A Magyar Szemle Könyvek kiadásában a XX. század kiemelkedő európai és magyar kereszténydemokrata politikusainak pályaképét hiánypótló monográfiákban mutatta be.
Legújabb kötetében az ipari forradalom európai térnyerésével párhuzamosan elterjedő, korábban csak háborús pusztítások és természeti csapások után tapasztalt mértékű és minőségű nyomor kérdésére választ kereső, keresztény elköteleződésű szociális reformerek tevékenységét; a francia, belga, német és olasz kereszténydemokrácia további, mozgalmivá növő előzményeit, majd politikai erővé szerveződésük körülményeit vizsgálja.
Könyvében meghatározó társadalomformáló erőként jelenik meg a katolikus és a történelmi protestáns egyházak közéleti jelenléte, rácáfolva azokra a baloldali-liberális előítéletekre, amelyek szerint a modern politikum demokratikus erőterében nincs helye a kereszténység értékeinek, hangsúlyos szerepvállalásának. Az elmélyült elméleti felkészültség, az érintett országokban töltött külszolgálati évek tapasztalatai és az alapos történeti kutatások szerencsés találkozásának eredményeként válik újszerű és izgalmas olvasmánnyá ez az Európa négy történelmi jelentőségű nemzeti kereszténydemokráciáját bemutató politikatörténeti munka.
