(Be)tiltott könyvek az Amerikai Egyesült Államok közkönyvtáraiban és iskoláiban[1]
„Ebben a könyvben egy szó sem igaz.”[2]
Míg Morton jó kapcsolatokat ápolt az őslakosokkal, és mély kötődés alakult ki benne a természeti környezettel, addig a puritánok a leigázandó veszélyes vadembereket és az ellenséges, vad természetet látták maguk körül. Az ellentétek mélyén gazdasági és kulturális ellentétek húzódtak meg. Morton hiába próbálta elkülöníteni fizikailag is saját telepét Merrymount néven, az Óhazából hozott és felújított szokások (például a májusfa állítás) nagy mértékben kivívta a puritánok haragját. 1628-ban a puritánok – átkelve a két települést elválasztó tavon – kidöntötték Merrymount májusfáját, amire a pogányság szimbólumaként tekintettek. Az összetűzés végül Morton számára egy nem messze eső lakatlan szigetre történő száműzetéssel zárult, azonban egy arra járó angol hajó segítségét elfogadva megmenekült a lassú éhhaláltól. Angliába érve beperelte a puritánokat képviselő Massachusetts Bay Company-t, majd a számára megítélt összegből 1673-ban Londonban[3] kiadta New English Canaan című könyvét, amelyben megírta újvilági tapasztalatait és vádjait a puritánok ellen. A könyv megjelenése után, 1643-ban tért vissza Amerikába, ahol a puritánok válasza nem volt meglepő: Mortont ezúttal Maine-be száműzték (pár évvel később itt is halt meg), a könyvet pedig tiltólistára tették (ezzel együtt Angliában is betiltották). Így kezdődött meg Amerikában a betiltott könyvek története.[4]
A 17. század aztán már bővelkedett a betiltott címekben, és a folyamat búvópatakként, a századokig tartó rejtőzés után napjainkban nemcsak napvilágra tört, de egy meghatározó társadalmi tényezővé vált, hatást gyakorolva az iskolákra, könyvtárakra, könyvesboltokra, olvasókörökre stb. Ezek közül kiemelt jelentőséggel bírnak a könyvtárak mint a hozzáférhető tudás, a társadalmi mobilitás és a (nem csak nemzeti, hanem történelmi, társadalmi, vallási, nemi) identitás fellegvárai, és amelyek különös figyelmet kapnak főleg a mostani orosz–ukrán[5] és arab–izraeli[6] háborúk során is, valamint a radikális iszlám világban, ahol folyamatosan csökkentik ezeknek az intézményeknek a mozgásterét (ilyen például a tálib nyomásra 2023-ban bezárt utolsó, nők által használható könyvtár Afganisztában).[7]
Eltérő jogi háttér az egyes államokban
Az Amerikai Egyesült Államok Első Alkotmánykiegészítése 1791 óta garantálja a véleménynyilvánítás szabadságát, és tiltja, hogy az állam cenzorként korlátozza a szólást.[8] A véleménynyilvánítás szabadságába – egyfajta szelvényjogként – az iskolai tantervek helyi összeállításának nagyon széles körű szabadságát is beleértik,[9] ám – ütköző jogként – ezzel sokszor szembe kerülhet a tanulók oktatáshoz való hozzáféréséhez és a könyveket kikölcsönözni vágyók informálódáshoz való szelvényjogai.[10] Ez utóbbi ráadásul a Mill-i vélemények piacán való részvételnek is alapvető feltétele.[11] A helyzetet tovább bonyolítja, hogy az iskolai tantervekről döntő helyi nevelőtestületek nem tudják figyelmen kívül hagyni az adott állam joganyagát, a szülők véleményét vagy a helyi érzékenységeket és szokásokat sem. Emellett a kérdés kapcsán nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy a könyvek címzettjei az iskolák és a közkönyvtárak esetében – az esetek nagy többségében – kiskorúak, és ez a betiltások motivációjának vizsgálata során még nagy szerepet fog kapni.
Az alkotmánybírósági jelleggel is működő Legfelsőbb Bíróság (Supreme Court of the United States, a továbbiakban: SCOTUS) előtt 1982-ben[12] zajlott le az első – mindmáig precedencértékű – per,[13] amelyben egy Long Island-i iskola el kívánt távolítani néhány könyvet a polcairól, mivel azok – álláspontja szerint – „Amerika ellenesek, keresztényellenesek vagy antiszemiták” voltak. [14] Az eljárás végén ítéletében a SCOTUS kimondta, hogy az iskolai tisztviselők nem korlátozhatják a könyvek hozzáférését kizárólag a tartalmuk alapján.
Ez azt jelenti, hogy az iskolai szervek nem távolíthatnak el könyveket a könyvtárak polcairól pusztán azért, mert nem tetszenek nekik a könyvekben szereplő gondolatok. Ennek következtében az eltávolításnak valós oktatási alkalmassági okon vagy az obszcenitás tilalmán kell alapulnia,[15] így jogilag egy tiltás nem megalapozott, ha egy nézettel, ideológiával vagy tartalommal kapcsolatos szubjektív állásponton (például Amerikaellenes vagy keresztényellenes) alapul. Mindennek alapja az, hogy a könyvekhez hozzáférni vágyók informálódáshoz való joga tartalmazza a változatos tanterv kívánalmát is, amely akkor valósulhat meg, ha az különböző eszméket és nézeteket tartalmaz.
Emellett azonban ki kell emelni, hogy bár a SCOTUS nem mondta ki, hogy milyen könyvek tarthatók a könyvtárakban, de arra jutott, hogy bizonyos feltételek teljesülése esetén egyes címek eltávolíthatók az állományból a véleménynyilvánítás szabadságának megsértése nélkül.[16] Ilyennek minősülhet a rágalmazó, a gyűlöletkeltő vagy az erőszakra uszító tartalom, hiszen a biztonságos tanulási és művelődési környezet megvalósítása is a közintézmények feladatai közé tartozik.
A fő probléma ugyanakkor, hogy egyrészt az 1982-es döntés óta hasonló kérdés nem került a SCOTUS elé, pedig azóta eltelt 42 év, másrészt maga az ítéletet is számos kritikával illeték, mivel megfogalmazásai meglehetősen pontatlanok, így – a kritikusok szerint – túl nagy teret enged az eltérő tagállami gyakorlatok kialakulásának.[17]
Ez a sokféle irány pedig az elmúlt években testet is öltött a jogszabályokban.[18] Utah államban egy új törvény előírja, hogy a könyveket az egész államban el kell távolítani az iskolai könyvtárakból, ha három iskolakörzet pornográfnak ítéli őket.[19] Több államban fogadtak el olyan törvényeket,[20] amelyek alapján a könyvtárosok egytől tíz évig terjedő szabadságvesztés büntetéssel és akár több ezer dolláros bírsággal nézhetnek szembe, ha szexuálisan egyértelmű, obszcén vagy „káros” könyveket adnak a gyerekek kezébe. Tennessee állam szabályozása pedig rajtuk kívül a terjesztőket és a könyvkiadókat is bünteti.[21]
Egy – végül el nem fogadott – Oklahoma állami törvényjavaslat[22] lehetővé tette volna, hogy a szülők akár napi 10000 dollárt is követelhessenek a könyvtáraktól minden egyes olyan napért és könyvért, amit betiltásra jelöltek.
A betiltás tiltásának pedig egyik példája Oregon állam, ahol – az állami könyvtár tájékoztatása szerint – a 2023-ban betiltani kívánt könyvek 70%-a színesbőrűekről, LMBTQ+ emberekről, nőkről, fogyatékkal élőkről vagy más alulreprezentált csoportokról szóltak vagy ők voltak e művek szerzői.”[23] A demokrata többségű Szenátus 2024 februárjában elfogadott egy törvényjavaslatot,[24] amely szerint nem lehet betiltani egy könyvet az államban pusztán azért, mert a szerzője valamilyen kisebbségi csoporthoz tartozik.[25] A republikánusok egy – végül meg nem szavazott – módosítást adtak be, amely alapján a kérdésben az adott iskolában tanuló gyermekek szüleiből és más helyi személyekből álló munkacsoport döntött volna.
Kansas államban egy törvényjavaslat[26] az iskolai és közkönyvtárakban történő könyvbetiltásokra vonatkozó egységes szabványokat kívánna létrehozni. A törvényjavaslat alapján a betiltást javasló személynek – többek között – el kell olvasnia a kérdéses könyvet a maga teljességében. Virginia államban egy – végül elbukott – törvényjavaslat[27] előírta volna, hogy a szülőket értesíteni kell a könyvtárakban található olyan „szexuális tartalmú” könyvekről vagy forrásokról, amelyeket az iskolákban használnak, és lehetővé tette volna a szülők számára, hogy gyerekeiket kivonják az olyan órákról, amelyeken ilyenek szerepelnek a curriculumban. Mindez azt is jelentette, hogy azon esetekben, ahol a szülők nem tiltakoztak volna, a gyermekük megismerhette volna a vonatkozó tartalmakat.
Ha e sokféleségben egy dolog látszódik, az az, hogy nincs egységes, minden állam által elfogadott megoldás a helyzet kezelésére. Jogilag ugyanakkor három kérdést mindenféleképpen érdemes feltenni:
– egyrészt a helyzet kezelésére megfelelő-e még egy 42 évvel ezelőtti SCOTUS precedens használata,[28]
– másrészt a bizonytalan körvonalú „Pico-teszt” megfelel-e az előreláthatóság és kiszámíthatóság jogi követelményének, amely alapján egyértelműen beazonosítható például a káros tartalom,[29]
– harmadrészt pedig, hogy elfogadható-e lehetővé tenni az iskolai és könyvtári személyzet büntetőjogi felelősségre vonását, amely eszközt a véleménynyilvánítás szabadsága kapcsán ultima ratio-ként is ritkán szokás használni.[30]
Eltérés a „normálistól”, avagy esetek és megoldási kísérletek a mindennapokból
Rozsban a fogó (Zabhegyező). 1984. Az ötös számú vágóhíd. Ne bántsátok a feketerigót! Szép új világ. A legyek ura. A szolgálólány meséje. Harry Potter-sorozat. Mind olyan címek, amelyekkel az olvasó találkozhatott akár a kötelező olvasmányainak listáján, akár a betiltott könyvek jegyzékeiben. Mint láthattuk, az amerikai cenzúra is hosszú múltra tekinthet vissza, ám az arra adott – jelenleg megfigyelhető – társadalmi válasz viszonylag újkeletű. Nagyjából a COVID-járvány lecsengésével párhuzamosan, 2021–2022-ben erősödtek meg a tiltásokat szorgalmazó mozgalmak az USA-ban, amely a magyar jogalkotásból is ismerős gyermekvédelmet tűzve zászlójukra,[31] kritizálják és korlátozzák az iskolai és közkönyvtárak polcain elérhető könyveket és a hozzájuk kötődő programokat. Az aktivisták, akik a könyvtári, iskolai bizottságokban vagy a települések képviselő-testületeiben ülnek, a helyi költségvetési szavazásokat befolyásolva azt szeretnék elérni, hogy minden olyan könyvet távolítsanak el a könyvtárakból, amelyek eltérnek a „normálistól”. Jellemző vonása ezeknek a követeléseknek, hogy a legritkább esetekben kezdeményezik ezeket az eljárásokat könyvtári szakemberek vagy hivatalnokok, sokkal jellemzőbb, hogy könyvtárhasználók, szülők, vagy az általuk alkotott érdekképviseleti csoportok (összességében az esetek 73%-ában voltak felelősek a tiltásokért).[32]
Az American Library Association (ALA) Office for Intellectual Freedom statisztikái szerint 2023-ban 1247 alkalommal 4240 címet akartak betiltatni, ami nem csak 65%-os növekedést jelent még az előző évhez képest,[33] de majdnem hússzoros többletet a 2001 és 2020 közötti időszak átlag évi 273 címéhez hasonlítva.[34] Bár az iskolákban, az oktatásban használt könyvekkel kapcsolatosan kezdődött el a mozgalom, és az iskolai könyvtárak is továbbra is a támadások homlokterében állnak, az elmúlt időszakban mégis inkább a közkönyvtárak állománya és munkatársai szenvedik el a legtöbb zaklatást. A könyveket és a programokat célzó közvetlen cenzúrázási szándékok mellett az online és személyes zaklatás, a vandalizmus, a fenyegetések[35] a költségvetési források megvonása sem ritka.[36] Elsősorban az LGBTQ+-al kapcsolatos könyvek és képregények váltották ki az indulatokat, de az sem ritka, hogy politikai álláspontok, esetleg a szerzők vagy a szereplők rassza vagy származása, illetve a szexualitás ábrázolása jelentett problémát szülői csoportoknak.[37]
A tiltások statisztikáit[38] vizsgálva több, viszonylag általános érvényű következtetést lehet levonni: egyrészt az ilyen irányú törekvések első sorban a republikánus vezetésű államokban jellemzőek. A könyvtárosokat érő zaklatások, a könyvtárak elleni tüntetések,[39] illetve a könyvtári források megvonására irányuló mozgalmak is erősen köthetőek Trump támogatóihoz és az őket képviselő egyéb szervezetekhez (pl. Moms for Liberty, Moms for Libraries, Libs of TikTok), és a kritikák lényege is első sorban vallási vagy morális jellegűek.[40] A cenzúra kikényszerítésének folyamata is változott az elmúlt két évben: míg 2022-ig inkább a polgári mozgalmak kezdeményezték a könyvek tiltását, elérhetetlenné tételét (akár olvasás vagy tényleges ismeretek nélkül választva ki címeket[41]), az elmúlt másfél évben gyakoribb, hogy az államok jogszabályi szinten próbálják kezelni a kérdést.
Másrészt – ahogy szintén fentebb láthattuk – a jogszabályok általában többé-kevésbé homályos, a gyakorlatban széles mozgásteret hagyó szempontokat tartalmaznak (pl. utalva az obszcenitásra vagy hivatkozva a kiskorúak védelmére). Így nem csak az explicit szexualitást tudják blokkolni, de könnyen a tiltott kategóriába kerülhetnek a színesbőrű, női vagy zsidó szerzők kötetei is, amelyek az adott társadalmi csoport(ok) problémáit dolgozzák fel, mint a hátrányos megkülönböztetés, az elnyomás, a családon belüli erőszak, a rasszizmus, a holokauszt vagy az antiszemitizmus.
Nem utolsó sorban pedig érdekes vonása a jelenségnek, hogy a panaszt tevők, vagy a könyvek betiltását kezdeményező csoportok létszáma a teljes lakossághoz vagy a betiltandó címekhez képest elenyésző mennyiséget képeznek.[42] Ez egyrészt jelentős szervezettséget is feltételez, ugyanakkor azt is, hogy egy hangos és erőszakos kisebbség követelése befolyásolja napjaink ilyen irányú törekvéseit. Többek közt ennek megfékezésére éppen Floridában hoztak utoljára jogszabályt, amely a gyermektelen állampolgárok számára havi legfeljebb egy könyv feljelentését teszi lehetővé (a szülők számára továbbra sem állítottak korlátokat).[43] Egy, a Washington Post által végzett vizsgálat (amelynek keretében 1065 darab, 2506 oldalnyi panaszt vizsgáltak át) azt találta, hogy ezek többségét összesen csupán 11 fő írta.[44] A 11 fő közül mindegyik több, mint 10 feljelentést tett, egyikük pedig egyesen 92 darabot – összességében a feljelentők 6%-a jegyezte a panaszok 60%-át. Ugyanígy igaz, hogy az iskolai körzetekből összesen 5% állított össze 100 címnél többet tartalmazó tiltólistát (különösen három körzet: a Frisco Independent School District Texasban, a Wentzville School District Missouriban és az Escambia County Public Schools Floridában több mint 600 címet tiltott be együttesen), ennél alig több, 6% tiltott be 50 és 99 közötti címet tartalmazó listát, míg az USA az iskolai körzeteinek döntő hányada, 76%-a mindössze 1 és 19 cím közötti tiltólistát állított össze.
A tiltólistákon szereplő könyvek több kategóriába sorolhatóak (egy cím betiltottként való nyilvántartása független attól, hogy melyik kategóriában kezelik éppen, mivel így is, úgyis hozzáférhetetlenné teszik adott körülmények között). Egy cím tiltva lehet egy körzet iskolai könyvtáraiban, az iskolák osztályaiban (akár az olvasmánylistáról), esetleg mindkettőben, elérhetetlenné tehetik a közkönyvtárakban, végül pedig már a cenzúra előtti vizsgálat idejére is betilthatják. Nehezebben lehet besorolni azokat a címeket, amelyek az expliciten tiltott könyvek miatt bezárt iskolai könyvtárak állományában vannak, de egyebekben olvashatóak lennének – ha a teljeskörű tiltás miatt nem lenne a teljes állomány leselejtezve vagy elzárva. Végül pedig sok esetben a büntetésektől való félelem miatt és a korábban említett homályos definíciók miatt sokkal több olyan címet távolítanak el már előzetesen is, amelyek egyébként nem biztos, hogy megszegnék az előírásokat.[45]
A Washington Post felmérése szerint a panaszolt könyvek többsége a vizsgálatok után visszakerül a polcokra, kivéve, ha azok az LGBTQ+ kategóriába esnek – ez viszont korántsem jelenti azt, hogy ezekhez a címekhez fő szabály szerint korlátozás nélkül lehet továbbra is hozzáférni. A színesbőrű szerzők művei inkább maradtak elérhetőek (csak 10%-ot töröltek az állományból; 57% korlátlanul, 18% korlátozottan hozzáférhető maradt), az LGBTQ+ esetében 21%-ot töröltek, és csak 64% maradt, amiből csak lett 51% korlátlanul hozzáférhető.[46]
A teljes tiltás mellett sokszor törekednek valamiféle szülői felügyelet bevezetésére, azaz hogy szülői engedélyhez, hozzájáruláshoz vagy beleegyezéshez kössék bizonyos könyvek kölcsönzését vagy olvasását. Ez alapvetően nem új dolog, korábban is működött, és a tartalomszolgáltató technológiai vállalatok is kínálnak ilyen szolgáltatást (YouTube Kids, Netflix, de az olyan kifejezetten könyvtári alkalmazások is, mint az Epic vagy az OverDrive), de a könyvtárak esetében általában sokkal szigorúbb szabályokat terveznek bevezetni.[47] A szabályok általában előírják bizonyos kor alatt a kötelező szülői kíséretet, a kölcsönzött könyvek folyamatos láthatóságát, illetve akár a kölcsönözni kívánt címek a szülők által egyesével történő jóváhagyását.
A tiltások oka (a panaszok jellege) sokféle lehet, de jól definiálhatóan rendeződnek bizonyos szempontok mentén. A témák közös jellemzője, hogy az idilli amerikai (fehér kertvárosi) álomtól eltérő világot ábrázolnak, így sokszor nehéz elválasztani egymástól a kategóriákat (pl. a mentális jóllétet a gender identitások bemutatásától és a szexualitástól).
Az alábbi felosztás a PEN jelentése[48] alapján mutatja be az egymást is átfedő kategóriákat (a szerzők a 2022. július 1. és december 31. közötti időszakot vizsgálták): az egyik leggyakrabban (44%) az erőszak, a fizikai bántalmazás megjelenítése ad okot a tiltásra, ezt követi (38%) a fiatalok mentális és fizikai jóllétének szempontja (bántalmazás, öngyilkosság, mentális egészség). 30% esetében a halál és a gyász ábrázolása, szintén 30% esetében a színesbőrű szereplők vagy a rasszok és a rasszizmus tematizálása, ezt követi az LGBTQ+ karakterek vagy témák (26%), majd a szexuális kapcsolatok ábrázolása a karakterek között (24%), végül 17% esetében a tiniterhesség, az abortusz vagy a szexuális erőszak megjelenítése.[49]
A tiltott könyvek fajtái is arra utalnak, hogy elsősorban a fiatalabb korosztály által elérhető irodalmat próbálják korlátozni. A címek nagy része a fiatalok számára szól (Young Adult, 56%), egynegyede felnőtteknek (24%), míg a maradékot képezik a középiskolásoknak szóló könyvek (15%), a képeskönyvek (4%) és a gyerekkönyvek (1%).
A könyvek és a kölcsönzési lehetőségek tiltásával és korlátozásával szemben a könyvtárak sem maradtak teljesen eszköztelenek. Kihasználva a hálózatos működést és a technikai lehetőségeket, egyre több olyan államhatárokon átívelő szolgáltatás indul el, amelynek keretében a jogaiban korlátozott csoportok számára kínálnak tartalmakat, könyveket. Ezek egyik zászlóvivője a Brooklyn Public Library,[50] amely egy ideig ingyen kínálta az egyébként 50 dolláros díjjal járó, nem helyieknek kiváltható elektronikus olvasójegyét azon 13 és 21 év közötti fiataloknak, akiket a könyvbetiltások érintettek, elérhetővé téve az így egyébként elérhetetlenné váló e-könyveket és hangoskönyveket. Hasonló szolgáltatást kínál a Seattle Public Library, amely Books Unbanned olvasókártyát tett elérhetővé,[51] vagy a New York Public Library, amely a Books for All program keretében küzd a cenzúra ellen.[52] Ezeket a példákat aztán több más könyvtár is követte (alapvetően a legtöbb helyen évi 30-50 dollár körüli összegért lehet olvasókártyát igényelni nem helyi lakosoknak, ezt tették egyrészt lehetővé online jelenléttel, másrészt kifejezetten gyűjtve és listázva a máshol betiltott címeket), és ma már nem nehéz hozzájutni más államok könyvtáraiból a kívánt olvasnivalóhoz.[53]
Sok könyvtár, könyvtári és civil szervezet állít össze listákat, kifejezetten a betiltással érintett címekből, hogy az érdeklődők könnyebben tájékozódhassanak. A korábban már ismertetett PEN (Books Bans) és ALA (Banned and Challenged Books) kezdeményezések, felmérések mellett rendszeresen megrendezik szeptember végén a Banned Books Week rendezvényeit, tájékoztató felületeket hoznak létre (ALA Unite Against Book Bans, Freedom to Read Foundation, EveryLibrary, National Coalition Against Censorship), amelyeken adatbázisokkal, tájékoztató anyagokkal, riportokkal, kampányokkal támogatják a közönséget, a döntéshozókat és a szakembereket.
A költségvetési megszorítások ellen is változatos eszközökkel veszik fel a könyvtárak a harcot. Maga a jelenség nem új, és nem csak a könyvbetiltási akciókhoz köthető, de gyakran használják nyomásgyakorlásra a nem kívánt címek eltávolítása érdekében. A politikai harcok mellett próbálják a könyvtárak azt is kihasználni, hogy a csendes többség nem szeretné korlátozni a könyvtárakat, így közösségi finanszírozáshoz is fordulnak sok esetben az intézmények (ilyen történt többek közt a michigani Jamstown Townshipben,[54] az Orchard Parkban található Meridian Library-ben[55] vagy a marylandi Oxon Hill általános iskolájában).[56] Külön finanszírozási felületet is készítettek a könyvtári kampányokhoz FundLibraries címmel.[57]
Végül pedig azok közül a könyvtárosok közül, akiket a tiltások be nem tartása miatt szankcionáltak, páran diszkrimináció miatt bírósághoz fordultak, és van, aki már meg is nyerte a perét.[58]
Konklúzió – Ami elégett, nem fog hiányozni?[59]
A véleménynyilvánítás szabadsága minden szabad és demokratikus társadalom sarokköve. Ez alapvető fontosságú egy egészséges és élénk társadalom számára, és alapvető feltétele a fejlődésnek, valamint minden egyes ember önmegvalósításának.[60] Ezen alapvető szabadság két szelvényjoga ütközik meg a könyvbetiltások esetében: az információkhoz való hozzájutás szabadsága ütközik meg a tantervek és a könyvtárak állományának összeállítási szabadságával. Nem szabad ugyanakkor elfelejtenünk, amit Sonya Douglass úgy fogalmaz meg, hogy „a könyvbetiltások kikezdik a közoktatás minőségét, és korlátozzák a diákokat abban, hogy a sajátjukétól eltérő fontos nézőpontokba is belehelyezkedhessenek, amelyek egy olyan, kulturálisan pluralista társadalom szövetét alkotják, mint az Egyesült Államok.”[61]
Az Amerikai Egyesült Államokban dúló kulturális háborúban az egyértelműnek tűnik, hogy még a bizonytalan körvonalú Pico-teszten is elbukna a betiltási szándékok jelentős része: a betiltani tervezett legtöbb könyv ugyanis a rasszokkal, a genderrel és a szexualitással van összefüggésben, így nem egyértelmű oktatási célok, hanem szubjektív álláspontok állnak az eltávolítások mögött.
Ám a szülők beleszólása a gyermekeik oktatásába nem ördögtől való szándék. Meg kell találni azt a finom határvonalat, amelyben „azok a szülők, akik úgy érzik, hogy bizonyos tartalmak nem egyeztethetők össze vallási vagy egyéb értékeikkel, felmenthessék gyermekeiket az ilyen műveknek való kitettség alól anélkül, hogy korlátoznák a többi gyermek lehetőségeit”.[62] A demokráciával együtt jár az is, hogy egy kisebbség ne nyomhassa el a többséget, de ugyanúgy oda kell figyelni a vélt vagy valós érzékenységekre is. Négyszáz évvel Thomas Morton újvilági partraszállása után úgy tűnik, a közdelem az új puritánokkal és fundamentalistákkal újra velünk van.
Az azonban bizonyosnak tűnik, hogy az immár 42 éves Pico-döntés felett eljárt az idő.[63] És bár – ahogy hazánkban az Alkotmánybíróság – a SCOTUS is sokak szerint túlzottan a politika terepére sodródott át a jog területéről, lehet, hogy itt lenne az idő egy újabb certiorari típusú ügybefogadásnak, és a sokféle tagállami megoldási kísérlet egységes útra terelésének.
Richard Ovenden A könyvek elégetése. A tudás története támadás alatt című 2021-ben kiadott könyvében úgy fogalmazott, hogy a közkönyvtárak, az iskolai könyvtárak és levéltárak „segítik a társadalmakat a saját kulturális és történelmi identitásukhoz gyökerezni azáltal, hogy megőrzik a társadalmak írásos emlékeit”.[64] A mindent egyre jobban körülvevő harcias retorika közepette jó lenne nem megfeledkezni arról, hogy minden, amit elégetünk, lehet, hogy egyszer jól jönne a jövőben.
Az írás a Magyar Szemle 2024/5-6. számában olvasható.
[1] A tanulmány a Bolyai János Kutatási Ösztöndíj és a Kulturális és Innovációs Minisztérium ÚNKP-23-5 kódszámú Új Nemzeti Kiválóság Programjának a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Alapból finanszírozott szakmai támogatásával készült.
[2] Kurt Vonnegut: Macskabölcső. Budapest, 1978, Európa, 5.
[3] A könyv kolofonja a kiadás helyeként Amszterdamot jelölte meg, ám a későbbi kutatások úgy vélik, hogy – mivel az amszterdami kiadó híres volt a puritánok támogatásáról – valószínűleg csak az igazi londoni kiadó védelméül szolgált ez a lépés. Ebben hasonlóság mutatkozik a 19. század elején kiadott, nem Habsburg-párti magyar nyelvű könyvekkel. Lásd például: Gosztonyi Gergely: From Feudal Censorship to Freedom of the Press in 1848 in Hungary Through the Work of József Irinyi. In Legal-Historical Trends and Perspectives. VII. Eds. Adriana Švecová–Ingrid Lanczová–Adrián Gajarský. Praha, 2023, Vydalo Nakladatelství Leges, 37–47.
[4] Matthew Taub: America’s First Banned Book Really Ticked Off the Plymouth Puritans. In Atlas Obscura. 2019. november 1. www.atlasobscura.com/articles/americas-first-banned-book.
[5] Stephen Marche: ‘Our Mission Is Crucial’. Meet the Warrior Librarians of Ukraine. In The Observer. 2022. december 4. www.theguardian.com/books/2022/dec/04/our-mission-is-crucial-meet-the-warrior-librarians-of-ukraine.
[6] Dan Sheenan: Israel Has Damaged or Destroyed at Least 13 Libraries in Gaza. In Literary Hub. 2024. február 6. lithub.com/israel-has-damaged-or-destroyed-at-least-13-libraries-in-gaza.
[7] Trinidad Bronte Deiros: Kabul’s Only Library for Women Closes Due to Taliban Threats and Harassment. In El País English. 2023. március 28. english.elpais.com/international/2023-03-28/kabuls-only-library-for-women-closes-due-to-taliban-threats-and-harassment.html.
[8] Smuk Péter: A kormány beszéde. Az Első Alkotmánykiegészítés paradigma és a „government speech” alkotmányos korlátai az Egyesült Államokban. In Iustum Aequum Salutare. XV. évf. (2019) 4. sz. 67.
[9] Lásd többek között: Meyer v. Nebraska, 262 U.S. 390 (1923); Epperson v. Arkansas, 393 U.S. 97 (1968).
[10] First National Bank of Boston v. Bellotti, 435 U.S. 765 (1978).
[11] Gosztonyi Gergely: Censorship from Plato to Social Media. The Complexity of Social Media’s Content Regulation and Moderation Practices. Cham, 2023, Springer, 15.
[12] Ugyanebben az évben mutatták be az American Booksellers Association tervét, hogy az erősödő cenzúra miatt kiemelt figyelmet fordítsanak a betiltott könyvekre: ebből született a Banned Book Week. Ally Bush: The Little-Known History of Banned Books in the United States. In Reading Partners. 2020. szeptember 28. readingpartners.org/blog/history-banned-books-week.
[13] Board of Education, Island Trees Union Free School District No. 26 et al. v. Pico, by his next friend Pico, et al., 457 U.S. 853 (1982).
[14] Az ügy tényállásához lásd: Pico v. Bd. of Educ. Island Trees Union Free Sch. Dist. 26, 474 F. Supp. 387 (E.D.N.Y. 1979); reversed, 638 F.2d 404 (2d Cir. 1980); cert. granted, 454 U.S. 891 (1981).
[15] Ehhez lásd a SCOTUS által felállított Miller-tesztet, amely szerint egy tartalom akkor minősül obszcénnek, ha nem rendelkezik komoly irodalmi, művészeti, politikai vagy tudományos értékkel; ha egy átlagos ember a kortárs közösségi normák alapján úgy találná, hogy a mű a kéjes érdeklődésre csábít; és ha nyilvánvalóan sértő módon ábrázol szexuális magatartást. Miller v. California, 413 U.S. 15 (1973).
[16] Ryan L. Schroeder: How to Ban a Book and Get Away With It. Educational Suitability and School Board Motivations in Public School Library Book Removals. In Iowa Law Review. CVII. évf. (2021) 363. sz. 378.
[17] Jane L. Wexton: Board of Education, Island Trees Union Free School District No. 26 v. Pico. In Hofstra Law Review. XII. évf. (1984) 2. sz. 587–591.
[18] Folyamatos vonatkozó jogszabály-figyelést végez az EveryLibrary: www.everylibrary.org/billtracking.
[19] UT HB0029, 2024. A törvény kritikusai szerint ez azt jelenti, hogy nagyjából 10%-a az iskolakörzeteknek el tud érni egy teljes államra szóló betiltást.
[20] Például Missouri (MO SB775, 2022), Indiana (IN SB0012, 2023) vagy Arkansas államban (AR SB81, 2023). Idaho és Észak-Dakota kormányzói ugyanakkor megvétózták az aláírásra eléjük terjesztett hasonló törvényjavaslatokat. Részletesen lásd: Michael L. Smith: Library Crime. In Drake Law Review. LXXI. évf. (2024) 65. sz. 113–117.
[21] TN SB1059, 2023.
[22] OK SB1142, 2022.
[23] Julia Shumway: Oregon Senate passes anti-book-ban bill over Republican objections. In Oregon Capital Chronicle. 2024. február 27. oregoncapitalchronicle.com/2024/02/27/oregon-senate-passes-anti-book-ban-bill-over-republican-objections.
[24] OR SB1583, 2024.
[25] A Képviselőház végül nem szavazott a törvényjavaslatról, így az nem emelkedhetett törvényerőre. Ennek részletes jogtechnikai leírását lásd: Christina Nguyen: Oregon state’s house leadership ends legislative session early without protecting students’ right to read and learn free from discrimination. In ACLU Oregon. 2024. március 8. www.aclu-or.org/en/press-releases/oregon-states-house-leadership-ends-legislative-session-early-without-protecting.
[26] KS SB358 2024.
[27] VA SB235 2024.
[28] „Egy biztos, hogy az Első Alkotmánymódosítás szabályai arra vonatkozóan, hogy a könyvtárak mit távolíthatnak el és mit nem, távolról sem egyértelműek. A Pico ráadásul egy régi döntés, és az érvelése három különálló véleményben oszlik meg.” Michael L. Smith: I.m. 119.
[29] UN Economic and Social Council, UN Sub-Commission on Prevention of Discrimination and Protection of Minorities: Siracusa Principles on the Limitation and Derogation of Provisions in the ICCPR. 1984, UN Doc E/CN 4/1984/4 17.
[30] Bouton v. France App no 22636/19 (ECtHR, 2023. január 13-i ítélet) 48.
[31] Gyermekjogi Civil Koalíció: Állásfoglalás „Magyarország alaptörvényének kilencedik módosítása” gyermekjogokat közvetlenül érintő rendelkezéséről. 2020. december 22. gyermekjogicivilkoalicio.hu/a-gyermekjogi-civil-koalicio-allasfoglalasa-magyarorszag-alaptorvenyenek-kilencedik-modositasa-gyermekjogokat-kozvetlenul-erinto-rendelkezeserol.
[32] American Library Association: Censorship by the Numbers. 2023. április 20. www.ala.org/advocacy/bbooks/by-the-numbers.
[33] American Library Association: American Library Association Reports Record Number of Unique Book Titles Challenged in 2023. 2024. március 14. www.ala.org/news/press-releases/2024/03/american-library-association-reports-record-number-unique-book-titles.
[34] Deborah Caldwell-Stone: Libraries Take Action. Resisting Censorship, Fighting for the Freedom to Read. In Take Action! The State of America’s Libraries 2024. Ed. Jean Hodges. Chicago, 2024, American Library Association. 4–6.
[35] Alejandro Rojas: Bomb Threat Temporarily Closes Iowa City Public Library. In The Daily Iowan. 2023. augusztus 29. dailyiowan.com/2023/08/29/bomb-threat-temporary-closes-iowa-city-public-library.
[36] American Library Association 2023.
[37] Ron French: Hillsdale to Consider Banning Harry Potter as Library Wars Hit Michigan. In Bridge Michigan. 2024. április 23. www.bridgemi.com/talent-education/hillsdale-consider-banning-harry-potter-library-wars-hit-michigan.
[38] Ilyen jellegű statisztikákat készít többek közt az ALA (www.ala.org/advocacy/bbooks), a PEN (pen.org/issue/book-bans/) és az NCAC (ncac.org/youth-censorship-database) is.
[39] Ennek különösen erős példája volt 2022-ben Idahoban, Bonners Ferry könyvtára előtt, ahol fundamentalista keresztények hónapokon keresztül naponta háromszor megfújták a sófárt a könyvtár előtt. Tyler Kingkade: Conservatives in Idaho Target 400 Library Books – but the Library Doesn’t Even Own Them. In NBC News. 2022. augusztus 23. www.nbcnews.com/news/us-news/conservative-activists-want-ban-400-books-library-arent-even-shelves-rcna44026.
[40] Brant Bingamon: Texas GOP’s Book Bans Are the First Step in Anti-Public Education Crusade. In The Austin Chronicle. 2023. június 30. www.austinchronicle.com/news/2023-06-30/texas-gops-book-bans-are-the-first-step-in-anti-public-education-crusade.
[41] Ennek egyik eklatáns példája, amikor 2023 végén az alabamai közkönyvtári rendszer tévesen szexuális tartalmúnak minősített egy gyerekkönyvet (Read me a story, Stella), mert a szerző vezetékneve Gay volt. Fabiana Chaparro: Alabama public library system mistakenly flags children’s book as ’sexually explicit’ because author’s last name is Gay. In CNN. 2023. október 11. edition.cnn.com/2023/10/11/us/alabama-library-marie-louise-gay-reaj/index.html.
[42] Egy 2022-es ALA-felmérés szerint a megkérdezettek 70%-a (pártállástól függetlenül) a tiltások ellen van. American Library Association: Large Majorities of Voters Oppose Book Bans and Have Confidence in Libraries. 2022. március 24. www.ala.org/news/press-releases/2022/03/large-majorities-voters-oppose-book-bans-and-have-confidence-libraries.
[43] FL HB1285, 2024.
[44] Hannah Natanson: The Post Reviewed 1000 School Book Challenges. Here’s What We Found. In Washington Post. 2023. december 23. www.washingtonpost.com/education/2023/12/23/post-reviewed-1000-school-book-challenges-heres-what-we-found.
[45] Eesha Pendharkar: State Laws Are Behind Many Book Bans, Even Indirectly, Report Finds. In Education Week. 2023. május 19. www.edweek.org/teaching-learning/state-laws-are-behind-many-book-bans-even-indirectly-report-finds/2023/05.
[46] Hannah Natanson: Half of Challenged Books Return to Schools. LGBTQ Books Are Banned Most. In Washington Post. 2023. december 23. www.washingtonpost.com/education/2023/12/23/school-book-challenges-shelves-lgbtq-authors.
[47] Jemma Stephenson: Alabama Library to Require More Parental Supervision of Kids; Limit Book Access. In The 74. 2023. szeptember 23. www.the74million.org/article/alabama-library-adds-parental-supervision-requirements-but-doesnt-remove-books.
[48] Kasey Meehan– Jonathan Friedman: 2023 Banned Books Update: Banned in the USA. In PEN America. 2023. április 20. pen.org/report/banned-in-the-usa-state-laws-supercharge-book-suppression-in-schools.
[49] A 10% alatti kategóriákat külön nem vizsgálták.
[50] Brooklyn Public Library: Brooklyn Public Library Offers Free eCards to Teens Nationwide Facing Book Bans in Local Communities. 2022. április 13. www.bklynlibrary.org/media/press/brooklyn-public-library-94.
[51] Books Unbanned. www.spl.org/programs-and-services/teens/books-unbanned.
[52] New York Public Library: Books for All. Protect the Freedom to Read. www.nypl.org/spotlight/books-for-all.
[53] Janssen Bradshaw: Where You Can Get A Non Resident Library Card. In Everyday Reading. 2023. augusztus 30. everyday-reading.com/where-you-can-get-a-non-resident-library-card/.
[54] Carolyn Muyskens: National Attention as Jamestown Township Library Millage Fails over LGBTQ Books. In The Holland Sentinel. 2022. augusztus 4. www.hollandsentinel.com/story/news/politics/elections/ county/2022/08/04/national-attention-jamestown-township-library-millage-fails-over-lgbtq-books/10243485002.
[55] Rachel Spacek: ‘Banned Books’ fundraiser from this Idaho library foundation goes viral after TikTok video. In The Spokesman-Review. 2022. december 15. www.spokesman.com/stories/2022/dec/15/banned-books-fundraiser-from-this-idaho-library-fo.
[56] Theresa Vargas: In a Maryland School Library, Empty Shelves Are about to Get Emptier. In Washington Post. 2024. február 17. www.washingtonpost.com/dc-md-va/2024/02/17/school-library-empty-shelves.
[58] Matt Bloom: Librarians, Who Lost Jobs for Not Banning Books, Are Fighting Back. In NPR. 2024. január 2. www.npr.org/2024/01/02/1222434162/librarians-who-lost-jobs-for-not-banning-books-are-fighting-back.
[59] Edward Hampshire: ‘Apply the Flame More Searingly’. The Destruction and Migration of the Archives of British Colonial Administration. A Southeast Asia Case Study. In The Journal of Imperial and Commonwealth History. XLI. évf. (2013) 2. sz. 343.
[60] UNHRC: General Comment No. 34, Article 19, Freedoms of Opinion and Expression. 2011. szeptember 12. UN Doc CCPR/C/GC/34 2.
[61] Gilbard, Morgan: What You Need to Know About the Book Bans Sweeping the U.S. In Teachers College of Columbia University. 2023. szeptember 6. www.tc.columbia.edu/articles/2023/september/what-you-need-to-know-about-the-book-bans-sweeping-the-us.
[62] Uo.
[63] Ráadásul Catherine E. Ferri felveti, hogy a betiltások a 21. században nem pusztán a könyvek fizikai valóját érintik, hanem elektronikus elérésüket is, ami újabb izgalmas jogi kihívások elé állít minket. Catherine E. Ferri: Book Banning Goes Digital: Libraries Suspending Their E-Book Services and the Complications It Poses for First Amendment Doctrine. In Stanford Technology Law Review. XXVII. évf. (2024) 127. sz. 127–179.
[64] Richard Ovenden: Burning the books. A history of knowledge under attack. London, 2021, John Murray, 232.
