Részlet az Országút írásából:

A tehetséges, fiatal filoszemita középkorász, Hóman Bálint a Tanácsköztársaságtól megundorodva a Horthy-korszak kurzustörténészévé és miniszterévé avanzsált. Gondolkodóként és politikusként felelősség terheli abban, hogy zsidóellenes érzület hatotta át a magyar közgondolkodást. Ujváry szépen összefoglalja a „kolléga” életének és ténykedésének főbb zsákutcáit és fekete foltjait. 1942/43-tól egyszerre erősödő németbarátsága és németellenessége ma szinte skizofréniának tűnik. Viaskodó lélek volt. A német megszállás, majd az auschwitzi jegyzőkönyvek megismerése után aggódva és kapkodva igyekezett megmenteni több jelességet.

Zsindely Ferenc jogászt, államtitkárt, minisztert naplójának nemrégi publikálásáig szinte csak a szűk szakma ismerte. Szerepe, gondolkodása nem volt jelentős. Fajvédő létére – állítólag jórészt felesége, Zsindelyné Tüdős Klára hatására – hetvenkét személyt, főként gyermekeket, köztük a magyar munkásmozgalom akkori és későbbi élcsapatának több tagját és családjaikat bújtatta.

Makkai János országgyűlési képviselő, az ismert erdélyi nemesi família tagja huszonhét évesen 1932-ben megjósolta (óhajtotta?) a nemzetiszocialisták hatalomra kerülését (Germánia új utakon). Részt vett az első és második zsidótörvény kidolgozásában. 1940-es amerikai tanulmányútja nyomán azonban belátta fajvédő és nácibarát álláspontjának téves voltát, és ennek nyíltan hangot is adott (1942-től Budaörsön angolszászpárti rádióadót működtetett), amiért azután a német megszálláskor le is tartóztatták. „Emiatt őt nem is tekinthetjük embermentőnek – bár valószínűleg az lett volna, ha szabadlábon marad” – írja Ujváry. Ezért is furcsa a kiemelkedő gondolkodót fajvédőkből embermentőkké lettek között tárgyalni.

Mester Miklós történész, államtitkár szintén radikális fajvédő volt. Először a kormánypárt, majd az imrédysták frakcióját erősítette. Ugyanakkor az ellenállási mozgalommal és a cionistákkal is kapcsolatban állt. Máig tisztázatlan, hogy miként lehetett döntő hatása a kormányzói zsidómentesítésekre, ami szemet szúrt a nyilasoknak is. Számos ember élete neki köszönhető. Bár a Sztójay-kormány tisztségviselője volt, 1945 után nem vonták felelősségre.

A teljes írás itt olvasható.

A szerző történész