Eddig még nem közölt eredeti dokumentumokat, részben magánfeljegyzéseit, többségükben pedig külpolitikai főtanácsadó államtitkárként Antall Józsefnek írt hivatalos, ám bizalmas feljegyzéseit adja közre Kodolányi Gyula a több mint hatszáz oldalas kötetben, magyarázatokkal ellátva és az elmúlt harminc év során született visszaemlékezéseivel és értékeléseivel kiegészítve.

Részlet az Országút írásából:

A rendszerváltozás előzményei az 1975 augusztusában aláírt Helsinki Egyezményig nyúlnak vissza. Ennek egyik paragrafusa kötelezte az aláíró országokat a civil mozgalmak működésének engedélyezésére. E lehetőséggel élve kezdenek el tevékenykedni a kommunista országok ellenzéki mozgalmai. A következő mérföldkő a lengyel Szolidaritás Szakszervezet megszületése, majd a gorbacsovi nyitás. 1985 nyarán színre lépnek a magyar ellenzéki mozgalmak is, s ezután sorra dőlnek a tiltások dominói, s indul el a békés rendszerváltozás. A pártállam szinte nap mint nap egy-egy lépéssel hátrébb vonul.

1987-től történelmünkben páratlan békés forradalom zajlott le, a kommunista állam vér nélkül, tárgyalások eredményeként átadta a hatalmat a demokratikus pártoknak. Ismerjük persze e győzelem összes hátulütőjét. Tudtuk, hogy páratlanul nagy államadósságot és csődtömeget adnak át az új kormánynak, amit ők már képtelenek voltak kezelni. Arra számítottak, hogy „befuccsol” az első demokratikus kormány, és akkor majd újra ők jönnek. Ez meg is történt 1994-ben, de négy év rengeteg idő, háromszáz új törvény született, s ezt követően az ország alkotmányjogilag és intézményeiben is már teljesen más volt, mint négy évvel korábban; már nem kerülhetett sor teljes restaurációra. Egyébként is,

„a szocialistáknak megjött az étvágyuk a maguk fazonírozta kapitalizmushoz, amennyiben közel tudtak jutni a levesestálhoz”.

Antall József kiemelkedett az egész kelet-közép-európai politikai mezőnyből. Mindenki tudta, hogy a legkomolyabb elme a régióban, mindig érzékeli a történéseket és a lehetőségeket, s van az egész térségnek szóló stratégiai célja.

Személyes karizmája, történelem- és éles problémalátása okán a világpolitika vezetői már 1989-ben, amikor idehaza formális pozíciója még alig volt, partnerként fogadták el. Európai vezetők bizalmas üzeneteket küldenek egymásnak, mondván, van egy magyar politikus, akire oda kell figyelni.

Bush elnöktől Kohlig, Haveltől Gorbacsovig sokan hívják fel telefonon Antallt nemzetközi problémák megvitatására. Margaret Thatcher miniszterelnöki gépét küldi érte Budapestre.

Több vezető nyugati politikus is megkérdezte tőle, hogy mit gondol a gorbacsovi peresztrojkáról és glasznosztyról. Glasznoszty (nyitottság) valóban van – válaszolta –, de peresztrojka (átalakítás) sosem lesz, mert a kommunizmus rendszerét képtelenség megreformálni. Antall szimpatizált Gorbacsovval, ám azt is tudta, hogy hatalmát folyton fenyegeti a hadsereg és a régi gárda. Reformja voltaképpen szélmalomharc volt, ha hitt is a látomásában, az nem volt megvalósítható. Antall azt is becsülte Gorbacsovban, hogy neki mindig megmondhatta a kemény, fájó igazságokat. Később, már kormányfőként rendkívül éles tárgyalásaik és levélváltásaik voltak például a szovjet csapatkivonás menetrendje és pénzügyi rendezése ügyében, ezek azonban civilizált, nyugodt hangnemben folytak.

A teljes cikket elolvashatja itt.