Stamler Ábel (1992, Kaposvár) a Magyar Szemle szerkesztője, az ELTE BTK Filozófiatudományi Intézetének doktorandusz hallgatója. Kutatási területe a katolikus misztika és spiritualitástörténet, liturgiatörténet, vallásfilozófia és összehasonlító misztikakutatás.
Stamler Ábel
Kultúrkereszténység – Kevés, vagy éppen elegendő?
Milyen módokon jelenik meg a politikai kereszténység ma Magyarországon, illetve Európában? Mennyiben jogos kívánalom a moralitás megléte, illetve hogyan oldható fel a politikai kereszténység és bizonyos képviselőinek vélt/valós amoralitása közötti feszültség, ha feloldható egyáltalán? Érinti-e ez a feszültség az eszmeiséget magát?
„Szentekre van szükség”
Kocsis Fülöp hajdúdorogi érsek metropolitát a kultúr- és politikai kereszténység kérdéseiről kérdeztük.
Az utolsó vacsora, a párizsi olimpia és a végidők?
A 2024-es párizsi olimpia nyitóünnepségének botrányos jeleneteiről, jelesül Leonardo da Vinci Utolsó vacsorájának parafrázisáról, annak részletgazdagabb művészettörténeti hátteréről, a progresszió kommunikációs hadviselésének némely fogásairól és a konzervatív értelmiség felelősségéről beszélgettünk Suba Zoltán művészettörténésszel.
Mi menthetné meg a homokhátságot?
A Duna-Tisza közi homokhátságon nagyjából az 1970-es évek óta jelentős szárazodás tapasztalható.
Gondolkodj lokálisan, cselekedj lokálisan
Molnár Zsolt botanikust, etnoökológust, a Hagyományos Ökológiai Tudás Kutatócsoport vezetőjét a hagyományos ökológiai tudás mibenlétéről, kutatásáról, alkalmazási módjairól, valamint a gazdálkodás és a tudomány területén máig vitatott helyzetéről kérdeztük.
Gondolatok a Magyar Szemle jövőjéről
Az alábbiakban új főszerkesztőnk, Stamler Ábel gondolatait és elképzeléseit olvashatják a Magyar Szemle feladatáról, jövőjéről.
Pomona ligetében: Ambrus Lajos Nagy almáskönyvéről
Ambrus évtizedek óta gyűjti, kutatja és őrzi fáradhatatlanul a Kárpát-medence elfeledett, kivesző gyümölcsészeti és szőlészeti tudását. 1996-os, Szókalauz című kötete itt fekszik asztalomon, már az ebben olvasható, és korábban folyóiratokban részben megjelent írásokból is egyértelmű, hogy merre tovább: a táj, a kert, a Kertország, a Paradicsom földi visszfénye felé.