A hazai kultúra döntően mindig az állami finanszírozástól függ. A magaskultúra fenntartása létkérdés, nincs más lehetőség – hangzott el a magyar kultúra napja alkalmából rendezett kerekasztal-beszélgetésen. A főszerkesztők eszmecseréjén sok más, lényeges kérdés mellett szóba került az amerikanizált kultúra térnyerése és a magaskultúra érdekérvényesítő szerepének gyengülése.
Alexa Károly irodalomtörténész, kritikus, szerkesztő, az Életünk egykori, Gróh Gáspár irodalomtörténész, esszéista, a Magyar Szemle egykori és Kulin Ferenc irodalomtörténész, kritikus, a Mozgó világ egykori főszerkesztője ült le egy asztalhoz, hogy Stamler Ábel vallástudós, a Magyar Szemle mostani főszerkesztőjének moderálásában közelebb jussanak ahhoz, vajon mit kezd a politika a kultúrával és mit kezdhet a kultúra a politikával?
Amikor azt mondjuk valakire, hogy megtalálta a helyét, éppen erre gondolunk: autonóm akaratából a mindennapi élettel járó küzdelmet és fáradságot is vállalja másokért, mert ez az igazi szabadság, ez a szeretet. Mert ne hallgassuk el, szamarat, lovat, rackajuhot, gyöngyösöket tartani, zöldséget és gyümölcsöt termeszteni, feldolgozni, a portát rendben tartani; a környék házainak vakolatdíszeit helyreállítani, és még sorolhatnánk; mindez küzdelem és fáradság. De olyan zamatot ad az életnek, ami serkenti az alkotást, megtermékenyít. Kedvtelésből, hobbiból, „én-időben” nem lehet képzőművészeti és szövő tábort csinálni, huszár hagyományőrzést művelni és ápolni, festeni és rajzolni, egy gazdaságot fenntartani. Amit a salföldi megtelepedés óta láthatunk, abból szökken szárba, hogy egy ember életének minden percében azt, úgy és akkor csinálja, amit és ahogy és amikor szeretne; abba való belenyugvással, hogy bár mindent megtett, nem mindenható. Mindent megtett, de nem önmagáért, hanem koncentrikus körökben egyre tágulva Salföldért, a Káli-medencéért, a „magyar mediterráneumért”, a nemzetért. Somogyi Győző egy boldog ember.
Önmagában elgondolkodtató, hogy a 21. századi Európában a keresztényeknek – a kezdeti egyházi közösségekhez hasonlóan – több vonatkozásban ma újra azt kell bizonygatniuk, hogy nekik is vannak olyan jogaik, mint bárki másnak. Miért éppen a vallásos ember által támogatott célok maradjanak ki, ha a nem vallásos emberek által preferált projektek működhetnek?
Misima Jukio széttartó utóéletei
Létezik egy jelenség a Misima Jukio életművét, vagy csupán személyét ismerő (többnyire ismerő, kevésbé értő), a kuriozitások iránt nagy érdeklődést mutató emberek között. Tulajdonképpen hasonló figyelhető meg a kontrollmániás és erőszaktevő Pablo Picasso, T. S. Eliot antiszemitizmusa, vagy Radnóti Miklós feleségével szemben tanúsított visszataszító viselkedése esetében is. Jóllehet, a felsorolt példák csak annyiban állják meg a helyüket, amennyiben közismert művészi teljesítményükkel és a nevükhöz illesztett jelzős szerkezetben sugallt értékítélettel azonos viszonyt alakítottunk ki.