Suba Zoltán (Budapest, 1986), művészettörténész. A Magyar Nemzeti Galéria Szobor Osztály és Éremtárának muzeológusa. Kutatási területei: politikai reprezentáció a két világháború között, a „római iskola” szobrászata és alkotóinak „átzsilipelése” a szocialista realizmusba.
Misima Jukio széttartó utóéletei
Létezik egy jelenség a Misima Jukio életművét, vagy csupán személyét ismerő (többnyire ismerő, kevésbé értő), a kuriozitások iránt nagy érdeklődést mutató emberek között. Tulajdonképpen hasonló figyelhető meg a kontrollmániás és erőszaktevő Pablo Picasso, T. S. Eliot antiszemitizmusa, vagy Radnóti Miklós feleségével szemben tanúsított visszataszító viselkedése esetében is. Jóllehet, a felsorolt példák csak annyiban állják meg a helyüket, amennyiben közismert művészi teljesítményükkel és a nevükhöz illesztett jelzős szerkezetben sugallt értékítélettel azonos viszonyt alakítottunk ki.
A 2024-es párizsi olimpia nyitóünnepségének botrányos jeleneteiről, jelesül Leonardo da Vinci Utolsó vacsorájának parafrázisáról, annak részletgazdagabb művészettörténeti hátteréről, a progresszió kommunikációs hadviselésének némely fogásairól és a konzervatív értelmiség felelősségéről beszélgettünk Suba Zoltán művészettörténésszel.
A 12. századtól kezdve meghatározó szerepet játszott a mindenkori államvezetés utódlásában az ifjúság külföldön való taníttatása, azonban a 19. századig ez a gyakorlat csupán az uralkodó osztályok családjaira, tehát az ország lakosságához képest egy meglehetősen szűk rétegre szorítkozott.