Az esszé Hamvas Béla magyar író, gondolkozó, vallásbölcselő életművének egyik kevésbé jelentős, ugyanakkor legproblematikusabb, leginkább szubjektív hagyományértelmezése felé fordul és ismerteti Hamvas Bizánc-képét az 1934-ben publikált Bizánc, az 1940–41-ben keletkezett Meteóra, és az utóbbiaktól jóval higgadtabb hangvételű, 1951-es Ikon című esszék alapján. A szerző görög ortodox papként Bizánc történetének és szellemiségének autentikusabb képéből kiindulva, ugyanakkor a hamvasi életmű magabiztos és alapvetően rokonszenvező ismeretében rajzolja meg elsősorban a két korábban keletkezett esszé gondolatmenete mögött meghúzódó hamvasi illúziók és pontatlan ítéletek életrajzi és szellemi forrásvidékét.
Képünkön: Hamvas Bélát és szüleit ábrázoló fotó, Budapest, valószínűleg szülei otthona előtt
Az írás a Magyar Szemle 2025/1-2. számában olvasható.
