Eredete az amerikai konzervatív protestáns The Fundamentals (’az alapok’) címmel 1910–1915 között kiadott könyvsorozatra megy vissza, melyben a teológiai liberalizmust és a bibliakritikát elutasító keresztények világosan definiálni akarták hitük alapjait. Mára azonban a szó jelentése kitágult: iszlám, zsidó, sőt buddhista és marxista fundamentalizmusról is beszélünk. Pontos meghatározását nehezíti, hogy azok, akikre vonatkozik, sokszor nem vállalják a megjelölést, mert az negatív asszociációkat: korlátoltságot, bezárkózást és intoleranciát sugall.
Részlet az Országút írásából:
A jelenség azonban teljességgel modern. Igaz, a fundamentalisták azt állítják magukról, hogy vallásuk modernitás előtti formájához ragaszkodnak, de ez nem egészen felel meg a valóságnak.
Az emberi közösségek kognitív horizontjának felnyílása
Megkönnyíti és felgyorsítja a modern élet a különböző embercsoportok érintkezését: egyre több inger ér mindenkit a szűkebb közegén kívüli világból. Ezek sokszor kognitív disszonanciát idéznek elő: olyan igazságokat és értékeket közvetítenek, amelyek ellentétesek az öröklött igazságokkal, értékekkel és normákkal. Az ezek bizonyosságába vetett hit és az ezeken alapuló belső közösségi kohézió megrendül, a közösség fellazul, esetleg szét is hullik.
Kétféle válasz
A modernitás kihívásaira a vallások alapvetően vagy a hagyomány felhígításával, a külvilághoz való igazításával, vagy a megmerevítésével, a hozzá való tudatosabb és következetesebb ragaszkodással, az „ellenséges” külvilágot kirekesztő „falak” állításával válaszolnak. Jellemzően a fundamentalizmus adja az utóbbi választ. Bár lényegének a közvélekedés a Biblia, a „szent könyv” szó szerinti értelmezéséhez vagy tévedhetetlenségéhez való ragaszkodást tekinti, csak a keresztény (protestáns) változata esetében van ez így. A mohamedán és a zsidó fundamentalisták persze hiszik szent könyveik, a Korán, illetve a Tóra (és a „szóbeli tan”, a Talmud) isteni eredetét és tévedhetetlenségét, de amit a modernitás „korrodáló” erejével szemben mindenáron meg akarnak őrizni, az nem ez. Az ortodox zsidók a XVI. századi Sulhán Áruh előírásainak betartását, az azon alapuló vallásos életformát tartják elengedhetetlennek, a mohamedánok pedig – akiket a Próféta szervezett nemzetségi, vérségi közösségből állami közösségbe – a saría, az egész emberi és állami életet szabályozó vallási alapú jog érvényesítését. A fundamentalizmus mindhárom vallásban akkor szerveződött egységes eszmerendszerré, amikor az adott vallást különösen erős külső politikai-kulturális kihívások érték.
Muzulmán Testvérek
Az iszlám esetében ezt a kihívást az Oszmán Birodalom bukása és a Mustafa Kemal Atatürk vezette új Törökország születése jelentette. Atatürk ugyanis nem iszlám alapokra helyezte államát, és lemondott a török szultánok kalifai címéről. A szunnita iszlám pedig állami-vallási vezetés, legfőbb tekintély nélkül maradt.
Egyiptomban összpontosultak a vereséget szenvedett, öntudatában megsértett iszlám világ feszültségei, mert az volt a Szuezi-csatorna miatt az angol imperializmus egyik sarokköve, és mert ott van a szunnita világ szellemi centruma, az Al-Azhar Egyetem. Az első világháború utáni egyiptomi forradalom csak felemás függetlenséget és parlamentarizmust hozott: az angol megszállás megmaradt. Ezért ott jött létre az iszlám fundamentalizmus első mozgalma: a Muzulmán Testvérek is. Alapítója, Haszan al-Banna, a Szuezi-csatorna partján fekvő Iszmáilíja iskolai tanítója azt állította: az iszlám világ és az egyiptomi társadalom azért szenvedett vereséget az „idegenekkel” szemben és jutott válságba, mert elfordult a hittől és a hit diktálta erkölcsi elvektől. Ezért nemcsak a Nyugat befolyását, hanem az államhatalomhoz „igazodó”, megcsontosodott vallási vezetést is kárhoztatta. Az „igazi” iszlámhoz való visszatérés, a társadalom iszlám alapokon nyugvó nevelése-megszervezése fogja a megoldást hozni a társadalmi problémákra. A Muzulmán Testvérek így nem pusztán hitbuzgalmi vagy politikai szervezet, hanem a klubok, szociális intézmények, iskolák és sportegyesületek hálózata lett. Banna helyre akarta állítani a megszűnt kalifátust, az iszlám egység szimbólumát, de úgy, hogy a Muzulmán Testvérek révén „ideális” muszlim családok és kisközösségek jönnek létre, szabad választásokon muszlim kormányzatokat juttatnak hatalomra, és ezek egyesülve helyreállítják a kalifátust.
A teljes cikket elolvashatja itt.
