„A »megélt« élet és a »tapasztalt« élet közötti összefüggést és integrációt nem lehet elvetni a funkcionális teljesítmény és a fenntartható költségek egyszerű ideológiai számítása érdekében.”
Ferenc pápa1
Részlet a Magyar Szemle írásából
A döntések, még a legfontosabb döntések is, mint például az orvosi, gazdasági vagy szociális területeken, ma már emberi akarat és algoritmikus inputok sorozatának eredményei. A személyes cselekedet most a konvergenciapont egy valóban emberi bemenet és egy automatikus kalkulus között, aminek eredményeként egyre bonyolultabbá válik tárgyának megértése, hatásainak előrejelzése és az egyes tényezők hozzájárulásának meghatározása.”2
Az a képességünk, hogy az élőlények körében egyedülálló mennyiségű és összetettségű eszközt állítsunk elő, alapot ad arra, hogy technikai-emberi léthelyzetről beszéljünk: az ember mindig is fokozatosan létrehozott eszközökön keresztül viszonyult a környezetéhez. Az ember és a civilizáció történetét lehetetlen különválasztani az eszközök történetétől. Egyesek megítélése szerint ebben az embernek valamiféle hiánya és hiányossága nyilvánul meg, s úgy vélik, hogy hiányosságai miatt kénytelen feltalálni a technikát.3 „Ha azonban figyelmesen és tárgyilagosan vizsgálódunk, pontosan az ellenkezőjét láthatjuk. Biológiai létünknél fogva olyan állapotban élünk, amelyben túllépünk magunkon; olyan létezők vagyunk, akik kifelé fordulnak, sőt radikálisan nyitottak arra, ami rajtuk kívül helyezkedik el. Ebben gyökerezik az, hogy nyitottak vagyunk másokra és Istenre; ebből ered értelmünk alkotóereje, amely kultúrát és szépséget hoz létre; és végül technikai képességeink is innen fakadnak. A technológiában tehát annak nyoma fedezhető fel, hogy túlnyúlunk önmagunkon.”4
Az ember a tudomány és a technika haladását igyekszik az általa elképzelt fejlődés szolgálatába állítani. „Uralmát főként a technika és a tudomány segítségével szinte az egész természetre kiterjesztette és terjeszti egyre tovább.”5 Az emberiség halad egy úton, melyről azt feltételezi, ez a haladás útja, ugyanakkor „minden emberi tevékenység Isten terve szerint meg kell feleljen az emberiség valódi javának”.6
Kétségtelen, hogy az emberiség történelme során már átélt nagy technikai mérföldköveket, mint például a gőzgép vagy az elektromos áram bevezetését. Jelenleg a különböző tudományos és technológiai tudományterületek konvergenciája egyre bővül, és lehetővé teszi a beavatkozásokat a végtelenül kis nagyságrendű és bolygóméretű jelenségekbe, egészen addig a pontig, hogy elmossák azokat a határokat, amelyeket eddig egyértelműen megkülönböztethetőnek tartottak: például a szervetlen és a szerves anyag, a valós és a virtuális, a stabil identitások és az állandó kapcsolatban álló események között. Személyes szinten a digitális kor megváltoztatja a térről, az időről és a testről alkotott felfogásunkat. A korlátlan lehetőségek érzetét kelti, még akkor is, ha a szabványosítás egyre inkább fő kritériummá válik.7
A pápa a 2024-es G7-csúcstalálkozó fő témái között szereplő mesterséges intelligenciáról tartott beszédében lenyűgöző és egyben iszonyatos eszköznek nevezte a mesterséges intelligenciát. „Ma már joggal feltételezhető, hogy használata egyre inkább befolyásolja életmódunkat, társas kapcsolatainkat és a jövőben még azt is, ahogyan emberi identitásunkat felfogjuk.”8 Rámutatott, hogy nem csupán a tudományos haladásról van szó, hanem „igazi kognitív-ipari forradalommal állunk szemben, amely hozzájárul egy új társadalmi rendszer létrehozásához, amelyet összetett korszakos átalakulások jellemeznek”. A mesterséges intelligencia lehetővé tehetné a tudáshoz való hozzáférés demokratizálását, a tudományos kutatás exponenciális előrehaladását, a megerőltető munkagépekre való átruházásának lehetőségét; ugyanakkor nagyobb igazságtalanságot hozhat a fejlett és a fejlődő nemzetek, a domináns és az elnyomott társadalmi rétegek között, veszélyeztetve ezzel a »találkozás kultúrájának« lehetőségét a »kiselejtezés kultúrája« javára”.9
A Katolikus Egyház társadalmi tanítása szerint „a bibliai látásmód ösztönzi a keresztények hozzáállását a föld hasznosításához, valamint a tudomány és a technika fejlődéséhez. A II. Vatikáni Zsinat mondja, hogy az ember „az isteni világosságból részesedve (…) meghaladja az anyagi világot”10 A zsinati atyák elismerik a haladást, amelyet az emberi szellem lankadatlan tevékenységének köszönhetően az empirikus tudományokban, a technikában, a művészet és a szellemtudományok. „Minél inkább növekszik az ember hatalma, annál szélesebb körre terjed ki az egyének és a közösségek felelőssége.”11 A társadalmi tanítás Kompendiuma szerint a Katolikus Egyház semmiképpen sem fordul szembe a haladással, „hanem »a tudományt és a technológiát« éppenséggel mint »az Istentől kapott kreativitás nagyszerű termékét« szemléli, »mert az minket páratlan lehetőségekkel lát el, amelyekből mindannyian hálásan húzunk hasznot.«”12
Ferenc pápa szerint olyan feladat előtt állunk, amely az emberiség családjának egészét érinti, ahol az új technológiák helyes használatára való puszta képzés nem bizonyul elegendőnek. Szilárd érveket kell kidolgozni a közjó keresésében való állhatatosság elősegítésére, még akkor is, ha nem látható ebből azonnali és közvetlen előny. A mesterséges intelligencia előállításának és használatának politikai dimenziója is van, amelyben többről van szó, mint egyéni és tisztán funkcionális előnyeinek kiterjesztéséről. Más szóval, nem elég egyszerűen bízni az eszközök és algoritmusok kutatóinak és fejlesztőinek erkölcsi érzékében, hanem szükség van olyan köztes társadalmi testületek létrehozására, amelyek képesek beépíteni és kifejezni a felhasználók és oktatók etikai érzékenységét. A technológiai berendezések fejlesztésének folyamatában számos tudományág vesz részt és mindegyik egy meghatározott felelősségi területet von maga után. Kezdünk bepillantást nyerni egy új tudományágba, amely az algoritmusok etikai fejlődését helyezi vizsgálódásainak középpontjába, és melyet – Ferenc pápa nyomán – legegyszerűbben algoretikának nevezhetünk. Ennek célja az lenne, hogy hozzáértő és közös felülvizsgálatot biztosítsunk azokról a folyamatokról, amelyekkel integráljuk az emberek és a mai technológia közötti kapcsolatokat. E célok közös követéséhez döntően hozzájárulhatnak az Egyház társadalmi tanításának alapelvei: a személy méltósága, az igazságosság, a szubszidiaritás és a szolidaritás. Ezek kifejezik az elkötelezettséget, hogy megkülönböztetés és kirekesztés nélkül szolgáljanak minden egyént a maga integritásában.
Az algoritmusok etikai fejlesztése – az algoretika – Ferenc pápa értelmezése szerint híd lehet, amely lehetővé teszi, hogy ezek az elvek hatékony tudományágak közötti párbeszéd révén konkrétan beépüljenek a digitális technológiákba. Ezenkívül a különböző világnézetek találkozásában az emberi jogok a közös alap keresésének fontos konvergenciapontját jelentik, ahol újra át kell gondolni az e területen fennálló jogokat és kötelezettségeket.
A teremtett világ védelme, a teremtésvédelmi szemlélet adja azt az értékprioritást, amely a legszélesebb értelemben véve jelenti az élet védelmét. A többi környezetet és természetet védő szemlélettel szemben nem pusztán a természetes és épített környezet védelmét célozza, hiszen mindemellett a földet uralma alá hajtó ember szerepét és fokozott felelősségét hangsúlyozza. Az ember egyrészt a természet megőrzéséért, virágoztatásáért, másrészt minden élőnek és az életnek a jövő nemzedékek számára való továbbadásáért is felelős.
Minden tudományos és technikai alkalmazás központi hivatkozási pontja az ember iránti megbecsülés, amelynek együtt kell járnia a többi eleven teremtmény kötelező tiszteletével.13 Ám az embernek nem szabad megfeledkeznie arról, hogy a világot átalakító munkáját „mindig a teremtett dolgok eredeti isteni adományozása alapján végzi”14, így azokkal nem rendelkezhet önkényesen.
A teljes írás a Magyar Szemle 2024/9-10. számában olvasható.
1 Részlet a Szentatya leveléből, melyet a Pápai Életvédő Akadémia 2020. február 28-án megtartott közgyűlésének résztvevőihez írt.
2 Uo.
3 Lásd bővebben: Arnold Gehlen: Az ember. Ford. Kis János. Budapest, 1976, Gondolat.
4 Részlet Ferenc pápa 2024. június 14-én, a G7 találkozón tartott beszédéből.
5 A II. Vatikáni Zsinat Gaudium et spes kezdetű lelkipásztori konstitúciója. 33: AAS 58 (1966) 1052.
6 Uo. 1053.
7 Uo.
8 Ferenc pápa 2024. június 14-én, a G7 találkozón tartott beszédéből.
9 Uo.
10 Gaudium et spes. 15: AAS 58 (1966) 1036.
11 Uo.
12 Igazságosság és Béke Pápai Tanácsa: Az Egyház társadalmi tanításának kompendiuma. Budapest, 2007, Szent István Társulat, 457. §.
13 Vö. II. János Pál Sollicitudo rei socialis kezdetű körlevele. 34: AAS 80 (1988) 559.
14 II. János Pál Centesimus annus kezdetű körlevele. 37: AAS 83 (1991) 840.
