Részlet írásunkból

Az élettől megfosztás, a halál joga

„Mi a te egyetlenegy vigasztalásod életedben és halálodban? Az, hogy mind testemmel, mind lelkemmel, életemben is, meg halálomban is nem a magamé vagyok, hanem az én hűséges Idvezítőmnek, a Jézus Krisztusnak a tulajdona. Aki az Ő drága vérével minden bűnömért tökéletesen megfizetett. És engem az ördögnek minden hatalmából megszabadított. És úgy megőriz, hogy egyetlen hajszál sem eshetik le fejemről mennyei Atyám akarata nélkül. Sőt minden dolognak is idvességemet kell szolgálni. Ezért biztosít engem Szent Lelkével az örökélet felől. És szív szerint hajlandóvá és késszé tesz arra, hogy ezután Őneki éljek.”24

A jogalanyisághoz való jogból vezethetők le a legfőbb emberi jogok és tilalmak. Élethez, méltósághoz való jog, kínzás és embertelen bánásmód tilalma. Előbbi kettő együtt a jogalanyiságból levezett legalapvetőbb jog. Az élet kioltása főszabályként nem megengedett. Bár ezen a téren sem ismer kreativitásunk határokat, attól még, hogy valamit megtehetünk, nem biztos, hogy meg is szabad tennünk. Vannak azonban kivételek. Ezek azonban szűk kört és pontos definiálást kívánnak maguknak.

Az eutanázia szó görög eredetű „jó” (vagy „szép”) halált jelent; mentességet a fájdalmaktól, lelki gyötrelmektől, az elhagyatottság érzésétől.25 Értelme Senecánál bukkan fel első ízben: „Aki már nem képes jól élni, tudjon legalább jól meghalni”.26 Nemcsak az eutanázia szó írásmódja, de még értelmezése is sokféle. Külön tanulmányt lehetne írni ennek okairól.27 A sötétben tapogatózás elkerüléséhez az alábbi definíciót idézem: „Eutanázia alatt a gyógyíthatatlan beteg szenvedéseinek saját döntésén alapuló megrövidítését értjük, olyan esetben, amikor a betegség rövid időn belül halálhoz vezetne.”28 Álláspontom és a hazai jog alapján ez nem megengedett, sokszor azonban összetévesztik az életfenntartó kezelés visszautasításának jogával. Utóbbira mindenképp lehetőséget kell biztosítani. Lényege, hogy a beteg gyógyíthatatlan betegségben szenved, ami rövid időn belül halálát okozza és az orvostudomány aktuális állása szerint nincs gyógymódja. Sokszor nagyon nagy fájdalmat él át a beteg, ebből adódóan gondozása pedig iszonyatos szenvedéssel jár a hozzátartozók számára. Mindig az egyszerű megoldásokra próbálunk törekedni, ez viszont nem lehet az eutanázia, mert egy embert cselekedettel vagy mulasztással megölünk. Az elfogadható út a palliatív ellátás igénybevétele, az életfenntartó kezelés visszautasítása, a betegség természetes lefolyásának biztosítása, de semmi esetre sem annak felgyorsítása.

Az abortusz és az eutanázia közös határterülete az aretanázia, vagyis a gyermekek eutanáziája. A közelmúltban a holland kormány elfogadta azt a törvényjavaslatot, amely lehetővé teszi, hogy az orvosok aktívan véget vessenek az egy és tizenkét év közötti gyermekek életének, amennyiben gyógyíthatatlan és elviselhetetlen szenvedést kiváltó betegséggel küzdenek. Hasonlóra csupán Belgiumban volt korábban példa.29 „A javaslat értelmében továbbra is törvénybe ütközik, hogy Hollandiában az orvosok aktívan véget vessenek egy 12 év alatti gyermek életének. A vis maior záradék azonban mérlegelési jogkört ad az ügyészeknek, hogy kivételes körülmények között ne indítsanak büntetőeljárást.”30 Komoly probléma továbbá, hogy amennyiben van rá lehetőség, az eutanázia során a beteg beleegyezését írásban kikérik. Egy gyermek esetén a legtöbb életet meghatározó döntésben a szülő illetékes. Mi rá a jogi garancia, hogy a szülő/törvényes képviselő nem a könnyebbutat választja? Létezik vajon olyan, hogy kegyes halál? Álláspontom szerint nem, a halál egy puszta és rideg tény, ami minden élőlénynél bekövetkezik egy adott helyen és pillanatban. Megfosztani valakit az élettől az emberiséggel egyidős cselekedet, ami mindig komoly következményekkel járt és kell járjon napjainkban is.

A gyűlölködés és önzés folytán előbb az atomháború réme fenyegette pusztulással az embert, ma egy globális ökológiai katasztrófa az erősebb.31 Az abortusz megengedhetőségének problematikája, abban merül fel hogy mit tekintünk az élet kezdetének. Születés vagy fogantatás?32 A magzati élet elpusztításának okai közül a legtöbb nem tekinthető olyannak, amely ebbe a körbe sorolható. Az aborior ige latin eredetű, jelentése idő előtt világra jönni. Abortusz minden beavatkozás, amelynek célja, hogy a megfogant emberi életnek véget vessen. Évszázadokig az volt a kiindulás, hogy ez „eiectio immaturi foetus”, hagyományos értelmezés szerint, az anyaméhből az éretlen magzat kiűzése. Ezt pontosította a kortárs egyházjog, amikor a csírasejtek összeolvadása utáni magzat elpusztításáról beszél. Nem szükségszerű, hogy a folyamat az anyaméhben következzen be. A női és férfi ivarsejt egyesüléséből létrejött magzatot támogatás és védelem illeti meg.33 Erkölcsi és vallási szempontból nem számít az, hogy a jog különbséget tesz megengedett beavatkozás, melyet terhességmegszakításnak hív, valamint a jogilag nem megengedett magzatelhajtás között: keresztény erkölcsi horizonton mindkettő egy emberi személy életének megsemmisítése/kioltása.34 Összességében amellett kell állást foglalnunk, hogy alig van olyan eset amely indokolná az abortusz kivételét az élet abszolút védelme alól.35 Az egyetlen példa erre az anya életének veszélyben léte. Ilyenkor, ha nincs más lehetőség megmentésére, úgy az anya élete előbbre való a magzatnál.

Egy másik komoly vitákat kiváltó kérdéskör a témában a nemi erőszak. Tény, hogy a nő semmilyen formában nem kívánt az esemény „résztvevőjévé”, elszenvedőjévé válni. Épp ezért nem lehet nőként senkit arra kötelezni állami impériummal, hogy egy ilyen érintkezésből származó gyermeket felneveljen. Mindezek ellenére sem lehet semmi esetre sem, egy gyermeket az életétől megfosztani. Szörnyű belegondolni abba, hogy a belátás, önkorlátozás, lemondás,áldozatvállalás és a másik emberért való lét többi hasonló fogalmával ma már alig találkozunk36, még akkor sem, ha az élethez való jogról van szó. Ugyanakkor csak és kizárólag az anyára hárítani minden felelősséget és rázúdítani minden rosszallást elfogadhatatlan. Minden segítséget meg kell adni, ami módunkban áll, de semmi esetre sem úgy, hogy terhességmegszakításra buzdítunk. Elkövetőt elfogni, anyát és gyermekét együtt, vagy külön-külön élőként támogatni. Sokszor nem kívánják kihordani a gyermeket, részben ez egy védhető álláspont. Itt a mesterséges méhet tartom elfogadható megoldásnak. Erkölcsi szempontból ennek több előnye, mint hátránya van véleményem szerint. Utóbbiak azonban így is fontosak. Ide sorolható az anya és gyermek kapcsolatának relativizálódása, bizonyos egészségügyi kockázatok drasztikus növekedése (fejletlen immunrendszer egy terheléssel teli környezetben), a felelősség áthárítása, esetleges áramkimaradás, et cetera.

Nem elég azonban, hogy sokan nem kívánják elfogadni a magzat élethez való jogát, vannak olyanok, akik ezt még az újszülötteknél sem tekintik megkérdőjelezhetetlennek. Elkorcsosultunk, sokszor csupán délibábokat kergetünk, nem hiszünk minket visszatartó erők létezésében (Isten, természet). Mi bizonyíthatná ezt jobban, hogy egyesek „születés utáni abortuszról” beszélnek? Ez először a brit Journal of Medical Ethics cikkében fogalmazódott meg. Alberto Giubilini és Francesca Minerva azzal érvelnek, hogy az újszülött, akárcsak a magzat, „nem tényleges személy”, és morális értelemben nincs joga az élethez; az, hogy ember lehet belőle, „erkölcsileg irreleváns”; továbbá, hogy „az örökbefogadás nem mindig szolgálja az emberek tényleges legjobb érdekét”. Mindezek alapján – vélik – engedélyezni kellene a „szülés utáni abortuszt”, azaz az újszülött megölését „minden olyan esetben, amikor az abortusz is megengedett.”37 Ilyen esetnek minősül, ha a születés után derül ki, hogy a csecsemő rendellenességgel született. Ám az egészséges újszülött megölését is indokoltnak tartják, ha miatta „veszélybe kerülne a család jóléte”, vagy például az anyát elhagyja a társa, s így a gyermekvállalás „elviselhetetlen terhet jelentene a nő egészsége szempontjából”.38 Nem ez volt az egyetlen ilyen tanulmány. Megjelent egy tanulmány az Acta Obstetricia et Gynecologica Scandinavica folyóiratban, amely a belga orvosok szülés utáni abortuszhoz valló hozzáállásáról szól. Megdöbbentő módon az derült ki a tanulmányból, hogy tízből kilenc belga orvos, illetve egészségügyi dolgozó, akik részt vesznek a késői abortusznál a döntéshozatalban, támogatnák ezt a fajta beavatkozást, ha a gyermek valamilyen fogyatékossággal született. Szó szerint: „Súlyos egészségi állapotban lévő újszülötteknél elfogadható a terhesség aktív megszakítása.” Továbbá: „Szükségesek jogi reformok, hogy bizonyos esetekben lehetővé váljon a súlyos állapotot mutató újszülött életének elvétele.”39

A teljes írás a Magyar Szemle 2024/11-12. számában olvasható. 

24 Zacharias Ursinus–Caspar Olevianus: Heidelbergi Káté. Budapest, Református Traktátus Vállalat, 1943, 3.

25 Jobbágyi Gábor: Az élet joga. Abortusz, eutanázia, művi megtermékenyítés. Budapest, 2004, SZIT, 273. 26 Helmut Weber: Speciális erkölcsteológia. Budapest, 2001, SZIT, 222. 27 Blasszauer Béla: Jó halál. Budapest, 1984, Gondolat, 119. 28 Bódi Stefánia: Gondolatok az eutanáziáról Oregon állam szabályozása kapcsán. In Jogelméleti Szemle. 2022/1, 23. 29 Gyerekkori eutanázia: mit jelent az új holland törvény? 2023. http://tinyurl.com/53ubrzmk 30 Dominic Wilkinson: Dutch government to expand euthanasia law to include children aged one to 12 – an ethicist’s view. The Conservation, 2023. http://tinyurl.com/377yraun 31 Lenkovics Barnabás: Ember és jog. Válogatott gondolatok. Budapest, 2018, Dialóg Campus, 64. 32 Bayer Judit–Kállai Gábor: Az emberi jogok alapjai. Budapest, 2010, ZSKF–L’Harmattan, 232.

33 Filó Erika: Az abortuszról ismét. In Lege Duce, comite familia. Ünnepi tanulmányok Tóthné Fábián Eszter tiszteletére, jogászi pályafutásának 60. évfordulójára. Szerk. Görög Márta–Hegedűs Andrea. Szeged, 2017, Iuris Peritus, 121. 34 Németh Gábor: Bioetikai vázlatok. Bioetika és más életerkölcsi kérdések. Budapest, 2018, SZIT, 283–284. 35 Dr. Badacsonyi Zoltán: Apróbb elméleti megfontolások az abortusz legitimitásáról. In Betű és Lélek. Jog és jogtudomány a kereszténység nézőpontjából tanulmánykötet. Szerk. Uő. Budapest, Petrecz Sándor Alapítvány, 2021, 363.

36 Merki Ágnes: Az abortusz vallási és jogi nézőpontból. In Phd Tanulmányok 14. Szerk. Dr. H. C. Ádám Antal. Pécs, 2016, Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar Doktori Iskola, 82–83. 37 Alberto Giubilini–Francesca Minerva: After-birth abortion: why should the baby live? In Journal of Medical Ethics. 2013/5, 261. 38 Döbbenet: újszülöttek megölését engedélyezné két bioetikus. Magyar Kurír. 2012. http://tinyurl.com/2pbbemct

39 Ellen Roets et al.: Healthcare professionals’ attitudes towards termination of pregnancy at viable stage. In Acta Obstetricia et Gynecologica Scandinavica. 2021/1, 80.