A mechanikus órák elterjedése egy olyan korszakhatárt jelentett, amelyben az időmérés fokozatosan elszakadt a kozmikus és szakrális háttértől – szögezi le tanulmányában Vásárhelyi Lajos.

Zsolnai László tanulmánya a spiritualitás szerepét vizsgálja a gazdasági elmélet és gyakorlat átalakulásában. A szerző szerint az elmúlt évtizedekben világszerte kibontakozott az a törekvés, amely a nem-materialista, spirituális értékeket kívánja integrálni a gazdaság működésébe.

Lábár Tamás tanulmánya a XVII. század rekatolizációs folyamatait vizsgálja, amelyek a tridenti zsinat hatásának kiteljesedésével és a barokk szellemi kontextusában jelentős politikai, kulturális és spirituális változásokat hoztak.

Nathan Pinkoski tanulmánya Renaud Camus gondolkodását tárja fel, különös tekintettel a „lecserélhetőség” (replacism) és a „Nagy Csere” fogalmára. 

Brenner János a németországi választásokat elemzi röviden, kitekintéssel a koalíciós tárgyalások nehézségeire.

Szabadfalvi József tanulmánya Horváth Barna (1896–1973) gondolkodásán keresztül vizsgálja a joguralom és a demokrácia viszonyát a 20. század első felének magyar jogelméleti diskurzusaiban.

Joó Tibor, a két világháború közötti magyar gondolkodás egyik kiemelkedő, de mára háttérbe szorult alakja, a nemzet fogalmát mindenekelőtt szellemi konstrukciónak tekintette.

Hajnal Géza tanulmánya a magyar emigráció egyik legsúlyosabb belső konfliktusát dolgozza fel, amely Tollas Tibor, az 1956-os forradalom utáni emigráns közélet emblematikus alakja ellen irányult.

Szilágyi István „Kő hull apadó kútba” című regénye a titok mibenlétét vizsgálja, azt a szerkezetet, amelyben kimondhatatlan igazságok rejtőznek olvashatjuk Gróh Gáspár tanulmányában.

Nacsinák Gergely András esszéje Hamvas Béla Bizánc-képének kritikája, amely a magyar gondolkodó tendenciózus és leegyszerűsítő szemléletmódját vizsgálja.

Guitman Barnabás tanulmánya a magyar trikolór eredetét vizsgálja az udvari reprezentáció kontextusában, bemutatva a magyar országszínek megjelenését a középkortól kezdve.

Valamiért a személyes történeteken keresztül értjük meg a történelmet. Ezek nélkül vissza tudjuk ugyan mondani a leckét, de ettől közösséget még nem alkotunk.