Romano Rácz Sándor (1940, Ecseg). írói nevén: Romano Rácz Sándor. Volt segédmunkás, mezőgazdasági bérmunkás, gyári munkás, kőműves, termelésirányító, műszaki ellenőr, műszaki előkészítő, zenész. A rendszerváltás időszakában rövid időt töltött a cigánypolitikában, majd 1992-től 2004-ig az ELTE Neveléstudományi Tanszékén egy cigánypedagógiai szakcsoportot vezetett. Jelenleg nyugdíjas óraadó ugyanott. F. m.: Néma gyereknek is értse a szavát (In: Gyerekcigány, szerk.: Farkas Endre, 1994.), Kárpáti cigány-magyar szótár és nyelvtan (1994), Romanyelv-ismeret (In: Megközelítések, szerk.: Nahalka István, Torgyik Judit, 2004), Rejtett örökségünk (In: Milyen a gyerekcigány? Szerk.: Szabolcs Éva, 2007), Cigány sor (szociográfia, Magyarország felfedezése sorozat, 2008), Közösség és emlékezet (In: Cigányokról másképpen, szerk.: Boreczky Ágnes, 2009). Budapestért díjat 2003-ban kapott.
