Korának legnagyobb jogtudósaként is a közélet napi problémái foglalkoztatták. Ő a mai napig a legalaposabb és legnagyobb hatású elemzője például a kiegyezési törvénynek, de maradandót alkotott a kisebbségvédelem területén is. Műveinek jelentőségéről, közéleti megbecsültségéről, ugyanakkor személyéről is sokat elárul, hogy a miniszterelnöki tisztséget kétszer is visszautasította.
Részlet írásunkból:
A fiatal jogász 30 éves korában kiemelkedő tanulmányt írt. A tettesség és a részesség tana című műve a büntetőjogi dogmatika művelői számára a mai napig kötelező olvasmány. Részt vett a Büntető Törvénykönyv és a büntető eljárási törvény kodifikációs munkáiban, számos tanulmány elismeréseként 1886-tól a Magyar Tudományos Akadémia levelező, majd 1892-től rendes tagja, később másodelnöke. 1890-től a Budapesti Tudományegyetemen a büntetőjog professzora, 1892-től országgyűlési képviselő, előadója a vallás szabad gyakorlatáról szóló törvényjavaslatnak, majd nagy hatású felszólalásainak és a törvényalkotó munkában történő aktív részvételének elismeréseként 1895-ben vallás- és közoktatási miniszteri kinevezést kapott.
Wlassics Gyula három egymást követő kormányban összesen nyolc évig betöltött kultuszminiszteri tisztének néhány kiemelkedő eredménye: 1100 új népiskola, ezek jelentős részében ingyenes oktatással, az iskolák felső tagozatának minőségi fejlesztése, polgári iskolákká alakítása, a gazdasági, kereskedelmi irányú oktatás bevezetése, a középiskolai tanterv revíziója, a művészeti előadások bevezetése, a tanárképzés megerősítése, az Eötvös Collegium továbbfejlesztése, külföldi ösztöndíjak biztosítása, a felsőoktatásban az adjunktusi intézmény bevezetése, az orvosi szigorlati rendszer átalakítása és legfőképpen a bölcsészeti, orvosi és gyógyszerészeti kar megnyitása a nők előtt és az első nyolcosztályos leánygimnázium létrehozása, a budapesti egyetemi klinikák és a Műegyetem új elhelyezése, a kolozsvári egyetem épületeinek és klinikáinak, a Szépművészeti Múzeum és az Iparművészeti Múzeum új épületeinek felépítése, és így tovább… A szabadelvű kormány szabadelvű minisztere megvédte a tanszabadságot: „annak vizsgálatába bocsátkozni, hogy a philosophiai rendszerek mindenben a közfelfogással egyeznek-e, ezek felett inquisitiót tartani, nem egyeztethetők össze a tanszabadsággal”. Miniszterségének idejére esik a vallás szabad gyakorlatáról és az izraelita vallásnak bevett vallássá nyilvánításáról szóló törvények végrehajtására vonatkozó rendeletek elfogadása. Mint mondotta, nemzeti és európai szintű oktatást akart és nyugodtan állítható, hogy ez sikerült neki. De nem csak az oktatás, hanem a kultuszminiszteri feladatkör minden más területén is jelentős és maradandó eredményeket ért el.
Tette mindezt úgy, hogy egy pillanatra sem függesztette fel a már fiatal fogalmazóként megkezdett, egyre bővülő és mélyülő tudományos munkáját. Büntetőjogi tanulmányaival szerzett ismertséget és elismertséget, a tettesség és részesség kérdéseit tárgyaló említett monográfiája elnyerte a Magyar Tudományos Akadémia Sztrókay-díját és számos más munkájával együtt a mai napig érvényes és értékes elemzésekkel járult hozzá a magyar büntetőjog és büntető eljárási jog tudományos alapjainak a megteremtéséhez. 1890 októberében kapta meg a „királyi elhatározást” a Budapesti Tudományegyetemen a büntetőjog és a bűnvádi perjog tanárának történő kinevezéséről.
