•Trumpért harcol a liberalizmus ellen olyan országban, ahol az Egyesült Államokkal ellentétben a liberalizmus 1918-ban vereséget szenvedett, és azóta sem tudott igazán talpra állni?

Mostani minőségemben Magyarország jelenlegi nemzetközi viszonylatban elfoglalt álláspontjáért harcolok. Jól látja, van összefüggés a magyar és az amerikai konzervatív szemlélet között. Magam az amerikai konzervatív világból jövök, és 2016-ban azon maroknyi értelmiségi közé tartoztam, aki Trump mögött fölsorakozott. Ő ugyanis számos olyan politikai kérdést hozott föl, amellyel az amerikai politika színpadán nem lehetett fellépni: a bevándorlás, az amerikai ipar elvesztése, Amerika külpolitikai szerepe. Ez utóbbit illetően szembement a neokonzervatív konszenzussal, bírálta az amerikai beavatkozásokat (Irak, Afganisztán stb.). A neokonzervatívok túl messzire mentek, és ránk fért némi realizmus. Nem azért jöttem Magyarországra, hogy Trump üzenetét hozzam, hanem azért, hogy jobban megértsem a magyar konzervatív kormányzati felfogást, kialakulását, fő jellemzőit, és azután úgy döntöttem, hogy hivatalosan is csatlakozom, támogatom.

•Az amerikai külpolitika azonban különösebben mégsem változott Trump alatt…

Az USA kivonult Afganisztánból – Trump nyomán, Biden kivitelezésével. De Trump valójában lerombolta a neokonzervatív konszenzust a Republikánus Párton belül – sok neokon, például Bill Kristol, a terrorizmus elleni háború egyik atyja válaszul átigazolt a demokratákhoz. A republikánusok mára kételkednek a külföldi katonai beavatkozásokban. Trump hatására nem akarnak több olajat önteni a tűzre Ukrajnában. Igaz, volt egy nagy probléma, amellyel Trump szembesült: a mélyállam. Az amerikai külpolitika a neokonzervatív irányt követte, akárki volt hatalmon. Trumpnak meggyűlt a baja, amikor megpróbálta megváltoztatni ezt a Külügyminisztériumban uralkodó mentalitást. De híjával volt az embereknek. Összességében Trump újfajta realizmust hozott az amerikai külpolitikába, és ez továbbra is érvényesül a Republikánus Pártban.

•De a Kongresszus a minap fogadta el a szavazataikkal Ukrajnát is támogató törvényt, és Trump maga is támogatta Ukrajnát, miután a háború 2014-ben kitört. No, de mi az az integralizmus?

Trump elnöksége alatt merült fel, hogy számos társadalmi, gazdasági és kulturális probléma mélyen a modern politikai hagyományban gyökerezik. Trump felemelkedése intellektuális erjedést hozott. Pierre Manent az elválasztások rendszereként írja le a liberalizmust. A premodern világ nem választotta el szigorúan egymástól a civil társadalmat, az államot, a gazdaságot, a tudományt. Az egyik ilyen elválasztást a lélek és a közélet közé húzta a liberalizmus. Mára nyilvánvalóvá vált, hogy ez a szétválasztási rendszer fenntarthatatlan. Nem természetes, hogy a gazdaság teljesen elválik az államtól. A vallás tisztán magánügyként való kezelése szintén irreális. Engem az a politikai kérdés érdekelt, hogyan lehet újra integrálni azt, amit a modern élet szétválasztott. A jelenlegi politikai indítékok mind a jobb-, mind a baloldalon ebbe az irányba mutatnak. A liberalizmus ma már nem a magánszférát akarja megvédeni, hanem a jó életről alkotott látomását terjeszteni és érvényre juttatni.

•Hogyan képzelhető el ez az újraintegrálás, amikor a felekezetileg sokszínű Egyesült Államok az egyház és az állam abszolút szétválasztásán alapul?

Nos, ez már megtörtént, a liberalizmus diadalmas vallási ideológiává vált. Kollégám, Adrian Vermeule, a Harvard jogi karának professzora szerint formális rítusokkal rendelkező hívők csoportjává lett, az ember mibenlétéről és létértelméről alakított ki ideológiát, és messianisztikus keresztes hadjáratként működik. A társadalom már nem szekuláris; félvallási megfontolások hajtják. Az Egyesült Államokban régi hagyománya van annak, hogy nincs államegyház, de a kereszténység nyilvános kifejezési formái – imádkozás az állami iskolákban, a kereszténység jelenléte a nyilvános rendezvényeken, bírósági épületekben – is a peremre szorult, amit az emberek nevetségesnek találnak. Senki sem követel államegyházat Amerikában. A kereszténység fontos része a közéletnek, ekként kell jelen lennie, semmi több.

•A vallás állami finanszírozása tehát szóba sem jöhet?

Az újraintegrálás sokkal tágabb jelenségcsoportot érint. A gazdaságot a liberális kapitalizmus teljesen autonómként kezelte, az állam célja az volt, hogy a gazdaság tulajdon belátása szerint működjék. Engem az érdekel, hogy a liberális szétválasztás helyében milyen politikai rend intézményesíthető a közjó alapján.

•Hogyan egyeztethető össze ez az erősen morális irányultság Trumppal, a jellegzetesen modern önös tülekedés megtestesítőjével?

Nem egészen értem a kérdést. A klasszikus politikai filozófiában a közjóra irányuló rezsimeket megkülönböztetjük a vezetők saját javára irányulóktól. Az előbbi sokféle jellemzővel egyeztethető össze. Az amerikai gazdaság közjavát, az erős iparpolitikát lehet támogatni anélkül, hogy a vezető vallásos lenne. Nem különleges erkölcsi vízióról van szó, hanem arról, hogy mik a jó politikai társadalom alapvető jellemzői, olyan társadalomé, amelynek belső értéke van, amelynek mindenki a részese, nemcsak kipiszkálja belőle a maga javait.

•Talán rosszul fogalmaztam. Az amerikai konzervatív mozgalmat megosztja Trump személye. Miért nem tudja Trump egyesíteni a konzervatívokat?

Pedig egyesítette.

•Hogyan? A National Review, az amerikai konzervativizmus régi orgánuma például nem támogatja.

Az előválasztási kampányban lényegében nem volt verseny, a republikánus szavazók szinte egységesen felsorakoztak mögötte.

•A republikánus szavazó és a konzervatív mozgalom ugyanaz?

A konzervatív mozgalom középpontjában a Trumpot támogató szavazó áll. Van persze néhány értelmiségi, aki fumigálja a mai amerikai konzervativizmust. A National Review körüliek azonban nem tudnak beleszólni abba, hogy a Trump vezette republikánusok milyen irányba haladnak.

•A nemzeti konzervatívok és a szabadelvű konzervatívok léte mégis erős megosztottságra vall.

De nem képeződött le a tényleges politikában. Szóval nem vagyok benne biztos, hogy mire utal.

 •Érdekes.

Trump átalakította az amerikai konzervativizmust. Volt harc ekörül 2015/2016-ban, de a régi vágású amerikai konzervatívok veszítettek. A Republikánus Párt mára Trumpé. A Trump-központú konzervativizmust más érdekli, mint a klasszikus, libertárius konzervativizmust, amelynek befolyása elapadt. Az értelmiségiek bakafántoskodhatnak, de a republikánusok erre rá se rántanak.

•Trump tehát úgy tudta egyben tartani a konzervatív mozgalmat, hogy legyőzte a régi iskolához tartozó konzervatívokat?

Igen, ez volt a jobboldal politikai történetének fő ténye az elmúlt hét évben. A régi iskola vereséget szenvedett, és helyébe a nemzeti erő helyreállítását középpontba állító identitás lépett szerényebb külpolitikával, erősebb határvédelemmel, a nemzeti szuverenitás hangsúlyozásával, a régi libertárius-fúziós gondolkodásmód félresöprésével. Az USA persze nagy ország, sok mozgalommal, de az előválasztások egyértelművé tették: a republikánusok – Trump –, olyan konzervatív kormányzatról alkotott látomás irányába haladnak, amely erélyesebb mindannál, amit a konzervatív mozgalom valaha kínált.

A teljes cikk az Országút honlapján olvasható.

Nyitókép: Gladden J. Pappin, fotó: MKI