Természetjogállam és módszertani ateizmus
A forradalmár az, aki doktriner módon és türelmetlenül próbál életidegen utópiákat ráerőszakolni a valóságra, megfeledkezve a realitásokról, korlátlanul alakíthatónak, tökéletesíthetőnek tartja az emberi természetet, igyekszik az egyént szinte minden kötöttségétől megszabadítani és valamennyi vágya számára a lehető legteljesebb kielégülést nyújtani, és e szélsőséges individualizmus jegyében megfeledkezik a társadalom javáról, a közjóról, amely nélkül az egyének és jogaik sem lehetségesek. (Az állítólag „kollektivista” marxizmus is individualista bizonyos értelemben, hiszen ez is meg akarja szabadítani az egyént olyan „korlátoktól”, mint a család, a nemzet vagy a vallás; és már Marx is beszélt a ma oly divatos egyéni „önmegvalósításról”.) Az ellenforradalmár ezzel szemben – ahogy Molnár Tamás is rámutat – egyszerűen a józan ész alapján áll, tisztában van az ember gyengeségeivel és korlátaival, közösségre, rendre, tekintélyre utaltságával, természetünk és a világ mindazon objektív adottságaival, amelyekhez cselekvésünk során igazodnunk kell.
S. Király Béla interjúja Turgonyi Zoltán filozófussal
Új folyam XXXII. 9-10. szám
Mit bír el a táj?
Fehér István szerkesztőnk írása Wettstein Domonkos Balatoni építészet - Stratégiakeresés a huszadik században című könyvéről
Asbóth Disraeliről és Anglia nagyságának titkairól
Új lapszámunkból Egedy Gergely írását közöljük online, a nyomtatott megjelenéssel párhuzamosan.
Pomona ligetében: Ambrus Lajos Nagy almáskönyvéről
Ambrus évtizedek óta gyűjti, kutatja és őrzi fáradhatatlanul a Kárpát-medence elfeledett, kivesző gyümölcsészeti és szőlészeti tudását. 1996-os, Szókalauz című kötete itt fekszik asztalomon, már az ebben olvasható, és korábban folyóiratokban részben megjelent írásokból is egyértelmű, hogy merre tovább: a táj, a kert, a Kertország, a Paradicsom földi visszfénye felé.
Lukács János, Hungarus fidelissimus
A neves és szülőhazájában is népszerű magyar-amerikai történész (1924–2019) az antikvitásnak, és benne a latin nyelvnek is tudósa volt. Könyveiben és leveleiben gyakran használt latin kifejezéseket, az Egy eredendő bűnös vallomásai című könyvét pedig így dedikálta örökké gyászolt feleségének: „Dilectissimae Stephaniae”. Írói példaképe Livius volt, magáról is azt mondta, hogy „történész, de mindenek előtt író.” Valóban, magvas munkáinak stílusa távol áll a szikár szaktörténeti munkáktól, és ebben is a nagy elődre emlékeztet.
Helóta sorban Kárpátalján
Csirpák Emil (Tiszacsoma, 1934 – Budapest, 2017) Beregi (kárpátaljai) származású tanár, filológus. Visszaemlékezéseinek egy részét unokája, Nagy Imola segítségével írta le.
Küldetés és szolgálat – Petrik Béla Borbándi-monográfiája
"Borbándi aktivitása – többek közt élettársa elvesztésének tragédiája és saját betegsége ellenére – a 2000-es években sem csökkent, amit további négy fontos kiadvány jelez: a folyóirat történetét bemutató Nem éltünk hiába – Az Új Látóhatár négy évtizede, valamint Népiség és népiek című, negyven tanulmányt tartalmazó válogatása az ezredfordulón, Értékőrzés esszégyűjteménye 2001-ben, míg az Emigránsok portréi 2002-ben láttak napvilágot, miközben Két világban – Életem és pályám címmel (2003) curriculumát is összeállította."
