztrófáját: 50 cm alatti vízszinttel a Balaton ökoszisztémája és turisztikai lehetőségei is radikálisan átalakulnának, így már egyáltalán nem az a tó lenne, amit ma ismerünk.
Rozner György, Balaton-felvidéki Nemzeti Park igazgatóhelyettese előadásában elmondta, hogy minimum másfél méterrel csökkent a talajvízszint a Nagy-Berekben az elmúlt évtizedben. Nem pusztán a Balaton ideális vízszintjének helyreállítására kell törekednie a felelősöknek, hiszen az aszályosodás a Balaton vízgyűjtő területének komplex problémahalmaza, így az egyes problémák megoldására csak egy átfogó terv részeiként van reális esély. Rozner György részletesen beszélt a Balaton-felvidéki Nemzeti Park történelmi jelentőségű bővítéséről is.
PANELBESZÉLGETÉS ÉS FÓRUM
A fórumbeszélgetést – melyen a fórum három szakmai előadója vett részt további négy szakemberrel kiegészülve – Keresztes László Lóránt nyitotta meg, aki arról kérdezte a résztvevőket, hogy melyek ma szerintük a Balatonnal kapcsolatos legsürgetőbb feladatok.
A helyzetértékelést Szári Zsolt, a Balatoni Halgazdálkodási Nonprofit Zrt. vezérigazgatója kezdte. A Balaton élővilágának megóvásáért felelős volt miniszteri biztos szerint egyetlen vízügyi felelős szervezet kialakítása lenne a legfontosabb feladat, mely nem tűr további halasztást. A vízügy jelenlegi intézményi struktúrájának széttagoltsága az egyik legnagyobb akadálya a krízishelyzetre adandó gyors válaszoknak.
Németh Zsolt szerint a Balaton problémái csak a Kárpát-medence vízstratégiájának részeként orvosolhatóak. A vízügynek nagyon sok adóssága van, az elmúlt évtizedekben a helyzet komolyságához képest alig történt érdemi intézkedés. Ezenfelül fontos lenne több vízpótlási lehetőséget kiépíteni, a jelenlegi pótlási rendszerről biztosan látszik, hogy elégtelen lesz már a következő években is.
Horváth Angéla, a Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóság igazgatója a balatoni vízszint problémáját történelmi távlatokban mutatta be. A tudomány képviselői már 2004-ben megfogalmazták, hogy a Rábából történő vízpótlás igen kockázatos lenne. Ugyanakkor Németh Zsolthoz hasonlóan figyelmeztetett: a Balaton vízpótlási lehetőségeinek átfogó vizsgálatát mielőbb el kell kezdeni.
Látrányi-Lovász Zsófia, a Nyugat-dunántúli Vízügyi Igazgatóság Kis-Balaton Üzemmérnökségének területi műszaki referense a Kis-Balaton vízvédelmi rendszerének pozitív példájáról beszélt, mely egy, a környezeti viszonyok változását érzékenyen követő, dinamikusan változó rendszer. A területen folyamatosak a kutatások, melyekből rövid időn belül összehangolt cselekvés valósul meg. A Balaton vízszint-kezelése, élővilágának helyreállítása csak ehhez hasonló módon képzelhető el.
Fülöp Bence egy Balaton-kormánybiztos kinevezését látja a legelső szükséges lépésnek. A különböző tárcák közötti összhangot meg kell teremteni a hatékony politikai döntéshozáshoz és cselekvéshez. Ezenfelül stratégiai környezeti elemzésre, és ezen alapuló megvalósítási tervre van szükség, melyet az Országgyűlésnek mielőbb engedélyeznie kell.
Erdős Sarolta, A Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság Kis-Balaton–Nagyberek Tájegység osztályvezetője megjegyezte, hogy vízpótlásra van szükség, de a legfontosabb kérdés, hogy ez miből valósulhat meg: utalva az aszályosodás tendenciáira. A Nagy-Berek területén intenzív mezőgazdaságot működtetnek, így a konvencionális agrárium által használt vegyszerek bekerülnek a Berek talajába, mely így aztán a Balaton vizébe is. A Nagy-Berek élővilágának helyreállítása tehát a Balaton vízminőségének javulásához vezetne. A Balatont ezért el kell kezdeni komplex rendszerként kezelni. A tájegységvezető természetvédelmi szakember gyakran szembesül azzal a kérdéssel, hogy mit csináljon például egy természetvédelmi őr a munkájára vonatkozó kutatási eredmények publikálását követően. A tudomány eredményei nem szűrődnek le a lokális szakemberek mindennapi tevékenységébe, túl sok az érintett hatóság. A rendszer tagjai egymástól elszigetelten cselekszenek, a kommunikáció közöttük esetleges, nehézkes – a hatékony cselekvéshez ezért mielőbb egyetlen kézbe kell kerüljön a Balaton ügye.
A Balatonhoz egy mindent átfogó terv létrehozása szükséges. Rozner György emellett rámutatott arra is, hogy a Balaton érdekében a beruházásokat korlátozni kell. Gazdasági szempontból a helyiek megélhetésének védelme a legfontosabb cél. A minden arányérzék és a helyiekre való tekintet nélkül megvalósított balatoni nagyberuházások eddig csak károsították a tó roppant sérülékeny ökológiai rendszerét.
Mind a hét szakember egyetértett abban, hogy az aszály stratégiai kezeléséhez hasonlóan a Balaton jövőjéhez is egyrészt egy mindent átfogó, holisztikus szemléletű terv megalkotása, másrészt egy felettes döntéshozói szerv létrehozása a jelen legfontosabb feladatai. A hivatalok közötti kommunikáció és együttműködés, illetve a megfelelő lépések jogi előkészítésének eddigi nagyfokú nehézkessége közvetlenül veszélyeztetik a Balaton jövőjét, annak természetes élővilágát, helyi közösségeinek megélhetését.
A fentieket követően a hallgatóság tehette fel kérdéseit, mely nem egyszer parázs vitákhoz vezetett.
