A második amerikai forradalom – a baloldalt győzi le

A politika és a tudomány világát összehangoló agytrösztök gyakran közreműködnek a kormányzati politika megfogalmazásában. Nemcsak eseti szakpolitikákra, hanem a választások utáni átfogó kormányprogramokra is megfogalmaznak elképzeléseket. Nem új keletű ez a tevékenység. Az 1973-ban alapított The Heritage Foundation 1981 óta teszi közzé a Mandate for Leadership (Mandátum a vezetésre) című kiadványsorozatát, amelyben politikai iránymutatást nyújt a hivatalba lépő kormányzatok számára, az elsőt Reagan, a mostani Project 2025 című kilencediket Trump számára készítette. Demokrata alternatívája, a 2003-ban alapított Center for American Progress a Biden-korszak legbefolyásosabb agytrösztjeként működik.

Részlet az Országút írásából:

Tudomány, ideológia, inkubáció

Hogy miként hatnak az agytrösztök az amerikai politika formálására, nehéz megragadni. Egyrészt a kormányzati politikák összetettsége megkívánja a szakértői közreműködést a döntéshozatal és a végrehajtás némely (ha nem is minden) szakaszában. Az amerikai kormány jelentős részben házon belül a Congressional Research Service-re (Kongresszusi Kutatószolgálat) támaszkodik, amely 1914 óta készít elemzéseket a legfontosabb szakpolitikai kérdésekről a törvényhozás számára. A kormányzaton kívüli agytrösztök megalapításával gyorsan bővült az értelmiségi-szakértői szolgáltatások piaca. Az első ilyen intézmények magas színvonalú tudományos elemzéseket készítettek, hiszen munkatársaikat a legképzettebb szakértők közül toborozták. Ahogy azonban az agytrösztök száma nőtt, elemzéseik egyre inkább ideológiai töltetet kaptak. Ráadásul korábbi magas rangú tisztviselők afféle parkolópályaként is használják ezeket az intézményeket, ahol megoszthatják kormányzati tapasztalataikat, kutathatnak, vagy ami még fontosabb, építhetik politikusokkal, érdekcsoportokkal és donorokkal a hálózataikat.

Mivel azonban az agytrösztök nem kormányzati szervek, befolyásuk, rálátásuk mégis korlátokba ütközik. A politikusok számos tényezőt, leginkább a politikai realitásokat veszik figyelembe, amikor döntenek: a gyakorlatiasság fontosabb, mint a tudományos elmélyültség. Az agytrösztök viszont kiválóan alkalmasak arra, hogy fórumaikon kormányzati és nem kormányzati szereplők eszmecserét folytathassanak. A nyíltan elkötelezett agytrösztöknél (sokuk hivatalosan vagy valóban pártatlan) a politikai elfogultság azzal az előnnyel jár, hogy háborítatlan közeget (safe space) biztosít a szélesebb közönség számára vitatható, még nyers elképzelések megfogalmazására. Amikor 2016-ban versenybe szállt az elnökségért, Donald Trump számos korábbi tabut a közbeszéd tárgyává tett. Azelőtt megannyi agytröszt foglalkozott a geopolitikai verseny, a szabadkereskedelem, a határvédelem kérdéseivel, de nem helyezték azokat éles megvilágításba, nem fogalmazták meg azokat figyelemkeltően, hogy ne minősüljenek vitatottnak.

Ma a Project 2025 minősül vitatottnak, miközben kevesen olvasták el a csaknem kilencszáz oldalas anyagot, amelyet nem kizárólag a The Heritage Foundation, hanem mintegy száz konzervatív agytröszt és érdekvédelmi csoport írt. Maga Donald Trump azonban elhatárolódott tőle a kampány során, és ami még fontosabb, figyelemre méltó győzelme ellenére sem sikerült maga mögött felsorakoztatnia a konzervatív értelmiséget. A Republikánus Párton belül a régi vágású konzervatívok és az újsütetű trumpisták közötti súrlódások a konzervatív agytrösztökben is lecsapódtak: míg a régi vágású konzervatívok a szabadpiacra és a nemzetköziségre összpontosítottak, a Trump-csapat a szociális és a kulturális kérdéseket feszegette. Maga a The Heritage Foundation korábban inkább a régi vágású konzervatív felfogást képviselte, de a 2022-es vezetőváltás nyomán közelebb került a Trump-táborhoz. A Project 2025 programjavaslata trumpista vagy az első Trump-kormányzat holdudvarához tartozó értelmiségiekhez kötődik.