Márkus Béla (1945, Bükkaranyos), irodalomtörténész, kritikus. Mezőkövesden érettségizett, Debrecenben szerzett tanári diplomát. 1970-től a Hajdú-Bihari Napló munkatársa, 75-től az Alföld folyóiratnak előbb olvasószerkesztője, majd főszerkesztő-helyettese, 1990-től főszerkesztője. 1993-tól a KLTE oktatója, docensként. Főbb elismerések: József Attila-díj (1997), Pro Literatúra-díj (2005), Tamási Áron-díj (2007) és az Erdély Magyar Irodalmáért Alapítvány díja (2008). Főbb művei: Magányos portyázók (1989), Átdolgozások kora (1996), Külön sors – külön irodalom (2002), Tények és képzetek (2005). Szerkesztésében jelent meg: Irodalom, politika, élet 1945–1979 (1997), Sarkadi Imre emlékezete (2001), Tanulmányok Szilágyi Istvánról (2003), Tanulmányok Kányádi Sándorról (2004), In memoriam Tóth Árpád (2006) és In memoriam Móricz Zsigmond (2007).
