Szávai János
Szávai János (1940) irodalomtörténész, műfordító, egyetemi tanár, diplomata. Az ELTE BTK magyar–francia szakán 1963-ban szerzett diplomát. 1965–66-ban posztgraduális tanulmányokat folytatott a Genfi Egyetemen. 1968-ban szerzett bölcsészdoktori címet. 1969-től 1972-ig az MTA tudományos aspiránsa, az irodalomtudományok kandidátusa címet 1974-ben szerezte meg. 1972 és 1975 között az írószövetség munkatársa. 1975-től az ELTE Összehasonlító és Világirodalmi Tanszékének oktatója, 1978-tól egyetemi docens, 1986-tól tanszékvezető, 1988-ban nevezték ki egyetemi tanárnak. Közben 1982 és 1985 között a Paris III – Sorbonne Nouvelle vendégprofesszora. 1984-ben lett a Studies in Modern Philology sorozatszerkesztője, 1985-től az MTA Modern Filológiai Bizottság tagja, a Cahiers d’Études hongroises (Párizs) tudományos bizottságának tagja. Az irodalomtudományok doktora címet 1986-ban nyerte el. 1988-tól 1990-ig az Emberi Jogok Ligája magyar tagozatának főtitkára, az MDF külügyi bizottságának tagja. 1990-től 1994-ig Magyarország franciaországi nagykövete, egyben 1990-91-ben Európa Tanács és UNESCO nagykövete. Ezután 1994-től a Paris IV – Sorbonne vendégprofesszora, 1998-tól 2005-ig ugyanott a komparatisztika professzora. A Centre de Recherche en Littérature comparée vezetőségi tagja, a közép-európai kutatócsoport vezetője. 1984 óta a Gallimard kiadó tanácsadója. 2006-tól az Európai regény 1960–2010 francia–magyar kutatócsoport vezetője. F. m.: Saint-Exupéry (1970), Roger Martin du Gard világa (1977), Az önéletírás (1978), Zsendül-e a fügefa ága? (1984), André Malraux (1985), Nagy francia regények (1989), Magyar Larousse I–III. (főszerk., 1991–94), La Hongrie (1966), Írástudók és próféták (2002).